J. R. Isidore személy

Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?

Idézetek

Gigger>!

Nagyobb baj, hogy nem ment át az alapszintű mentális teszten, azaz köznyelven szólva „ tyúkeszű ” volt

Kapcsolódó szócikkek: J. R. Isidore
giller>!

Csend lökődött ki a lambériából és a falakból, szörnyű, ellenállhatatlan erővel préselte össze, mintha hatalmas malomkövek közé zuhant volna. Csend gomolygott a padlóból és a rojtos, szürke faltól falig szőnyegből. Csend szabadult ki a nem működő vagy épphogy működő konyhai készülékekből, a halott gépekből, melyek meg se nyikkantak, amióta Isidore itt élt. Csend csorgott a nappaliban álló hasznavehetetlen oszloplámpából, s összekeveredett a légyszaros mennyezetből szitáló üres és szófosztott csenddel. Az Isidore látóterében lévő minden tárgyból csend tört elő, mintha… ki akarna szorítani a világból minden tapintható tárgyat.

Kapcsolódó szócikkek: csend · J. R. Isidore
bogcica>!

Horst fölkeltette az érdeklődésemet a telepítés előtti irodalom iránt.
— Régi könyvekre gondol?
— Olyan könyvekre, amiket az űrutazás előtt írtak, de az űrutazásról.
— Hogyan írhattak le olyasmit, ami még…
— Az írók kitalálták.
— Minek az alapján?
— A képzeletük alapján. Sokszor tévedtek, a Vénuszt például paradicsomi dzsungelnek írták le, ahol hatalmas szörnyek és nők élnek! Érdekli az ilyesmi? – Pris számítóan nézett a férfira. – Nagy darab, nagy sörényű asszonyok, dinnye nagyságú, erős mellük van.
— Nem érdekel – vont vállat Isidore.
‎— Valóságos vagyont lehetett szerezni, ha valaki a Marsra csempészett háború előtti folyóiratokat, könyveket vagy filmeket. Nincs azoknál izgalmasabb. Városokról olvasni, meg hatalmas ipari üzemekről. Az ember szinte el tudja képzelni, milyen lehetett volna, milyennek akarták a Marsot látni. Csatornákat is képzeltek rá.
— Csatornákat?
Isidore homályosan emlékezett, hogy valaha olvasott ilyesmiről.
— Amelyek behálózzák a bolygót – mondta Pris –, és más csillagokról való lények lakják. Végtelenül bölcsek, jóságosak. Aztán történetek a Földről, amik akkoriban játszódnak, amikor még nem volt radioaktív por.
— De hisz az ilyesmitől az ember csak még rosszabbul érzi magát, nem? – kérdezte Isidore,
— Nem!
— És elhozott magával valamit ezekből az olvasmányokból?
Isidore reménykedett, hátha ő is elolvashatná valamelyiket.
— Itt értéktelenek, a Földön sohasem haraptak rá. Pedig rengeteg van belőlük a könyvtárakban. A mi példányaink is innen valók, a földi könyvtárakból lopták őket, aztán automata rakétával föllőtték a Marsra. Az ember utazgat a nyílt űrben, meglát egy fénycsóvát, és máris ott egy rakéta. Kinyitja, és tele van a háború előtti irodalmi folyóiratokkal. Egy vagyon. De mielőtt eladná, persze kiolvassa. – A lány kezdett belemelegedni a beszélgetésbe. – A legjobban az tetszett, hogy…
Kopogtak.

XIII. fejezez

Kapcsolódó szócikkek: J. R. Isidore · Mars (bolygó) · Vénusz (bolygó)
asjulikeit>!

Lássuk, pörgött az agya, mit kell tenni, amikor új lakó érkezik? Bekopogni és kölcsönkérni valamit, így kell? Nem emlékezett, ilyesmi még sosem történt vele se itt, se máshol. Emberek elköltöztek, emberek emigráltak, emberek meghaltak, de soha senki nem költözött be. Vinni kell neki valamit, döntött.

27. oldal

Kapcsolódó szócikkek: J. R. Isidore