J. Preston Peters személy
Idézetek
– Fiatalember – mondta lassan –, ha ezek után nem szerzi vissza nekem a Kheopszomat, én… én… úgy éljek, én megnyúzom magát.
– Ne mondjon ilyeneket – szólt Ashe. – Ezt is meg kell jegyeznie. A kezelés csak akkor lehet sikeres, ha az ilyen gondolatokat kiveri a fejéből. Tudatos önkontrollt kell gyakorolnia. Csak kellemes gondolatokat engedhet az elméjébe.
– Magát megnyúzni, ez nagyon kellemes gondolat – mondta Mr. Peters sóvárogva.
123. oldal, Ötödik fejezet (Európa, 2006)
[…] Mr. Peters azt a kívánságát nyilvánította ki, hogy Ashe olvasson fel neki, amíg elalszik. Leszavazta az Ashe által ajánlott regényt, helyette bőröndje rejtekéből előhúzott egy szamárfüles, viseltes szakácskönyvet. Elmagyarázta: amióta emésztése ebben a sajnálatos állapotban van, e könyvet forgatva lel némi enyhülést. Lehet, hogy egyesek számára a bajnak bajjal való tetézését jelenti, ha boldogabb időkre emlékeznek, de Mr. Peters esetében nem így állt a helyzet. Ő a kétségbeesés óráján megnyugvást talált abban, ha a magyar gulyásról vagy a rántott velőről olvashatott, és emlékezetébe idézhette, hogy ő, a mai fű- és magevő is Árkádiában élt egykoron.
176. oldal, Nyolcadik fejezet (Európa, 2006)