J. M. Barrie személy

Az alatt az idő alatt, amíg távol voltam, London – mint már oly sokszor azelőtt – ismét új arcot öltött. Alig néhány hónap leforgása alatt, épp ahogyan a vége felé közeledett az évszázad, Oscar Wilde, John Ruskin és Viktória királynő mind távoztak az élők sorából – a rettenthetetlen viktoriánus dámák egymást kísérték a sírba. Most Walter Pater és Tennyson helyett mindenki J. M. Barrie-ről és H. G. Wellsről beszélt. Az utcák tele voltak a Pinker általk egykor autokinetiknek, most gépkocsinak nevezett járművekkel. Az elektrofonból telefon lett, és az országban bárhova lehetett hívást kezdeményezni rajta, sőt, még Amerikába is. És a hangulat – ami egy város megfoghatatlan atmoszféráját jelenti –, hát, az is megváltozott. London jól kivilágített, jól irányÍtott, rendezett várossá vált. A bohémok, a dekadens elemek, a dendik mind eltűntek: kiűzettek a homályból a villanylámpák által, és helyüket elfoglalta a tiszteletre méltó középosztály.

395. oldal

Pán kicseszett Péterré kellett válnom, amit véletlenül Barrie ellopott egy este, amikor olyan hülye voltam, hogy felvágtam előtte olyan 1901-ben…