IX. Károly személy

Robert Merle: Jó városunk, Párizs
Heinrich Mann: IV. Henrik
Alexandre Dumas: Margot királyné
!

IX. Károly portréja (François Clouet műhelye, 1571)

!

IX. Károly (Saint-Germain-en-Laye, 1550. június 27. – Vincennes, 1574. május 30.) Franciaország királya (uralkodott 1560. december 5-étől haláláig), II. Henrik és felesége, Medici Katalin harmadik fia, a Valois-ház tizenkettedik francia uralkodója volt.

Uralkodása alatt mindvégig anyja befolyása alatt állt, aki eleinte mérsékelt valláspolitikát folytatott, ám a kitörő vallásháborúban végül a szélsőségesen katolikus lotaringiai hercegi Guise-ház mellé állt. Károly uralkodásának legnevezetesebb eseménye Szent Bertalan éjszakája, amikor a megbékélés jegyében Párizsba gyűlt hugenották ezreit mészárolta le az államhatalom biztatására a fanatikus tömeg.

A fiatal, beteges uralkodónak nem volt törvényes örököse, így a trónon fivére, III. Henrik követte, akivel kihalt a Valois-ház férfi ága.


Idézetek

Lélle P>!

– […] olyan művelt, hogy még evés közben is olvas.

58. oldal / Első könyv, Jeanne - Családi jelenet (Európa, 1963)

Kapcsolódó szócikkek: IX. Károly · Marguerite de Valois · műveltség · olvasás
1 hozzászólás
Dorqa>!

– IX. Károly a múzsák barátja? – kérdeztem elképedve.
– Az ám. Verseket olvas. Sőt ír is. Megrögzött Ronsard-utánzó.
– A Valois-k mind nagy barátai a művészeteknek […] Az anyakirályné Bernard Palissy és Jean Goujon protektora.

281. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bernard Palissy · IX. Károly · Jean Goujon · Pierre de Ronsard
Lélle P>!

Agyában tomboló ellentmondások. Becsületérzés, félelem, düh és megalkuvás: rángatózik az arca. Térdre roskadhatott volna. Le is szúrhatta volna tőrével valamelyiküket. De ő a harmadik megoldást választotta: megbolondult.

215. oldal / Első könyv, Margot - Hol a testvérem? (Európa, 1963)

Kapcsolódó szócikkek: IX. Károly
takiko>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

La Mole épp akkor fordította Margit segítségével Theokritos görög költő egyik szép szerelmi költeményét, míg Coconnas, azon a címen, hogy ő szintén görög származású, szirakuzai bort ivott Henriette társaságában. Hát ezt a görög idillt az éjjeli csendháborítók alaposan megzavarták! Első dolguk is az volt, hogy eloltották a gyertyákat s azután kirohantak az erkélyre s megpillantván a négy alakot, iszonyatos csapkodással feléjük dobáltak mindent, ami a kezük ügyébe került. Károly királyt, aki a legdühösebb támadó volt, egy ezüst vizeskanna ütötte hátba; az anjou-i herceget egy kompóttal teli tál találta el; a Guise hercegnek a vadpecsenye maradványa jutott – mártással. Henrik, aki sértetlen maradt, ismét faggatni kezdte a német kapust, de bíz az mást sem tudott mondani, csak annyit, hogy:
– Ich verstehe nicht!
Ezalatt az erkélyről szakadatlanul zuhogtak alá a legkülönfélébb tárgyak, amelyek földre érve, úgy kopogtak, akárcsak a jégeső.
– Huj, ezer ördög és pokol! – kiáltott fel dühösen Károly király, kinek a fejére ebben a pillanatban egy zsámoly zuhant oly erővel, hogy kalapja egyszeriben az orra hegyéig leszaladt. – Vagy kinyitjátok tüstént az ajtót, vagy felakasztatlak benneteket, mindahányan vagytok!

187. oldal, A király mulat (JLX, 1995)