Ivy Hisselpenny személy
Idézetek
Ivy ájulást színlelt, Alexia a karjánál fogva tartotta meg.
– Ne játszd meg magad! – utasította rendre barátnőjét. – Egyetlen fontos ember sincs a közelben, hogy elkapjon.
Ivy gyorsan magához is tért[…]
40. oldal - 2. fejezet
Miss Hisselpenny az Alexia apjának könyvtárában található könyvek jó részét túl szégyenletesnek találta ahhoz, hogy el is olvassa. Valahányszor Miss Tarabotti megemlítette az apja könyveit, Ivy befogta a fülét és dudorászni kezdett magában, azonban véletlenül sem olyan hangosan, hogy netán ne halljon meg valamit.
5. fejezet - 126. oldal
– Ivy biztosított, hogy ez a darab egy igazán megindító történet remek feldolgozása, és a társulat a kontinentális körútjukat követően kiváló formában van. Azt hiszem, a címe Haláleső Swansea-ben. Tunstell egyik saját darabja, nagyon művészi, és az új szentimentális-interpretatív stílusban adják elő.
– Feleség, a biztos pusztulásba viszel. – Conall a fejéhez emelte a kezét, és színpadias mozdulattal hátradőlt a kocsi kipárnázott ülésén.
– Jaj, hagyd már a botorságaidat! Nagyon is jó lesz.
A férje arckifejezése elárulta, hogy a halált, de legalábbis a csatamezőt is szívesebben választaná a következő néhány óra helyett.
18. oldal
Alexia magában sürgette Ivyt, hogy ájuljon már el, az mindent lényegesen leegyszerűsített volna. Azonban Miss Hisselpenny makacsul éber és zaklatott maradt. Sosem akkor ájult el, amikor oka is lett volna rá.
332. oldal
– Nos?
– Elküldtem Ivyt Skóciába, hogy megtudja Lady Kingairtől, mi történt valójában a korábbi orgyilkossági kísérlet során.
– Ivyt? Vagyis Mrs. Tunstellt? Igazán érdekes választás.
– A helyedben nem becsülném alá Ivyt, férjem. Felfedezett valamit.
Conall egy percig rágódott ezen az abszurd kijelentésen, aztán rákérdezett.
– Igen?
187. oldal
-Természeten túli vagyok.
– Jaj , ne ! És ragályos?
Alexia csak pislogott.
Ivy együttérző arcot öltött.
-Rettenetesen fájdalmas állapot, mondd?
Alexia továbbra sem bírt megszólalni.
Ivy a torkára tette a kezét.
-A gyermek okozza? Mindketten rendben lesztek? Csengessek árpanyákért?
[…]
138. oldal
– […] az ember olyan gyenge a természetfelettiség nélkül. Azelőtt felemeltem egy hintó farát, most Miss Hisselpenny kalapdobozaitól is bedobogott a szívem.
Alexia felhorkant.
– Látta volna csak bennük a kalapokat!
233-234. oldal
– De hiszen vérzik, patakokban ömlik a vére! – erősködött Ivy.
– Aggodalomra semmi ok, egy ökölben végződő karnak gyakran van ilyen hatása az emberre, tudja.
43. oldal
Miss Hisselpenny a kilátófedélzet sarkában hisztériázott elnyújtva.
– Ó, Alexia, mitévő legyek? Legyűr a helyzet igazságtalansága!
– Esetleg, ha most rögtön felkeresnél egy csúfkalap-függőségi szakértőt? – javasolta Alexia.
– Rémes vagy! Komolyan, Alexia! Neked is látnod kell, hogy micsoda fájdalmas karikatúrán megyek keresztül!
– Hogy min? – Lady Maccon elvesztette a fonalat.
– Olyan nagyon szeretem! Mint Rómeó szerette Jugurthát, mint Pyramis Piszkét…
– Ne folytasd! – kérte Alexia, és összerándult.
– De mit szólna a családom egy efféle egyesüléshez?
– Azt, hogy a kalapjaid most már a fejedbe is beszivárogtak – mormolta Alexia. Ivy meg sem hallotta, folytatta a nyüszítést.
190-191. oldal, HETEDIK FEJEZET - Polipgondok és léghajómászás