IV. Henrik személy

Robert Merle: Jó városunk, Párizs
Robert Merle: Szenvedélyes szeretet
Robert Merle: A pirkadat
Heinrich Mann: IV. Henrik
Alexandre Dumas: Margot királyné
Voltaire: Henriás
Edward Rutherfurd: Párizs

Idézetek

Sli P>!

– Vizsgálja inkább mindenki saját magát, talál elég leküzdeni valót.

247. oldal / Második könyv, Vidám szolgálat - A láz (Európa, 1963)

Kapcsolódó szócikkek: IV. Henrik · küzdés
Sli P>!

– Mégsem ment el vele? – kérdezte a maga kicsit mindig gunyoros modorában Henrik.
– Ló híján, felség, s pénz híján, melyen lovat bérelhettem volna.
– Ezt nevezem egyenes beszédnek! és bátornak! Csak a bátor nem fél megvallani, hogy kedve lett volna elmenekülni a baj elől.

478. oldal, Kilencedik fejezet (Európa, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: bátorság · IV. Henrik
SDániel P>!

Amikor 1610-ben egy holdkóros végzett vele, az öreg csibész IV. Henrik csak egy kisfiút hagyott hátra trónörökös gyanánt, így a régenstanács fejeként özvegye, Medici Katalin uralkodott XIII. Lajos nevében. Sajátos, gondolta, hogy egy itáliai Medici sültbolond legyen, a királyi özvegyre azonban feltétlenül illett a cím – olyannyira, hogy Charles de Cygne csupán három hasznos döntését tudta kiemelni. Patronálta a nagy művészt, Rubenst. A folyó mentén fél mérföldnyire délre és az egyetemtől nyugatra kedves kis palotát építtetett magának, amit Luxembourgnak nevezett el. Valamint bevette Richelieu-t a királyi tanácsba.
Beletelt némi időbe, míg az ifjú XIII. Lajos kiragadta a hatalmat anyja kezéből, ám bármily hatékonyan is verte le a lázongásokat, a királyság igazgatásának mindennapi terhei szemlátomást untatták, így e feladatokat egyre inkább Richelieu-re testálta át. Jobbat nem is tehetett volna. Csaknem két évtizede működött már ez a csodás felállás.

Tizenhetedik fejezet - 1637, 424. oldal

Edward Rutherfurd: Párizs Egy város fényei és árnyai

Kapcsolódó szócikkek: IV. Henrik · Medici Katalin · Richelieu · XIII. Lajos
Sli P>!

Henrit apja kapta vissza, hogy kivonják anyja hatása alól, és jó katolikussá váljék. Alig két éve még ugyanez az apa derék hugenottát akart nevelni belőle. Henri jól emlékezett rá; de ha ki meri mondani, nagyon megrémül – apjától, s önmagától is. Most már érezte, hogy az őszinteségnél alkalmasint nyomósabb indítékok is vannak az életben.

31. oldal / Első könyv, A Pireneusok - Az első válás (Európa, 1963)

Kapcsolódó szócikkek: Antoine de Bourbon · IV. Henrik · Jeanne d'Albret · őszinteség
Sli P>!

A csillagok néhány pillanatra előszikráztak a rohanó, felismerhetetlen felhőkből; s így engedi át magán néhány pillanatra a tizenöt éves fiú felhős lelke is a fényt. Később már nem lesz képes rá; lába alatt egyre valóságosabbá, egyre tömörebbé válik a föld, s érzékeivel, gondolataival ő is ahhoz tapad majd.

49. oldal / Első könyv, Jeanne - Az óceáni erőd (Európa, 1963)

Kapcsolódó szócikkek: csillag · fény · IV. Henrik
Sli P>!

– Rosny – beszélt tovább a király, még mindig nevetve, ám elgondolkodó tekintettel. – Eztán sose engedj a közelembe másféle embert, csak olyat, aki vidám, mint te, én Rosnym, vagy mint a Szakállas, vagy Roquelaure. Nem akarom, hogy melankolikus emberek szolgáljanak; ki magamagához rossz, hogyan lehetne jó másokkal? Egy önmagával elégedetlen ember hogyan szolgálhatna megelégedésemre?

343. oldal, Nyolcadik fejezet (Európa, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: IV. Henrik · Rosny
Sli P>!

Ám aki sokáig vár, megéri, hogy előbbi szilárd érzései megváltoznak, megoszlanak, elvész teljességük. Itt van ez a barátság Guise-zel. Henri gyűlöletből közeledett hozzá: többet akart tudni róla, mert ez kell a gyűlölethez. De aztán jobban megismerjük az ellenséget, újra az a veszély fenyeget, hogy egészen elviselhetőnek találjuk. Sőt: az ellenség sokkal jobban vonz, mint az olyasvalaki, akit épp csak közömbösen tudomásul veszünk.

308. oldal / Első könyv, A halványra betegítő gondolat - Mi az, hogy: gyűlölet? (Európa, 1963)

Kapcsolódó szócikkek: ellenség · gyűlölet · Henri de Guise · IV. Henrik
Monacskae>!

Nem élt e földön király, ki jobban szívén viselte volna népe sorsát, mint ő. Hadd idézzem ide bizonyságul ama csodálatra méltó szavakat, melyek az ivryi csata estéjén hagyták el ajkát, amikor egyik tisztje megkérdezte tőle: örül-e, hogy vereséget mért a Ligára. Szomorúan megrázta a fejét, s azt felelte:
– Nem, nem. Hogy is örülhetnék annak, hogy halva kell látnom alattvalóimat? Vesztes vagyok én akkor is, ha győzök.

149. oldal

Kapcsolódó szócikkek: IV. Henrik
Sli P>!

Henri nem szívesen maradt egyedül: félt. Kísértettel találkozni furcsa és félelmetes – hát még elébe menni?! Itt kezdődik az illetéktelen túlkapás.

342. oldal / Első könyv, A halványra betegítő gondolat - A szellem (Európa, 1963)

Kapcsolódó szócikkek: IV. Henrik · szellem
Sli P>!

AZ A’ GYÖNYÖRŰSÉG, MELLYET A’ BOSZSZÚ-ÁLLÁS ÁD, EGY ÓRÁIG SEM TART; DE AZ, A’ MELLYET A’ KEGYELMESSÉGBŐL VÉSZÜNK, ÖRÖKKÉ MEG-MARAD.

44. oldal, Elő-Beszéd (Balassi, 1996)

Kapcsolódó szócikkek: bosszú · IV. Henrik · kegyelem