!

ítélet esemény

Terry Pratchett: Erik
Gábor György (szerk.): Gondolatok könyve
Lucius Annaeus Seneca: De Ira / A haragról
Montesquieu: Perzsa levelek
Lucius Annaeus Seneca: Seneca tragédiái
Bernard le Bovier de Fontenelle: Beszélgetések a világok sokaságáról
Peter Lauster: A társkapcsolat krízisei
Paul Feyerabend: A módszer ellen
Démoszthenész: A hűtlen követség / A koszorú
Szentírás
Szélesi Sándor: Szörnyeteg a hajtóműben
Lena Andersson: Jogtalan elbirtoklás
Lucius Annaeus Seneca: A gondviselésről és más írások
Kevin Leman: Péntekre új férj
Marcus Aurelius – Cassius Dio Cocceianus: Marcus Aurelius elmélkedései
Bánsági Andor: Tolvajkergető voltam

Idézetek

>!
BakosJuci MP

Ne nézd a szegény személyét, s ne légy tekintettel a hatalmas arcra: igazság szerint ítélj felebarátodnak.

Lev 19,15

Kapcsolódó szócikkek: gazdagság · igazság · ítélet · szegénység
>!
Szávitrí SP

Érdekességképpen megjegyezzük, hogy a Korong istenei sosem vesződtek sokat az ítélkezéssel a holtak lelkéről, ezért az emberek csak akkor jutnak pokolra, ha szívük mélyén azt hiszik, hogy a pokolrajutás az, amit érdemelnek.

36. oldal (Cherubion, 2001)

Kapcsolódó szócikkek: ítélet · pokol
>!
Morpheus

    (1) A tradíciók se nem jók, se nem rosszak, egyszerűen csak vannak. (…)
    (2) Egy tradíció csak valamely más tradícióval egybevetve tesz szert kívánatos és nemkívánatos tulajdonságokra, azaz ha azt olyasvalaki veszi szemügyre, aki egy másik tradíciót képvisel, és aki a világot a saját értékei szemszögéből nézi. Az ilyesfajta résztvevők projekciói objektívnek látszanak, a projekciókat leíró állítások pedig objektívnek hangoznak, mert sehol nem említik föl bennük magukat a résztvevőket, illetve azt a tradíciót, melyet kivetítenek. Ám ezek a projekciók és állítások szubjektívek, mert függenek a képviselt tradíciótól, és attól, hogy miként használják e tradíciót a képviselői. A szubjektivitásra rögvest fény derül, amint tudatosul a résztvevőkben, hogy a különböző tradíciókban különböző ítéletek születnek. (…)
    (3) (1) és (2) a relativizmusnak pontosan azt a fajtáját implikálja, melyet úgy tűnik, már Prótagorasz is a védelmébe vett. A prótagoraszi relativizmus értelmes, mert nem kerüli el a figyelmét a tradíciók és értékek pluralitása. És civilizált, mert nem föltételezi, hogy a magunk szűk környezete a benne uralkodó szokásokkal egyetemben a világ közepe.
    (4) Minden tradíciónak megvannak a maga sajátos módszerei arra, hogy híveket szerezzen. Egyes tradíciók szemügyre veszik ezeket a módszereket, és csoportról csoportra megváltoztatják őket. Mások magától értetődőnek tekintik, hogy csak egy módon bírhatják rá az embereket nézeteik elfogadására. (…)
    (5) (…) egy történeti folyamat megítélésében támaszkodhatunk egy még nem specifikált és nem is specifikálható gyakorlatra is akár. Vagyis ítéleteinket és cselekedeteinket alapozhatjuk olyan normákra, melyek nem specifikálhatók előzetesen, mert azoknak az ítéleteknek (cselekedeteknek) a nyomán fogalmazódnak meg, amelyeket irányítani hivatottak, és cselekedhetünk normák nélkül is, egyszerűen természetes hajlamainknak engedelmeskedve. (…) Normákat – szellemi mérőeszközöket gyakran azért kell kitalálnunk, hogy megérthessünk új történeti helyzeteket, amiképpen újabb és újabb mérőeszközöket is azért találunk ki, hogy értelmezhessünk újonnan előadott fizikai szituációkat.
    (6) Következésképp a kollektív döntéshozatalnak legalább két módja van. E két lehetőség irányított, illetve nyitott eszmecserének fogom nevezni a továbbiakban.
    Az első esetben a résztvevők némelyike vagy mindegyike valamilyen pontosan körülírt tradíciót képvisel, és csak azokat a válaszokat fogadja el, amelyek összeegyeztethetők e tradíció normáival. Ha az eszmecsere valamely résztvevője még nem kötelezte el magát a kérdéses tradíció mellett, akkor a többiek megkörnyékezik, és addig zaklatják, győzködik, „nevelik”, míg el nem szánja magát a csatlakozásra – és az eszmecsere csak ezután veszi kezdetét. A nevelés nem része azoknak a vitáknak, melyek során a döntések megszületnek; egy jóval korábbi stádiumban zajlanak le, és garantálja, hogy a felnőtt később majd megfelelő viselkedést tanúsítson. (…)
    A nyitott vita ellenben a pragmatikus filozófia útmutatását követi. A felek képviselte tradíció kezdetben körvonalazatlan, a vita folyamán ölt alakot. A résztvevők megpróbálják megérteni egymás észjárását, viselkedését és észlelésmódját, s ezenközben olyannyira belehelyezkednek egymás világába, hogy tulajdon világfelfogásuk, eszméik, észleléseik akár teljes egészében is átalakulhatnak – egy új tradíció részeseiként új emberekké válnak. A nyitott eszmecsere résztvevői tisztelik partnerüket, legyen bár az egyetlen személy vagy egy egész kultúra. (…) A nyitott vitának nincs szabálygyűjteménye, bár alkothat szabályokat, és nem követ semmiféle logikát, jóllehet előrehaladtával a logika új formái rajzolódhatnak ki. A nyitott vita kapcsolatot teremt a különböző tradíciók között, és ilyenformán felülemelkedik a (3) és (4) pontban implikált relativizmuson. Ám a mód, ahogyan ennék szerét ejti, nem objektivizálható, mert előre nem látható formában függ a mindenkori (történeti, pszichológiai, anyagi) feltételektől.

522-526. oldal

>!
Sli SP

(…) alapjában véve mindig a magunk titkos óhajai szerint ítéljük meg a dolgokat.

136. oldal, LIX. levél (Európa, 1981)

Kapcsolódó szócikkek: ítélet
>!
Sli SP

Az embert önnönmaga, nem pedig köntösei szerént kell megítélnünk; és, miként igen mulatságosan mondja valamely ókori író: „Tudod-é, miért becsülöd őt oly nagyra? Mert hozzá számolod kothurnusának magasságát.” A talapzat nem a szobor.

38. oldal, Első rész - Montaigne (Magvető, 1990) · Montaigne

Gábor György (szerk.): Gondolatok könyve Az aforizma francia mesterei

Kapcsolódó szócikkek: ítélet
>!
Sli SP

– Mindenről ítéletet akarunk mondani és mindig rossz nézőpontból. Önmagunkat akarjuk megítélni, de ehhez túl közel vagyunk önmagunkhoz. Másokról akarunk ítélkezni, de túl távol vagyunk tőlük.

40. oldal, Beszélgetések a világok sokaságáról - Második este (Helikon, 2006)

Kapcsolódó szócikkek: ítélet
>!
Sli SP

MEDEA
Ki itél, meg nem hallgatva mind a két felet,
ítéljen bár igazságosként, mégsem az.

15. oldal, Medea - Második felvonás (Európa, 1977)

Kapcsolódó szócikkek: igazságtalanság · ítélet · Médeia / Medea
>!
Sli SP

(…) a népgyűléseken ugyanazok csodálkoznak a praetorrá választottakon, akik praetorrá választották őket, ha a változékony népkegy megfordult: ugyanazt dicsérjük, ugyanazt kárhoztatjuk. Minden ítéletnek ez a vége, ha a többség véleményét követik.

9. oldal, A boldog életről (Helikon, 2016)

Kapcsolódó szócikkek: ítélet · többség · vélemény
>!
Sli SP

Boldog tehát az, akinek helyes ítélete van. Boldog, aki elégedett a jelen körülményeivel, akármilyenek is azok, és barátilag viszonyul viszonyaihoz; boldog az, akinek az értelme viszonyainak egész állapotát kellemessé teszi.

15. oldal, A boldog életről (Helikon, 2016)

Kapcsolódó szócikkek: boldogság · ítélet
>!
Chöpp 

– Ne ítélj el, kedvesem, ne ítélj el…
    – Nem szoktam ítélkezni.
    – Mindenki azt teszi, legfeljebb nem mondja a szemünkbe. Az embereknek megvan a véleményük a dolgokról, mindenről, a világról, rólam, Nathanről. És szűk körben ki is beszélik. Ez a legrosszabb, mert szűk körben minden igaznak tűnik, nincs aki megvédjen minket. Aztán jön a hallgatás, amikor meglátnak… És abban a hallgatásban minden vád benne van, és a váddal együtt az ítélet is. Ó, az emberek ítélkeznek. Akkor is, ha nem ismerik az igazságot. Ilyen az ember, sosem változik meg…

135. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ítélet