Itália helyszín
Idézetek
[…]
-Poche? Hát te mit keresel itt, te vadállat? – emelte fel Alexia a doboznyi teát. Úgy tűnt, Poche pillanatnyi és egyetlen életcélja abban állt, hogy tébolyult támadást indítson Alexia széklába ellen: rácsattintotta a fogacskáit, és szenvedélyesen rágni kezdte.
Lady Maccon megfontolta, mi lenne célravezető: megpróbálni lerázni, odébb rúgni vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyni.
-Jó estét, Nőpéldány.
-Nahát, Német példány, micsoda váratlan meglepetés! Azt hittem, magát kiátkozták. Mégis visszaengedték Itáliába?
295. oldal
Napóleon kilencvenezer katonát és kétezer szállítóhajót vont össze Boulogne-ban. Akárcsak ezernyolcszáz évvel korábban Claudius császár, láthatóan ő is az északi sziget megszállására készült.
Ám ekkor, mint szédítő pályája során oly sokszor, túlvállalta magát: nem csupán Németországot szabdalta fel oly közönyöse, mint egy tortát, de 1805 tavaszán Itália királyának is kikiálltotta magát. Ezzel átlépte a határt. Egyértelmű üzenetet küldött.
„Felfalok mindenkit.”
876. oldal, Boney
[…] Lopatynyban élt Franz Xaver Morstin gróf, egy régi lengyel nemzetség sarja, amely nemzetség (mellesleg szólva) Itáliából származott, és a tizenhatodik században költözött Lengyelországba. Ifjú éveiben Morstin gróf a kilences dragonyosoknál szolgált. Nem tekintette magát sem lengyelnek, sem olasznak, amiként lengyel vagy olasz eredetű arisztokratának sem. Nem: mint a rangjabéliek legtöbbje az Osztrák-Magyar Monarchia egykori örökös tartományában, egyszerűen osztrák alattvaló volt, s abból is a legkényesebb és legtisztább fajta, azaz: nemzetek fölötti ember és vérbeli nemes. Ha valaki példának okáért, azt kérdezte volna tőle – de ugyan kinek jutott volna eszébe ilyen értelmetlen kérdéssel előhozakodni? –, ha, mondom, azt kérdezte volna tőle valaki, hogy melyik „nemzethez” vagy néphez tartozónak érzi magát, a gróf meglehetősen értetlenül, sőt döbbenten meredt volna a kérdezőre, s talán bosszúsan és némiképp méltatlankodva is. Mert ugyan miféle ismérvek alapján mondhatta volna, hogy ehhez vagy amahhoz a nemzethez tartozik? Egyformán jól beszélt szinte minden európai nyelven, egyformán otthonos volt szinte minden európai országban, barátai és rokonai mindenütt ott éltek a széles és sokszínű világban. A császári és királyi monarchia pedig a sokszínű világnak kicsinyített mása, s ennélfogva a grófnak egyetlen hazája volt. Az egyik sógora kerületi elöljáró volt Szarajevóban, a másik a helytartói hivatal tanácsnoka Prágában, egy fivére tüzér főhadnagyként, szolgált Boszniában, az egyik unokaöccse követségi tanácsosként Párizsban, a másik unokaöccse a Bánságban gazdálkodott, a harmadik olasz diplomáciai szolgálatban állt, a negyedik meg, a Távol-Kelet iránti vonzalmának hódolva, évek óta Pekingben tartózkodott.
299–300. oldal, A császár mellszobra, 1 (Noran, 2008) · Joseph Roth
Györffy Miklós (szerk.): Huszadik századi osztrák novellák Osztrák dekameron
A puszta demográfiai tények is jól jelzik, hogy mekkora volt a zuhanás a Római Császárság fénykorától, a Pax Romana századaitól a 7. századi mélypontig. A 2. században Európa lakossága 30-36 millióra becsülhető, ebből a Római Birodalom területén élt 26-28 millió. Itália népessége 7-8 millió, Hispániáé 5-6 millió lehetett, Galliáé 7-8 millió, de újabban egyes francia történészek már 10 millióról vagy annál többről írnak. A népsűrűség 10 és 20 fő között váltakozott négyzetkilométerenként. A 2. század végén azonban a birodalom nyugati felében kezdetét vette a népesség csökkenése, amely több mint négy évszázadon keresztül tartott, A 7. századra Európa lakossága legalább a felére, egyes történészek szerint annál is kevesebbre csökkent. Gallia lakossága nemigen haladhatta meg a 3 milliót, a népsűrűség a 4-5 főt négyzetkilométerenként. A Rajnától keletre fekvő német területek még ritkábban lakottak voltak: itt 2 ember jutott egy négyzetkilométerre.
IX. DEMOGRÁFIA ÉS GAZDASÁG A KORA KÖZÉPKORBAN 1. A népesség alakulása
A hercegi fekete divatját Észak-Itália indította el, majd Franciaország és Anglia terjesztette el az egész európai világban, a Német-római Császárságban, Skandináviában, az Ibériai-félszigeten, sőt egészen Magyarországig és Lengyelországig.
142. oldal
Michel Pastoureau: A fekete 91% Egy szín története
Az lett volna a legjobb, ha atyáinknak olyan lelkületet adnak az istenek, hogy ti beérjétek Itália, mi pedig Afrika birtoklásával. Hiszen nektek sem volt Szicília és Szardínia méltó kárpótlás oly sok hajóhadatok, seregetek és nagyszerű hadvezéretek elvesztéséért. De a múltat könnyebb bírálni, mint jóvátenni. Addig kívántuk a másét, amíg végül a magunkéért kellet harcolnunk […]
550. oldal, XXX. könyv (Károli Gáspár Református Egyetem / L'Harmattan, 2019)