Ismae Rienne személy
Idézetek
– Mindenkinek vannak titkai. És sebei.
249. oldal
– Ne vágjon ilyen savanyú ábrázatot, kisasszony. – Hangja lágy, vidám. – Képzelje azt, hogy én vagyok de Lornay. Úgy könnyebb.
Undorral horkanok fel.
– Akkor gondoljon az öcsémre, ha elnyerte tetszését. Nekem mindegy, kire gondol, de az Isten szerelmére, kérem, próbáljon meg szerelmesen nézni, különben nem téveszthetjük meg őket.
Lágyítok tekintetemen, ajkamat mosolyra kényszerítem.
– Az öccse sem érdekel – súgom, mintha szerelmi vallomás lenne.
Duval arcán valami megváltozik.
– Akkor jó – súgja, és eszembe kell idéznem, hogy csak játszik velem. Nem kellene oly meglepőnek találnom, hogy ebben nagyon, nagyon tapasztalt.
235-236. oldal - Huszonharmadik fejezet (Maxim, 2013)
– Hogyan akarja eljátszani a csábításjátékot, ha úgy megretten, hogy összerezzen a kezem alatt? – Hangja lágy, mint a bársony bőrömön. – Nemigen szerezheti meg a titkaimat, ha az érintésemet sem bírja ki. – Káromkodik, elhúzza a kezét. – Mit gondol a kolostor, hogy ilyen ártatlan teremtést küld a világba szajhát játszani?
162. oldal - Tizenhetedik fejezt (Maxm, 2013)
Éjjel arra ébredek, hogy valaki a hajamat simogatja. Az érintés lágy és vigasztaló, és csodálkozom; érintés, ami nem fáj. Nyilván hatott a gyógyital.
35. oldal - Negyedik fejezet (Maxim, 2013)
– Ha mozgalmas tevékenységre vágyik, valamelyik lovászom elkísérheti önt sétalovaglásra. Vagy elfoglalhatja magát… – legyint, megfelelőnek tűnő tevékenységet igyekszik kiötölni – … kézimunkázással.
Rideg tekintettel nézek rá.
– Nem szoktam tűvel bánni, hacsak nem koponyaalapba kell szúrni.
21. fejezet
Duval türelmesen vár, hogy barátja vidámsága elmúljon. Ami azt illeti, jobban bírja, mint én. Én már mindkettőt pofon csaptam volna.
128. oldal - Tizennegyedik fejezet (Maxim, 2013)
– Ezt tanítják a kolostorban? Az istenség testünkből a szívünket követeli?
– Attól tartok, ezt várja el a kolostor. Tanítanak minket a szerelem művészetére, de úgy gondolják, hogy szívünk csakis Mortainé.
– Nem értek egyet a kolostorával. Akkor miért adnak egyáltalán szívet nekünk?
325. oldal - Harmincharmadik fejezet (Maxim, 2013)
Bár teljesen fel vagyok öltözve, bőrömet csupasznak, védtelennek érzem. Lágy, mint a kipukkadt vízhólyag alatt növő új bőr. Torkomból gyöngyöző nevetés készül feltörni, szemem sarkában azonban könnycsepp formálódik. Micsoda őrület ez?
308. oldal - Harminckettedik fejezet (Maxim, 2013)