Isla Martin személy

– Kezdek elálmosodni, de még olvasok.

202. oldal

Haladjunk lépésről lépésre!

… az egyediség az, ami valamit vagy valakit bámulatossá tesz.

– Te voltál már szerelmes?
– Nem.
De. Beléd.

Hiszen pontosan az egyediség az, ami valamit – vagy valakit – bámulatossá tesz.

– Ez a cipő kész őrület – mondja.
Megmozgatom kivörösödött lábfejemet.
– Talán egy kicsit túlzásba estem.
– A lábbelijeid hajlamosak az extrém magas kategóriába tartozni. Mindannyian tudjuk, hogy nem nőttél nagyra. Gondolom, tisztában vagy vele, hogy ez nem államtitok.
– Csss!
– Nekem tetszik, hogy picur vagy. Csípem, hogy zsebre dughatnálak, és úgy hordhatnálak magammal.
– Azt mondtam, hogy csss – lököm meg a karját a vállammal.
– És ha valaha is együtt megyünk nyaralni, a repülőn az ölembe ülhetsz, hogy megspóroljuk a jegyet.

102-103. oldal

Igaz, hogy éjfél múlt, és fullasztó a hőség, és talán betéptem a Vicodintól, de az a srác – az a srác ott, szemközt –, hát az ő.

(első mondat)

Miért nem bírok normális képet vágni? A genetika rohadtul igazságtalan.

– Ne legyél már ilyen beszari! – szól utánam. – Mondd meg neki, mit érzel iránta.
– És ha nem szeret?
– Szeret.
– De ha mégsem?
– Mit parázol, nyúlgerinc?! Nincs semmi vesztenivalód. – Lepöccint egy hópelyhet az orrom hegyéről. – Egyszer az életben hallgass a húgodra! Aki magasabb nálad, és több esze is van.