iskola helyszín
Idézetek
A világ tele van érdektelen munkákkal, amelyek önmagukban nem okoznak örömöt. Úgy tűnik, az iskoláinkat is az élet unalmasságához igazítjuk. Azzal, hogy a gyerekeket arra kényszerítjük, hogy olyan tantárgyakra figyeljenek, amelyek nem érdeklik őket, előre arra kondicionáljuk őket, hogy később elvégezzék azokat a munkákat, amelyeket nem élveznek.
177. oldal
A. S. Neill: Summerhill 95% A pedagógia csendes forradalma
Az a fajta lázadó tanár, akit én igyekszem megszólítani, valahogy úgy látta a világot. ahogyan Lev Tolsztoj látta és leírta:
Az iskolát nem úgy hozták létre, hogy az olyan legyen, ahol a gyerekek kényelmesen tanulhassanak, hanem úgy, hogy ott a tanárok kényelmesen taníthassanak. A gyerekek beszélgetése, mozgása, vidámsága, amely elengedhetetlen feltétele a tanulásnak, zavarja a tanárt, és ezért az iskola a kérdések börtöne, ahol a beszélgetés és a mozgás tilos. […] a felülről, erőszakkal létrehozott iskolákban a tanár nem a juhok pásztora, hanem azok börtönőre.
Ahelyett, hogy belátnák, a siker feltétele adott helyzetben az, hogy tanulmányozzák azt a dolgot, amivel foglalkozniuk kellene (az oktatásban ez a „tárgy” a szabad gyerek), úgy akarnak tanítani, ahogyan ezt maguk megszokták és a legjobbnak találják. Ha pedig ez nem vezet eredményre, akkor sem a tanítás módját változtatják meg, hanem inkább a gyermeki természet megváltoztatására törekednek.
Talán kevesen tudják, hogy Tolsztoj 1859 és 1862 között működtetett egy kis iskolát saját Jasznaja Poljana-i birtokán. Az iskolába Tolsztoj parasztjainak gyerekei jártak. Tolsztoj maga is tanított ott, és gondolatait az oktatással, az oktatási rendszerrel kapcsolatban egy saját maga finanszírozta újságban közzé is tette. Mielőtt iskoláját megnyitotta volna, megismerkedett az oktatás korabeli irodalmával, és ellátogatott Franciaországba, Angliába és Németországba, iskolákat tanulmányozni.
14-15. oldal
Fóti Péter: Útmutató rebellis tanároknak 90% Gyerekeknek és szülőknek
A polgári társadalom oktatása „velejéig romlott, a társadalom megsemmisíti a gyermekek szellemét, életerejét azzal, hogy drillé teszi az oktatás folyamatát. így nem marad semmilyen játéktér a gyermekek szükségleteiből fakadó elképzelések megvalósítására. Az iskola gyűlöl minden valamilyen mértékig független, költői hajlamú, büszke tanulót. Az ő számukra két lehetőség marad: önmagukba zárkóznak, vagy az iskolán kívül próbálják érdeklődésüket kielégíteni". (Kropotkin 1972. 22. o.) Kropotkin szerint a polgári oktatási rendszer elsődleges célja a nivellálás, a növendékek közötti különbségek eltüntetése, az arany középút megtalálása.
A nevelés célja a polgári társadalomban a jó állampolgár.
75-76. oldal, Peter Kropotkin... - Pedagógiai nézetei (ELTE Eötvös, 2009)
Mikonya György: Rend a rendetlenségben A szabadság útvesztői – Anarchisták és nevelés
Egyébként egész Európában már csak műemberek vannak, akikből az iskolákban csináltak műembereket, akármelyik embert megnézzük Európában, az nem lehet más, mint műember, egy visszataszító emberi tucatmű, amelyet milliónyi példányban, vagy ki tudja, milyen rövid idő alatt, milliárdnyi példányban dobnak ki magukból a gigantikus, szüntelenül és kérlelhetetlenül emberpusztító iskolarendszerek, egyetlen nagy, visszataszító ipari marionettizmus bömböl a fülünkbe, ha még képesek vagyunk meghallani és nincs sehol egyetlen természetes ember sem.
264. oldal
A vidéki iskolák akkoriban a kultúra centrumai voltak. A városok protestáns egyházai puszta létükért küzdöttek, jövevények voltak az országban. A katolikus egyház, amely először jelent meg a színtéren, mélyen beásta magát, és kényelmesen ült hagyományai karosszékében, miközben fokozatosan magára hagyta missziós házait, melyeknek fedele beomlott, és kifosztott oltárain galambok raktak fészket. A San Antonio misszió latin és spanyol nyelvű könyvtárát egy csűrbe dobálták, ahol patkányok rágták el a báránybőr kötéseket.
Ezeken a kis helyeken az iskola vált a tudomány és művészet letéteményesévé, a tanítónő oltalmazta meg és vitte tovább a tudás és szépség fáklyáját. Az iskola épülete volt a találkozóhely, ahol összegyűltek muzsikálni vagy vitatkozni.
189. oldal
Én személy szerint nem úgy emlékszem, hogy aktívan törekedtem volna az orvosi pályára, inkább amolyan alapvetés volt az életemben, mint a marimbás csengőhang vagy a sablon hegylánc háttérkép. Zsidó családban nevelkedtem (bár kötődés főleg a koszthoz volt); az iskola, ahová járattak, leendő orvosok, jogászok, kormánytagok termelésére szakosodott hurkaüzemféle; meg az apám is orvos. Írás volt ez nekem a falon.
14. oldal
Adam Kay: Ez fájni fog 91% Egy fiatal orvos naplója
Ha számba vennénk, miket olvasunk az Iskola, vagy a Kritika kedvéért, miket, azért, hogy villoghassunk vele a társaságban, miket a barátunk vagy szeretőnk ízlését kiismerendő, az iskolatársak, vagy a családtagjaink javaslatára – a kötelező olvasmány ez esetben kivétel! –, az eredmény egyértelmű: igazi olvasmányélményeinket valaki szívünknek kedves, közelálló személynek köszönhetjük. Ezért neki beszélünk róla először. Talán mert a két érzés egy tőről fakad: szeretem, mert szereti.
91. oldal, Budapest: Fekete Sas Kiadó, 2001