Isabelle Lightwood személy
Idézetek
– Mi ez? – robbant ki belőle, miközben Claryről a társaira pillantott, mintha ők tudnák, hogy került oda.
– Egy lány – mondta Jace, aki lassan összeszedte magát. – Nyilván láttál már lányokat, Alec. A húgod, Isabelle is lány.
21. oldal, Első rész: Leszállni az éjbe - 1. Pandemonium
– Isabelle szerint a Tündérek Udvarának Királynője találkozni szeretne velünk.
– Hát persze – bólintott Magnus. – Madonna meg táncosnak hív a következő turnéjára.
Alec bambán nézett a boszorkánymesterre. – Ki az a Madonna?
137. oldal, Második rész: A pokol kapuja - 8. A Tündérek Udvarában
– Isabelle! – ordította megint. – Engedd ki ében hajadat!
– Atyamagasság. – mormogta Clary. – Volt valami a vérben, amit Raphaeltől kaptál, mi? Meg fogom ölni.
– Már halott – jegyezte meg Simon.
– Élőhalott. Nyilvánvalóan így is meghalhat. Tudod, megint. Újra megölöm. Gyere, Simon, menjünk vissza, lefekszel, és jeges borogatást rakok a homlokodra…
– Isabelle! – kiáltotta a fiú.
Kivágódott a ház egyik emeleti ablaka, és Isabelle hajolt ki rajta. Ében haja kibontva hullott vállára. Viszont láthatólag dühös volt.
– Kuss legyen, Simon! – sziszegte.
– Nem! – jelentette ki dacosan a fiú. – Mert te vagy az én szívem hölgye, és elnyerem a szerelmedet!
Isabelle a tenyerébe temette az arcát.
– Részeg? – kérdezte Clarytől.
– Nem tudom. – A lányban a Simon iránti lojalitás viaskodott a késztetéssel, hogy minél előbb lerángassa onnan a fiút. – Azt hiszem, romlott vért kaphatott, vagy ilyesmi.
– Szeretlek, Isabelle Lightwood! – bődült el Simon, mindenkit megrémítve. Az egész házban, és a környék többi épületében is felgyulladtak a fények. Zaj hallatszott, és egy pillanattal később Aline meg Helen jelent meg az utcán. Mindketten kimerültnek tűntek, Helen éppen göndör, szőke haját rendezte copfba. – Szeretlek, és nem megyek el innen, amíg nem mondod, hogy te is szeretsz!
– Mondd neki, hogy szereted – tanácsolta emelt hangon Helen. – Az egész utcát felveri. – Intett Clarynek. – Örülök, hogy látlak.
– Én is – mondta Clary. – Sajnálom, ami Los Angelesben történt, és ha bármiben tudok segíteni…
Két tárgy hullott alá lebegve az égből: egy bőrnadrág és egy költőhöz illő fodros ing. Simon lába előtt értek földet.
– Fogd a ruháidat, és menj! – kiáltotta Isabelle.
Újabb ablak nyílt felette, és Alec hajolt ki rajta.
– Mi folyik itt? – Tekintete megállapodott Claryn és a többieken; zavartam húzta össze szemöldökét. – Mi ez? Korai betlehemezés?
222-223. oldal
– Zakariás testvér – mondta Isabelle. – A Dögös Néma Testvérek Naptárának poszterfiúja januártól decemberig.
– Létezik olyan, hogy Dögös Néma Testvérek Naptára? – kérdezte Alec. – Meg lehet venni?
624. oldal
– A vámpírok olyan primadonnák – sóhajtott Magnus az ajtóból. – Nem is tudom, miért rendezem ezeket a bulikat.
– A macskád miatt – emlékeztette Clary.
Magnusnak felcsillant a szeme. – Igaz. Miau Ce-tung megérdemli, hogy kitegyek magamért. – A lányra pillantott és a mögötte szorosan összezáró Árnyvadászokra. – Mentek?
Jace bólintott. – Nem akarunk visszaélni a vendégszereteteddel.
– Miféle vendégszeretetemmel? – kérdezte Magnus. – Mondanám, hogy öröm volt találkozni veletek, de nem volt az. Nem mintha nem lennétek viszonylag rokonszenvesek. Ami pedig téged illet… – Megeresztett egy kedélyes kacsintást Alec felé. – Felhívsz?
Alec megmerevedett, dadogni kezdett valamit, és valószínűleg reggelig ott állt volna egy helyben, ha Jace nem ragadja meg a könyökét, és a sarkukban Isabelle-lel nem vonszolja az ajtó felé.
237-238. oldal, Második rész: Alászállni könnyű - 13. A fehérség emléke
– Ez itt Zakariás testvér? – kérdezte halk, döbbent hangon Isabelle. – Mikor lett ilyen dögös?
283. oldal
– Senki sem kér levest.
– Én kérek levest – monda Simon.
– Nem, nem kérsz – közölte Jace. – Csak le akarsz feküdni Isabelle-lel.
Simon felháborodott. – Ez nem igaz!
[…]
– Dehogynem – monda Jace. – Nyomás, kérd meg. Akkor visszautasíthat, mi meg nyugodtan élhetjük tovább az életünket, […]
138-139. oldal, Első rész: Leszállni az éjbe - 9. A Kör és a Testvériség
– […] Ne zaklasd, ne szólj hozzá, még csak rá se nézz, különben annyiszor hajtogatlak kettőbe, hogy origami vérfarkas lesz belőled.
268. oldal