Írország helyszín

Edward Rutherfurd: Dublin – Az alapítás
William Golding: Beavatás
J. D. Robb: Halálos képmás
Göthe Salmander: Legendás állatok és megfigyelésük
J. D. Robb: Halálos bosszú
Jared Diamond: Háborúk, járványok, technikák
John Lydon: Rotten
John Updike: Az élet alkonyán
Christoph Ransmayr: A repülő hegy
James Joyce: Dublini emberek
Frank McCourt: A tanárember
Flann O'Brien: A fába szorult féreg
Peter Carey: Ned Kelly balladája
William Butler Yeats: William Butler Yeats versei
Poór János (szerk.): A kora újkor története
John A. Burton – Bruce Pearson: Állatkerti emlősök 2.
Klaniczay Gábor (szerk.): Európa ezer éve: a középkor I-II.
Sebastian Barry: Egy eltitkolt élet
Kéry László: Angol írók
E. P. Thompson: Az angol munkásosztály születése
Roger Whiting: A spanyol Armada
Karen Marie Moning: Álom és valóság
Lilian H. AgiVega: Második Atlantisz – A tízezer éves varázs
William Butler Yeats: A kelta homály
Jack Holland: Nőgyűlölet
Türk Attila: Hősök vagy terroristák?
Szőllősi Péter (szerk.): Halálösvény
Lilian H. AgiVega: Az elveszett tündérfalu
Jeffrey Eugenides: Házassági összeesküvés
Samantha Shannon: Csontszüret
J. R. Moehringer: Sutton
Benedict Wells: Különc
Enrique Vila-Matas: Dublineszk
Erik Wahlström: Isten
Dave Eggers: Hologram a királynak
Edward Rutherfurd: Párizs
Tricia O'Malley: Wild Irish Heart
Colm Tóibín: Brooklyn
Steve Biddulph: Férfilét
Santa Montefiore: Szerelem és háború dalai
Monica McInerney: Életem utazása
Edward Rutherfurd: London
Guillaume Musso: Central Park
Joseph O'Connor: Árnyjáték
Amy Harmon: Csak a szél tudja
Rose Tremain: A kegyelem szigetei
Joseph Jacobs: Kelta tündérmesék

Idézetek

Chöpp P>!

Írországban a látnivalók főként kövek voltak.

186. oldal George és Vivian II. Kékszakáll Írországban

Kapcsolódó szócikkek: Írország ·
Whatsername>!

Hallottam, hogy Írországban sokat esik, de az én szememben az „állandó” egy leheletnyivel több, mint a „sok”.

17. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Írország · MacKayla Lane
Sippancs P>!

Engem Írország szeretetére neveltek, de képtelenség, hogy a szeretet ennyire nehéz és vesződséges dolog legyen. A szolgálat, az igen. De a szeretet? Talán ez a válaszom. Az ember nem szenved, ha olyasvalamit kell feláldoznia, amit nem szeret. Azt hiszem, végül minden azon múlik, hogy mi az, amit a legjobban szeretünk.

404. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dr. Thomas Smith · Írország · szeretet
SDániel P>!

Noha a Szajna és a Latin negyed közötti terület évszázadokon át otthont adott a könyvárusoknak, a környék csak azután vált a világ irodalmi fővárosává, hogy a Rue l'Odéonon megjelent két különc könyvesbolt – mindkettő egy-egy asszony kezében. Az elsőt, a francia üzletet a melegszívű Adrienne Monnier nyitotta. A másodikat, szinte éppen átellenben, tulajdonosa, Sylvia Beach a Shakespeare és Társai névre keresztelte.
Claire messze jobban ismerte a könyvesboltokat.
– A francia szerzők Monnierhez járnak, azután átkelnek az utca túloldalára, Sylvia Beachhez, míg az angolok és amerikaiak Sylviánál kezdenek, de ugyanúgy felfedezik Monniert is. Mindketten nagyon kedvesek, s ami a legjobb, egymásba szerettek. Már együtt is élnek.
– Ó! Nem botránkozott meg senki?
– Nem hinném, hogy bárkit érdekelne. – Elmosolyodott. – A Shakespeare és Társai afféle könyvklub. Sylvia nem csupán elad, kölcsönöz is. Támogatja az írókat. Úgy egy éve a saját költségére kiadta az ír James Joyce Ulysseét, amit Írországban és Angliában jószerével betiltottak. Vannak, akik még nála is alszanak. Őt mindenki szereti.

Huszonkettedik fejezet - 1924, 535. oldal

Edward Rutherfurd: Párizs Egy város fényei és árnyai

Belle_Maundrell >!

A jarwey Nagy-Britanniában, Írországban és Észak-Amerikában honos. Csupán annyiban különbözik egy nagyra nőtt menyéttől, hogy beszélni tud. Alacsony értelmi szintjéből kifolyólag azonban tartalmas eszmecsere nem folytatható vele: megnyilvánulásai rövid (s gyakran sértő) kijelentésekre korlátozódnak, ezekkel viszont cseppet sem fukarkodik.

Kapcsolódó szócikkek: Írország · jarwey
ppayter P>!

Nincs azon semmi csodálkoznivaló, hogy a hideg és nedves klíma eltereli az emberek figyelmét az életet adó kenyérről való elmélkedésről, és inkább az élet vizével kapcsolatos gondolatokra koncentrálnak. Ez az a nedű, amit a tőzegmocsarak lakói uisge beathaként vagy egyszerű fordításban whiskyként ismernek, és amit a civilizált régiókban aqua vitaenek vagy akvavitnek neveznek.
    Az ember a fejébe húzza a kalapját, mintegy védelemként a folyamatosan zuhogó esővel szemben, és hálát ad Szent Patriknak, hogy megtanulta az araboktól és továbbadta a lélek, spiritus, desztillálásának művészetét.

257-258. oldal, IV. rész - 3. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Írország · whisky
shadowhunter1975 P>!

A Rózsa az Idő keresztjén (1892)
A rózsa motívuma többször is előfordul Yeats korai verseiben. 1891 után összetett költői szimbólummá növekszik. Ez részben a korabeli szimbolista irányzat hatása volt, részben az ír hazafias költészeti hagyomány, amelyben egy Rózsa nevű, fekete hajú lány Írországot szimbolizálja. A régi gael keresztény költészetben a rózsa az örök szellemi szépség szimbóluma.

255. oldal, Jegyzetek (Európa könyvkiadó, 2000)

Kapcsolódó szócikkek: Írország · rózsa
Belle_Maundrell >!

Parázslott az ég, drágám,
Azon az októberi hajnalon,
Mikor tűz zokogott a mézillatú tisztáson.
Jer, folyóvölgy szelleme,
A hamuban állok, ahol kóborolsz.
Erin vár, végre hazajutsz.
Lángot láttam az égen, kincsem,
Október keserves hajnalán,
Midőn füst ölelt a mézillatú tisztáson.
Jer, dél szelleme,
Hasadt fa mellett várok,
És Írország szívét tépi, falja a tenger.

328-329. oldal, Egy külön világ

Kapcsolódó szócikkek: Írország
SDániel P>!

Londonnak mindig is volt valamelyest ír lakossága. Az előző évszázad óta egyre növekvő közösségük élt, többségükben munkások, Holborntól mindjárt nyugatra, a St Giles egyházközösség nyomortanyáin. De mindez semmi volt az elmúlt hét év nagy bevándorlási hullámához képest.
Ennek oka, amennyire a nyugati világ ekkor tudta, egy bizonyos termény kudarca volt. Európa földművelésre egyik legjobb és viszonylag nagy népszerűségű földjén – melynek nagy része a nem ott élő angol földbirtokosok tulajdonában volt – a lakosság évekig azon a bizonyos, nagyon tápláló, Amerikában őshonos növényen, a burgonyán élt. Amikor ennek a termése több éven át elmaradt, Írország népe egyszerre szörnyű válsággal nézett szembe. És amikor végképp elégtelennek bizonyultak a segítségre tett erőfeszítések, egyértelmű lett a választás: kivándorolni vagy meghalni. Így kezdődött az óriási és szörnyű exodus, amelyből Írország több mint másfél évszázadig nem tudott kilábalni. Amerikába, Ausztráliába és az angol kikötőkbe menekültek az írek. Természetesen Londonba is. Londonban a legnagyobb csoport Whitechapelben telepedett le, ahol munkát találhattak a közeli dokkokban.

881. oldal, 17. fejezet - A Kristálypalota

Edward Rutherfurd: London Az ezerarcú, nyüzsgő város

Kapcsolódó szócikkek: burgonya, krumpli · Írország · kivándorlás
Vivinnie>!

– Azt gondoltam… Úgy éreztem… Én… Izé… – kortyolt bele a teájába Roarke.

Tizenhatodik fejezet, 269. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Írország · Roarke
18 hozzászólás