irónia fogalom
Idézetek
– Engem akkor is izgat a dolog – feleltem. – Készen állok követ faragni. Lépj hátra, Jozsó, a vésőm nem bír magával. Az élet úgy terül el előttünk, mint egy végtelen bazár, és én alig várom, hogy megízleljem az édességeket.
Jozsó oldalra billentette a fejét, akár egy értetlen kutya.
– Én nem ezt vettem ki apád szavaiból.
– Ez szarkazmus, Jozsó.
– Szarkazmus?
– A görög sarkasmos szóból, ami azt jelenti: megharapni az ajkat. Ami meg annyit tesz, hogy nem azt mondod, amit gondolsz, az emberek mégis megértenek. Én találtam ki, Bertalan meg a nevet adta hozzá.
– Hát ha a falubolondja nevezte el, csak jó dolog lehet.
– Tessék, megy ez neked.
– Micsoda?
– A szarkazmus.
– Nem, én komolyan gondoltam.
– Naná.
– Ez most szarkazmus?
– Szerintem irónia.
– Mi a különbség?
– Gőzöm sincs.
– Akkor most ironikusan beszélsz, igaz?
– Nem tudom.
– Kérdezd meg a falubolondját.
– Megint azt csináltad.
– Micsodát?
– A szarkazmust.
– Biff, biztos, hogy téged nem a Sátán küldött ide a bosszantásomra?
– Az is lehet. Eddig milyen vagyok? Bosszantalak?
– Aha. És fáj a kezem a vésőtől meg a fakalapácstól – azzal az utóbbival rácsapott az előbbire, és mindkettőnket beterített kőszilánkkal.
– Talán az Isten azért küldött engem, hogy rábeszéljelek, legyél kőfaragó, és így gyorsabban lehess Messiás.
Megint rácsapott a vésőre, majd köpködött a portól.
– Nem tudom, hogyan legyek Messiás.
– Na és? Egy hete még azt se tudtuk, hogyan legyünk kőfaragók, és most nézz ránk. Ha tudod, mit csinálsz, egyből könnyebb.
– Most megint ironizálsz?
– Nagyon remélem, hogy nem.
52-53. oldal (Agave Könyvek, Budapest, 2016.)
Christopher Moore: Biff evangéliuma 89% Aki Jézus gyerekkori haverja volt
Természetesnek vesszük, hogy bárkivel a világon másodpercek alatt kapcsolatba léphetünk, számítógépen vagy telefonon. A baj csak az, hogy eme kommunikáció nagy része értelmetlen, csak a lélegzetünket és a szavainkat vesztegetjük vele. Aztán azon egyetlen alkalommal, amikor valóban kapcsolatba kellene lépnünk valakivel, cserben hagy minket a technika. Kihagy a jel, összeomlik a számítógép. Vagy lemerül az akkumulátor. Hát, ha nem ez az irónia, akkor nem is tudja, mi.
314. oldal
– Mi az, hogy ironikus? – kérdezte Múmipajti.
– Na képzeld el, hogy elcsúszol egy nyálkás gombán, és a megtisztított gombák közepére zuttyansz – magyarázta Tútikki. – Persze várod, hogy a mamád megszidjon, ez volna a természetes. De azt már nem! Ő bizony nem szid meg! Csak hidegen és megsemmisítően azt mondja: Megértem, hogy a te fogalmaid szerint ez a tánc, de hálás lennék, ha mégsem az ételen táncolnál. Nagyjából ilyen az irónia.
110. oldal
– Leon, te okleveles marha, még te nevezed magad profinak? – magyarázta közben a halottnak szórakozottan, míg eltette a fegyvereit, és tovább keresett a zsebeiben. – Visszajöttél hullát fosztogatni, mi? És hol az erkölcs, meg a morál? Tetemeket kirabolni, pfuj! Hát mit gondolsz, hol élünk? A sötét huszadik században? – csóválta a fejét, közben eltette Leon tartalék tárját, idkártyáját, gyémántköves gyűrűjét, és a gallérjába bevarrva talált egy kapszulát is.
222. oldal, Második rész: Táncolsz-e jobban, mint én?