!

irónia fogalom

John Fowles: A francia hadnagy szeretője
Szathmári Sándor: Kazohinia
Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfia
Jung Chang: Vadhattyúk
Esterházy Péter: Bevezetés a szépirodalomba
Hamvas Béla: A láthatatlan történet / Sziget
Böszörményi Gyula: Fiókszavak
Susan Sontag: A vulkán szerelmese
Popper Péter: Az önmagába térő ösvény
Agatha Christie: Poirot munkában
Søren Kierkegaard: Félelem és reszketés
Fráter Zoltán – Radnóti Zsuzsa (szerk.): Örkény emlékkönyv
Tom Wolfe: Amerikai kapcsolat
Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről
Darynda Jones: Első sírhant
Rick Yancey: Az ötödik hullám
Katie McGarry: Dare you to – Aki mer, az nyer
Dési Ábel: Félelem és fájdalom
Rex Brown – Mark Eglinton: A Pantera igaz története
J. S. Carol: Gyilkos társas
Vladimir Jankélévitch: Az irónia

Idézetek

>!
encsy_eszter

Az ironikus novellista voltaképp egy kérdező és csodálkozó értelem nevében szólal meg. A képtelen fordulatok sora csak laboratóriumi eszköz, műtéti segédlet. Az irónia megítélésében a legnagyobb hiba, ha a művész tárgyát és módszerét közvetlenül azonosítanánk a szemléletével, világnézetével. Ha az ironikus kegyetlenséget ír le – bizonnyal iszonyodik a kegyetlenségtől. Az undor ábrázolásával maga is undorodik.
Az irónia lényege – írta Thomas Mann – a távolságtartás. S ő jött rá, hogy ez a dionüszosz-durvaságú látás voltaképp apollói. A baccháns-ünnepet, a részeg tivornyát egy józan tekintet méri fel; a visszafojtott könnyek s az értelemhez fellebbező szomorúság művészetével.

Ungvári Tamás: Egy modern elbeszélő (részlet)

Kapcsolódó szócikkek: irónia · Thomas Mann
>!
fióka P

Ironikus módon, jelentette ki Nietzsche, ez az igazságot kutató pillantás, ez a szkepticizmusra hajló magatartás, a kereszténység öröksége (olyan összetett okok miatt, amelyekről itt most nem ejtek szót). Azután hozzátett egy végső és talán legeslegutolsó ironikus megjegyzést az egyik jegyzetfüzetében fellelhető töredékben röviddel azelőtt, hogy megőrült (a tizenkilencedik század végének legnagyobb nemi istencsapásában, a szifiliszben). Azt jósolta, hogy végeredményben a modern tudomány a szkepticizmus kíméletlen gépezetét önmaga ellen fogja fordítani, a saját alapjainak érvényességét is meg fogja kérdőjelezni, szét fogja szaggatni és elpusztítja önmagát. Erre gondoltam 1994 nyarán, amikor egy csoport matematikus és számítógép tudós „A tudományos ismeretek korlátai” címmel konferenciát rendezett a Santa Fe Institute-ban. A végkicsengés az volt, hogy mivel az emberi ész, végső soron, teljes mértékben fizikai berendezés, egyfajta számítógép, egy bizonyos genetikai történelem terméke, ezért véges képességekkel rendelkezik. Miután véges, beprogramozott, talán soha nem lesz képes komplex módon megérteni az emberi létezést.

Bocsánat, de a lelke épp most halt meg

Kapcsolódó szócikkek: Friedrich Nietzsche · irónia
1 hozzászólás
>!
csgabi MP

Pár pillanattal később visszatértem a készenlétben álló taxival. Beszállás közben a sál lecsúszott az idegen arcáról, mire meglepetten kiáltottam fel.
– De hisz ez nem is japcsi! – súgtam Poirot fülébe izgatottan.
– A megfigyelés mindig is a fő erényei közé tartozott, Hastings. Semmi sem kerüli el az éberségét.

71-72. oldal

Kapcsolódó szócikkek: irónia
>!
schummyka

Hatalmas raktáraikat szemlélve inkább az jutott eszembe, hogy hazatértem után rögtön expedíciót szervezek, hogy én tűzhessem ki itt elsőnek a keresztény civilizációt jelentő angol lobogót, mielőtt valami kapzsi gyarmatosító ország leigázná a sziget derék népét.

365. oldal, Tizenkilencedik fejezet (Magvető, 1980)

Kapcsolódó szócikkek: irónia · keresztény
>!
Kkatja P

    Az egyetem területén kívül nagyobb volt az elégedetlenség. Chengdu utcáin graffitik jelentek meg a tacepaók szélein (…) Az egyik tacepaón ez állt:
Besötétült az égbolt,
Fényes csillagunk lehullott

A tacepao szélére ezt írták: „Hogy lehetne sötét az égbolt, ha egyszer itt van »égővörös napunk«?” (ami Maót jelentette). Egy másik felirat mellett, amely így szólt: „Süssük meg Csou elnök üldözőit!”, megjelent a kommentár: „A havi olajadag csak két liang (egy liter). Mivel akarod megsütni az üldözőket?" Tíz éven belül először láttam nyilvánosan megjelenni a humort és az iróniát, ami hihetetlenül boldoggá tett.

579-580. oldal "Ha ez a paradicsom, milyen akkor a pokol?" (Európa, 2015)

Jung Chang: Vadhattyúk Kína három lánya

Kapcsolódó szócikkek: humor · irónia · Mao Ce-tung · tacepao
Hirdetés
>!
Arianrhod MP

Korunkban sok szó esik az iróniáról és a humorról, és különösen azok beszélnek róla, akik soha nem tudták azt a gyakorlatban művelni, de ennek ellenére mindent meg tudnak magyarázni.

Kapcsolódó szócikkek: humor · irónia · magyarázat
>!
Aquarius

Most már tudom, hogy az igazi humor egy tisztább életszemlélet eredménye: azt jelenti, hogy néha sikerül a dolgok fölé emelkednünk. A humor s az irónia mindig a filozófiai nyugalom és fölény kifejezése.

156. oldal, Szemben a temetővel

Kapcsolódó szócikkek: humor · irónia
>!
latinta SP

A köd megsűrűsödött, nem annyira, hogy látni se lehessen, de annyira igen, hogy mindennek, ami mellett elhaladt, valami álomszerű jelleget kölcsönözzön; mintha vendég lett volna egy másik világból, egy Candide, aki csak a nyilvánvalót látja, egy ember, akit hirtelen megfosztottak az irónia iránti érzékétől.

254. oldal, HARMINCNYOLC (Árkádia, 1983)

Kapcsolódó szócikkek: Candide · irónia · köd
>!
latinta SP

    Mégis, akár végigolvassuk egy ültünkben, mint egy regényt, akár bele-beleböngészünk, kicsendül a történetekből néhány visszatérő – századokon visszatérő – dallam. A szabadságvágy és szabadságszeretet mindenekelőtt, az igazságtalanságnak nemcsak gyűlölete, de kifigurázása is, a bátorság tisztelete egy kis hetvenkedéssel tetézve, nyugalom a nagy bajban, fellobbanás a kicsiben, és mindeme dallamok közös hangnemeként a csaták és a politikai csetepaték dúrja mellett a humor mollja. Irónia. Irónia, Musillal szólva: ha úgy ábrázolunk egy klerikális személyt, hogy mellette a bolsevik is találva legyen. Ha egy ütődöttet, hogy a szerző hirtelen azt érezze: de hiszen ez részben én vagyok. Az iróniának ez a fajtája – a konstruktív irónia – a mai Magyarországon eléggé ismeretlen. A dolgok összefüggéséből emelkedik ki ez a mezítelen irónia. Az iróniát gúnynak, csúfondárosságnak tartják. Legjobban szeretem azt a tréfát, amely egy nehéz, jelentékeny gondolat helyén áll, egyszerre ujjmutatásul és szemhunyorításul.

40. oldal, II. (anekdot), Előszó

Kapcsolódó szócikkek: irónia · regény · Robert Musil