irodalom fogalom
Idézetek
Balázs elgondolkozott.
– Alkotmány és irodalom, ez a kettő tartotta meg a nemzetet – mondotta. – Az alkotmány elveszett, én az irodalmat választottam. Székely népemről írok. S abban bízom, hogy könyvem akkor is fennmarad, amikor már rég elfelejtették, ki ment el és ki nem a szebeni hongyűlésre.
235. oldal
Mikó Imre: A szülőföld szerelmese Orbán Balázs életének regénye
Ádáz mulatságunk, az irodalmi mű hozzásegít ahhoz, hogy az legyél, aki vagy. Megtanít a valamelyest függetlenebb szemléletre. Az író szerepe nem halványult el, holtában is megkérdezhetjük, hogy miképpen döntene a helyünkben. Az olvasó személy és az emberiség között a világirodalom a legjobb közvetítés, amelynek nem kell eleve számolnia a hír vagy az ábrázolt esemény gyors halálával. Az irodalom mosttá tesz, megjelenít. Ahogy a test egyetlen sejtjében benne van az összes többi sejt, úgy egyetlen emberben benne van az egész emberiség tervrajza, mindenestül. Szegény feje nyakába veszi a rábízott üzenetet, szolgálja, folytonosan szem előtt van. A szem kedvéért élni? Kinek a szeméről van szó? Vigyázz az éberségedre, kedves olvasó! A furfangos szerző különböző hatású képzeleti valóságok közé csábít, és meghív néhány száz oldalas agykirándulásra. Kezébe veszi a fantáziádat, megdolgoztat, kívánatos és rémes jelenetekkel borít el, amelyeknek a konfigurációja a szerző vágyainak és félelmeinek politikájával magyarázható. Az is eszébe jut, hogy előtted állítsa össze a könyvét, ahogy némely vendéglőben a vendég előtt sütik a rostélyost. Nem baj, ha az olvasó nem ért meg mindent, ha mindent értene, unatkozna. Az író képeket szerkeszt, amelyek megzavarják az olvasó biztonságát. Javára válik, ha eltéved közöttük. Bukkanjon fel úgy az olvasmányból, mint amikor túl mélyre úszott, és a tüdejében már fogytán a levegő. A kedves olvasó nem kap hipnotikus felszólítást tagjainak elernyesztésére, maradjon inkább éber minden érzékével.
Már régen tudta, hogy a múlt nem volt jobb a jelennél. De hát miről is beszéljen? Minden korszakból ki kell szakadni, ki kell ugrani, nem adni meg neki a lehetőséget, hogy elnyelje az embert.
– Az irodalom az egyetlen dolog, amely segít az embernek a túlélésben, abban, hogy megbékéljen a korával – oktatta Viktor Julcsevics a tanítványait.
Mindannyian lelkesen egyetértettek vele.
Csak Szanya kételkedett egy kicsit: hát a zene?
Amikor Mozartot, Chopint hallgatott, rájött, hogy az irodalom mellett van gy egészen más dimenzió is, ahová hol a nagyanyja, hol Liza, hol a magántanárnője, Jevgenyija Danyilovna kísérte el. Az iskolai időből oda menekült el naponta, amíg a keze ép volt. De most is, hogy nyomorékká váltak az ujjai, továbbra sem szakadt el a zenétől: állandóan hallgatta, időnként klimpírozott is. De hát miféle zongorázás képzelhető el két ujj híján? Nem volt már semmi illúziója.
80. oldal
Ne keverjük össze a dolgokat. Ez irodalom. Borzasztó volna, ha minden, amit írtam megvalósulna. Egyszer azt írtam, hogy gázlámpa vagyok. Mégis élénken tiltakoznék az ellen, hogy valaki gázlámpává változtasson.
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél énekei 90% Válogatott versek és novellák
Van, aki azt szeretné, ha az irodalom is világos kérdésekre világos válaszokat adna, két derékszögű író négyzetének az összege és így tovább. Egyáltalán, hogy valljon színt. Az irodalom azonban inkább színeket vall, az igen-nem-hez, a bináris világhoz nem kell író, az főként a talánhoz meg a lehethez kell. Bár ki tudja. Mert tud persze az irodalom is zaftosan egyértelmű lenni: Akasszátok föl a királyokat!, tömör, világos fogalmazás, polgári program szoci beütéssel.
38. oldal
Az irodalom, a mesélés egyik fajtája. A képzeletet még a tudomány sem nélkülözheti.
126. oldal
Aczél Judit (szerk.): Ne félj! 94% Beszélgetések Szabó Magdával