író személy
Idézetek
Auschwitzról írok; márpedig nem azért vittek Auschwitzba, hogy Nobel-díjat kapjak, hanem azért, hogy megöljenek…
2001
Kertész Imre: Mentés másként 78% Feljegyzések 2001–2003
Szerettem bokszmeccset nézni. Valahogy az írásra emlékeztetett. Ugyanarra van hozzá szükség, tehetségre, bátorságra és jó kondira. Csak az írásnál a kondíciót szellemileg kell elképzelni. Nincs olyan, hogy valaki író, és kész. Amikor csak az ember leül az írógépéhez, újra íróvá kell válnia. Nem is olyan nehéz, ha egyszer már odaült a gép elé. Néha inkább az esik nehezére, hogy megtalálja azt a széket, és leüljön rá. Néha nem is sikerül. Ahogy mindenki mással is így van, az íróknak is mindig közbejön valami: kisebb gondok, nagyobb gondok, meg az örökös ilyen-olyan vagdalkozások körülöttük. Jó formában kell lenni, hogy az ember elbírjon az esküdt ellenségeivel.
297. oldal
Minden sort olyan figyelemmel kellene írni, mintha rögtön utána a halál tenne pontot a mondat s az író életének végére. Végzetesen kellene írni, jóvátehetetlenül. Úgy kell írni, mint akinek nincs ideje többé kijavítani központozást, jelzőt és jellemet. Csak egyszer élünk? Nem biztos. De csak egyszer írunk. Ez biztos.
Készenlét
A nem író ember magával hordozza a lelkét, az író ember kiadja a könyveiben.
419. oldal, Utószó
Gárdonyi Géza: Hosszúhajú veszedelem 91% Agglegény-elbeszélések
Ó, maga vén bolond, aki mindig az írók kigondolásai szerint akarja irányítani az életet…
Tollfosztásban nem szakad meg az ember
Engem az ken a falhoz, mikor olyan a könyv, hogy az ember a végén azt szeretné, ha az író iszonyú jó haverja lenne, akit akkor hív fel, amikor akar.
23. oldal - Harmadik fejezet (Európa, 1994)
Úgy tanulta, hogy az íróknak nem tesz jót a boldogság. […] Gúnyosan mondta ezt a hajós, mert hitt a boldogságban, s mélyen megvetette ezt a világot, mely éhezteti az írókat, s fintorgó mozicsillagok bámulására szívesebben adja ki a pénzét, mint egy jó könyvre, mely felelni tud az élet és az álmok kérdéseire.
15. oldal