Irkutszk helyszín
Idézetek
– Talán nem is említettem a múltkor: a múlt év nyarán Szibériában végeztem néprajzi gyűjtő-munkát.
– Tudom. Beszélt magáról a technikusunk.
– Én nem is tudok erről.
– Pedig így van. Irkutszkban vele javíttatta meg a sérült magnetofonját. Úgy tudom, a burját vidékekről tért vissza maga akkoriban. Én nagyon megjegyeztem magamnak ezt a kis epizódot. Amiatt pedig, mert amikor betért a városba, azon porosan, fáradtan, azonnal a múzeumba tartott, hogy műszerészt kerítsen, és nem a kényelmére, a pihenésére gondolt. Akinek az elromlott magnetofon az első, nem az, hogy lekefélje a sarat a bakancsáról, vagy megfürödjék, vagy kialudja magát, annak a munkája a legfontosabb. Szibériának pedig éppen ilyen kutatókra van szüksége. Hát ezért emlékszem én magára.
Huszonhét éves, amikor Ivanov című drámáját bemutatják, huszonnyolc, mikor az Akadémia Puskin-díjjal tünteti ki, harminc, mikor Nyizsnyij-Novgorodon, Tomszkon, Irkutszkon keresztül Szahalin szigetére utazik, a fegyenctelep tanulmányozására. Áprilisban indul el, júliusban ér oda, októberben kerekedik fel és a Csendes- és az Indiai-óceánon át decemberben ér újból Moszkvába. Izgalmas útjából művészi erejű, humanista élményeivel megrendítő, nagy útirajz születik.
Most már népszerű, arrivált író.
Egy kis birtokot vásárol Melihovóban, francia és olasz földön utazgat. A Novoje Vremjá-val már régebben szakított. Tolsztojjal és Gorkijjal barátkozik. Nagy színpadi kudarcok és nagy színpadi sikerek izgalmát éli meg. Harminchét éves korában tüdőbaja elsúlyosodik, vért köp. Eladja a melihovói birtokot, és Jaltába költözik, ahol házat építtetett. Negyvenegy éves, mikor feleségül veszi Olga Knipper színésznőt. Negyvenkettő, mikor lemond akadémiai tagságáról, így protestálva azellen, hogy Gorkijt megfosztották akadémiai tagságától. Negyvennégy éves, mikor a Művész Színház bemutatja a Cseresznyéskert-et.
1276–1277. oldal, IV. kötet, Kardos László: Csehov, I (Európa, 1959)
→ |
---|
– […] Na de inkább mesélj Irkutszkról. Milyen volt?
– Ellátogattam a Dekabristák Házába, voltam a temetőben is.
– Hiányzik az az idő – vallotta meg Margó. – A dekabristák is hiányoznak.
– Hát igen – sóhajtott Nyinka. – Akkor még volt súlya az adott szónak. Mások voltak a férfiak.
– És mások voltak a nők is.
– A nők nem változnak – ellenkezett Nyinka. – Nők mindig nők maradnak.
327. oldal, Semmi különös
Az oroszok nem csupán a Kaspin túli vasútat építették meg, hanem az 1888 óta tanulmányozott szibériai vasút is épül már, sőt a munkálatok szépen elő is haladtak. Az első nyomjelzést, mely szerint a vonal Isczimet, Omszkot, Tomszkot, Krasznojarszkot, Nisni-Ufimskot és Irkutskot érintette volna, egy második, délibb irányú vonallal cserélték föl, mely Orenburgot, Akmolinszkot, Minuszinszkot, Abatujt és Vladivosztokot fogja érinteni. E hatezer kilométert meghaladó hosszaságú vonal befejezése után Szt.-Pétervár csak hat napi távolságra lesz a japáni tengertől. És ez a szibériai vasút, melynek hossza meg fogja haladni az Egyesült-Államok Amerikát átszelő vasútjának hosszát, csak hétszázötven millió frankba fog kerülni.