irigység fogalom

– A fiú veszélyt jelent. Ők mind érzik ezt. Te miért nem?
Anakin már az emlékbe is beleborzongott, és ahogy Obi-van arcára kiült a felismerés döbbenete, biztosra vehette, hogy most már egykori mestere is emlékszik arra a beszélgetésre.
– Ó, Anakin…
Szégyen volt a hangjában. Megbánás. És a döbbenet, hogy néhány, több mint másfél évtizeddel ezelőtt elhangzott, meggondolatlan szó, amit dühében vágott oda Qui-gonnak, ilyen mély nyomokat hagy Anakinban.
Ők látták, Kenobi mester. És a kérdés már csak az, végül is neked és a Jedi Tanács tagjainak lett-e igazuk – vagy Qui-gonnak.
– Anakin… figyelj rám! Tévedtem. Érted? Tévedtem! Dühös voltam. Fájt, hogy te hirtelen több figyelmet kapsz a mesteremtől, mint én magam. Én… irigy voltam.
Anakin valahol mélyen tisztában volt ezzel. Gyerekkora minden percében tisztában volt vele. Az egyik legelső dolog, amit ösztönösen is képes volt alkalmazni – a láthatatlanná válás mellett –, az a mások érzelmeiben való olvasás. Így nőtt föl a Tatuin rabszolgavermeiben, és így lett a kisfiúból, aki több volt, mint csupán gyermek, a Kiválasztott.
És most, évekkel később, itt ezen az eldugott planétán fog meghalni – azzal az emberrel együtt, aki mellett az irigy és tehetséges tanonccá vált. Azzal az emberrel, aki apja helyett apja, mestere, barátja és tanítója lett.
A bajtársa.
A testvére.
Furcsa, hogy néha mit produkál az élet.
– Felejtsd el! – rázta meg a fejét Anakin. – Nem kellett volna felhoznom.
– De felhoztad – vonta össze a szemöldökét Obi-van. – Azt kell megértened, hogy te nem vagy veszélyes, Anakin, és nem te vagy a felelős a slamasztikáért, amiben most nyakig ülünk. Ha már feltétlenül hibáztatni kell valakit, akkor hibáztassunk engem. Idősebb vagyok, mint te, tapasztaltabb is, és bármikor dönthettem volna úgy, hogy megtorpedózom ezt a küldetést. De nem tettem.
Anakin, te nem vagy veszélyes.
A néhány egyszerű szó megmelengette Anakin szívét, és napok óta először nézett őszinte szeretettel a barátja elgyötört arcába.
De biztosan nem mondana ilyet, ha tudná, hogy mi történt valójában az anyámmal. Ha tudná, hogy mit műveltem a Tatuinon. Ha tudna Padméról. Ha tisztában lenne vele, hogy néha vérvörösben látom a világot, és az Erő tűzforrón és haragosan száguld az ereimben. Ha tudná rólam ezeket a dolgokat, vajon akkor is azt gondolná, hogy nem vagyok veszélyes?
De nem tudta. Persze, ha akarta volna, talán egyik-másik titokra fényt deríthet – de nem akarta, és mivel ő nem kérdezett, Anakinnak sem kellett hazudnia.
Túl sokat.
Mielőtt még Obi-van fölfigyelhetett volna rájuk, gyorsan mélyre temette ezeket a gondolatokat, és megköszörülte a torkát.
– Szóval miért nem torpedóztad meg ezt a küldetést?
– Mert azt akartam, hogy neked legyen igazad – mondta Obi-van némi hallgatás után. – Hogy bebizonyíthasd, én tévedek. Végül is te vagy a Kiválasztott, ellenben mi nem sok lehetőséget biztosítunk neked, hogy ezt bebizonyíthasd, nem igaz?
– Hát… igen… – pislogott Anakin szaporán, és nagyon bízott benne, hogy Obi-van nem vette észre, mennyire elérzékenyült. – Csak hát… nem számítottam rá, hogy pont most…