Io (hold) helyszín

Anthony Sheenard (szerk.): Birodalmi osztag
Arthur C. Clarke: 2010 – Második űrodisszeia
Arthur C. Clarke: Arthur C. Clarke teljes Űrodisszeia univerzuma
Philip K. Dick: Transz
Csaba György Gábor: Égitestek
Arthur C. Clarke: 2010: Odyssey Two
Cs. Szabó Sándor: Prón
Ernest Cline: Ready Player One
Kim Stanley Robinson: Aurora
Pierce Brown: Hajnalcsillag
Lily Brooks-Dalton: Az éjféli égbolt
Andrew Cohen – Brian Cox: A bolygók élete
!

Az Io (görög Ἰώ) a Jupiter egyik holdja, a legbelső a négy Galilei-hold közül. Látszólagos fényessége 5 magnitúdó, ezért távcsővel könnyű megfigyelni.

Az Io-t a Jupiter másik három legnagyobb holdjával együtt 1610-ben Galileo Galilei nem sokkal azután fedezte fel, hogy elkészítette első távcsövét.

Különlegessége a nagyon erős vulkanizmus, amely a Naprendszer más égitestjeire nem jellemző. Ole Rømer a fénysebességet az Io mozgása alapján határozta meg. Eltéréseket figyelt meg az Io periódusidejében, és az eltérésekből határozta meg a fénysebességet.

A német Simon Marius az 1614-ben megjelent Mundus Jovialis című könyvében a felfedezést magának tulajdonította, állítva, hogy ő már néhány nappal Galilei előtt felfedezte a holdakat. Galilei ezt kétségbe vonta, és Marius munkáját egyszerűen plágiumnak titulálta. A mai tudásunk alapján azonban nem kizárható, hogy a holdakat Marius Galileitől függetlenül felfedezte; a holdak elnevezése mindenesetre tőle származik.

Nevét a görög mitológia egyik alakjáról, ról kapta, aki Zeusz (római nevén Iuppiter, bár Iuppiterhez a merev erkölcsű Rómában nem kapcsolódtak a göröghöz hasonló csábító mítoszok) egyik szeretője volt. Bár Simon Marius az Io nevet már röviddel a felfedezés után javasolta, ez sokáig nem volt használatos, és csak a 20. század közepén terjedt el. A Jupiter körül elsőként felfedezett négy holdat korábban római számokkal jelölték Galilei munkái nyomán, így az Io a Jupiter I nevet viselte. [Wikipédia]


Idézetek

Sha>!

Emlékszel, hogyan ismertettelek meg a Gyűrűk urával, amikor az oxfordi konferencián bolondoztunk? Nos, az Ió maga Mordor: nézd meg a harmadik kötetet! Van egy bekezdés, amelyben “az izzó folyadék… kanyarogva tört ki a köves síkságra, míg le nem hűlt, s torz sárkányformára merevedve úgy nem hevert ott, mint az elkínzott föld okádéka”
– Tökéletesen van leírva: honnan tudta Tolkien egy negyed évszázaddal azelőtt, hogy bárki is egyetlen képet látott volna az Ióról? Nemhiába mondják, hogy a természet utánozza a művészetet.

98. oldal (1.kiadás)

Kapcsolódó szócikkek: Io (hold) · J. R. R. Tolkien
ppayter>!

Akkoriban, amikor ezt az adást az útjára bocsátották, majdnem tizenkét évvel korábban, a közös időszámítás 2733. évében […] Több tudományos megfigyelőállomás is volt a Marson, továbbá az aszteroidákon is; több ezer aszteroidát kibeleztek, és apró, forgó terráriumot készítettek belőlük. A nagyobb jupiteri és szaturnuszi holdakon is több megfigyelőállomás, sőt, fóliasátras város is létesült – az Ión kívül mindegyiken, ami az Io radioaktív sugárzási értékeinek ismeretében nem meglepő. A Merkúron egy mobil város működött, amely mindig nyugat felé gurult, hogy a terminátor előtt maradhasson.

293. oldal, Ötödik fejezet: Belebetegedve a honvágyba

Kapcsolódó szócikkek: Io (hold)
4 hozzászólás
Stone>!

Do you remember how I introduced you to The Lord of the Rings, when we were kids back at that Oxford conference? Well, Io is Mordor: look up Part Three. There's a passage about „rivers of molten rock that wound their way… until they cooled and lay like twisted dragon-shapes vomited from the tormented earth.” That's a perfect description: how did Tolkien know, a quarter century before anyone ever saw a picture of Io? Talk about Nature imitating Art.

Kapcsolódó szócikkek: Io (hold)
AnyAnonymous P>!

Az Io nagyjából ugyanolyan messze van a Jupitertől, mint a Holdunk a Földtől, és mindkét hold azonos méretű, de mivel a Jupiter sokkal hatalmasabb, az általa keltett árapályerő sokkal nagyobb. A Jupiter gravitációjának hatására a kőzetfelszínen az apály és a dagály közötti szintkülönbség akár a 100 métert is elérheti, ami a szilárd kőzet szintjét emeli és süllyeszti.

159. oldal

Andrew Cohen – Brian Cox: A bolygók élete Naprendszerünk bolygóiról

Kapcsolódó szócikkek: dagály · Io (hold) · Jupiter (bolygó)
Lione IP>!

Nos, az Ió maga Mordor: nézd meg a harmadik kötetet! Van egy bekezdés, amelyben „az izzó folyadék kanyarogva tört ki a köves síkságra, míg le nem hűlt, s torz sárkányformára merevedve úgy nem hevert ott, mint az elkínzott föld okádéka” – Tökéletesen van leírva: honnan tudta Tolkien egy negyed évszázaddal azelőtt, hogy bárki is egyetlen képet látott volna az Ióról? Nemhiába mondják, hogy a természet utánozza a művészetet.

317. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Io (hold) · J. R. R. Tolkien
ViraMors P>!

A feje tele volt a Jupiter képeivel az előző heti felmérés óta: azzal a letaglózó, végtelen körmérettel, a légkörének örvénylő mintázataival, az ammóniakristály-felhők folyóiban körbekeringő sötét övekkel és világosabb csíkokkal, a narancssárga összes árnyalatával a spektrumon, a halvány, homokszínű vidékektől kezdve az olvadt vörösség élénk csíkjaiig; a tízórás keringési idő lélegzetelállító sebességével, miközben úgy száguldottak a bolygó körül, mint egy búgócsiga; a homályos felszínnel, amely évszázados viharban fortyogott és tajtékzott. És a holdakkal! A Callisto vén, himlőhelyes bőrével meg a Ganymedes jeges burkával. Az Europa felszín alatti óceánjainak rozsdaszínű repedéseivel. Az Io vulkánjaival, amelyekből magmatűzijátékok robbantak a felszínre.

Kapcsolódó szócikkek: Io (hold)
Lunemorte P>!

Most aztán jól is jöttek ezek a Katódmágnesek, mert ha ezek nincsenek, nem lett volna mivel megfenyegetni a gonoszok gonoszát, aki persze nem a Katódokért jött, hanem a NAGY FEJLÁBÚ vitéz kedveséért. Már majdnem el is rabolta, már sikerült is kioldoznia a hölgy ingét, és bizony-bizony már ki is buggyant a hölgy egyik melle – rendelet írta elő, hogy csak az egyik mellük látszhat a hölgyeknek – és az Io egén felragyogott a fény.

Kapcsolódó szócikkek: Io (hold)
AnitaZoé P>!

– Emlékszel a régi viccekre? – kérdezte Christian. –
Azt mondja Mihály arkangyal az Úrnak: „Körülnéztem, s találtam egy jó helyet a pokolnak. Megnézed?” Az Úr megnézi, elégedett. „Jó lesz, Uram?”, kérdezi az angyal. Mire az Úr: „Io.”
– Nem is olyan vicces – mondta Lez.
– Ugye – bólintott Christian. – És mi, io-i teológusok ezt már akkor tudtuk.

71-72. oldal

Cs. Szabó Sándor: Prón A programozott klóntermék

Kapcsolódó szócikkek: Io (hold)
Khadris>!

Elővette az arany Parkerét, és a mindig izgalmas rejtvényrovathoz lapozott. “Sugárfertőzött afrikai ország", olvasta az egyik kérdést. Kapásból beírta, hogy Líbia; vízszintesen és függőlegesen egyaránt passzolt. “A Jupiter egyik holdja." Nicholson beírta, hogy Io, közben arra gondolt, hogy máris megérte elolvasni a Post vezércikkét. “Huszadik századi híres festő…'
Árnyék vetült rá.
Nicholson egy pillanatra fölnézett az újságból. Egy markáns arcú, magas fiatalember állt a pad előtt. Egy kocogó a parkból. A férfi divatos sportruhát viselt, lábán drága bőr NIKE, nyakában törölköző. Nem látszott többnek húszévesnél.
– Jó napot, őrnagy úr – köszönt a férfi. – Korábban jött.
– Elmaradt egy délelőtti programom – mosolygott Nicholson. és tollával megkopogtatta az ölébe ejtett újságot. – Híres huszadik századi festő?
– Hány betű? – kérdezte a fiatalember.
– Hét… a második “há".
– Chagall.
[…]
Nicholson beírta, hogy “Chagall". Kijött…
Összehajtotta az újságot.

Harrison Fawcett: Záróvizsga

Kapcsolódó szócikkek: Chagall · Io (hold)
TauCeti>!

Az Io elég különös hold. A legkisebb a négy Galilei-hold közül, de még így is nagyobb, mint a Luna. Az Aranyak soha nem is szándékoztak teljességgel terraformálni a felszínét. Pokol ez, még Dante is büszke lenne rá.

Kapcsolódó szócikkek: Io (hold)