Ínséges Danyilkó személy

Pavel Bazsov: A Rézhegyek Királynője

Idézetek

Vs_Anett>!

Azt mondja Danyilusko:
– Úgy nézem én, bátyó, hogy nem ezen a felén kéne leverni a szélét. Itt a legszebb a mintája, s ezt akarod leütni?
Lármázott Prokopics, mérgelődött:
– Micsoda? Hát mi vagy te? Mester? Kezedbe sem volt még ilyen, s még tanítani mersz? Mit értesz te ehhez?
– Annyit értek, hogy lássam: ezt a darabot elrontottad felelte Danyilusko.
– Ki rontotta el? mi? Te taknyos, te tanítasz engem, a legjobb mestert?… Elrontalak én téged, de úgy, hogy belehalsz!
Így mennydörgött, kiabált, de Danyiluskót egy ujjal se bántotta. Mert maga tudta a legjobban, hogy ő is törte a fejét: melyik oldalát üsse le a darabnak. Éppen elevenjére talált a legényke.

A kővirág

Kapcsolódó szócikkek: Ínséges Danyilkó · Prokopics
Vs_Anett>!

Régi bölcsesség, hogy a más bölcsességét ésszel fölérni könnyű dolog, de addig, amíg magunk kiokoskodunk valamit, sokat forgolódunk éjszaka az ágyon.

A kővirág

Kapcsolódó szócikkek: Ínséges Danyilkó
Vs_Anett>!

– Megyek is – azt mondja Danyilusko –, kimegyek az erdőbe. Hátha ott látom meg, amit szeretnék.
Attól fogva majd minden nap kifutott az erdőbe. Éppen kaszálás ideje volt, bogyóérés ideje. Virágoztak a füvek. Danyilusko csak megállt valahol egy kaszálón vagy erdei tisztáson, állt és nézelődött. Máskor meg a füvet kémlelte, mintha keresne valamit. Sokan jártak abban az évszakban az erdőn meg a kaszálókon. Megkérdezték a legényt: tán elvesztett valamit? Danyilusko csak mosolygott szomorúan, s azt felelte:
– El se vesztettem, s mégis keresem, de csak nem lelem.

A kővirág

Kapcsolódó szócikkek: Ínséges Danyilkó
Vs_Anett>!

– Éppen az a baja, hogy semmi hibája. Sima, egyenletes, tiszta a mintája, pontos a metszése, csak éppen szépség nincs benne. Nézzétek meg ezt a kis virágot… a leghitványabb növénykéje a mezőnek. Mégis, aki ránéz, annak örül a szíve. De ez a serleg, ez kit gyönyörködtet?

A kővirág

Kapcsolódó szócikkek: Ínséges Danyilkó
Vs_Anett>!

A mesterek is csak azt mondták Danyiluskónak, amit már Prokopics is mondott nemegyszer:
A kő: csak kő. Mit csináljunk vele? Csiszoljuk, véssük – ez a mesterségünk.
Hanem volt köztük egy öreg-öreg mester. Ő tanította valamikor Prokopicsot is, meg a többi malachitfaragót. Nagyapónak hívta mindenki. Sírba hajló öregember volt már, de megértette, mi a veleje a Danyilusko beszédének, azt mondta neki:
– Térj le erről az útról, kedves fiam! Vesd ki a fejedből! Mert még utóbb a Királynő hegybéli mestere leszel…

A kővirág

Vs_Anett>!

– No Danyilo mester, mi a szándékod? Vele mégy és elfelejtesz, vagy itt maradsz, és őt meg az embereket felejted el?
– Az embereket – azt mondja Danyilo – nem tudom elfelejteni. Ő pedig minden pillanatban eszembe jut.

A kővirág

Kapcsolódó szócikkek: Ínséges Danyilkó · Kátya · Rézhegyek Királynője