India helyszín

Kovács András Ferenc

Egy pettyes petymeg

Láttam én egy petymeget:
ott lakott egy hegy megett.
Afrikában?
Indiában?
Nékem ez már egyre megy.
Szóval, ott a hegy megett
láttam egy bölcs petymeget.
pöszmögött és pusmogott,
pöttyögött, sőt: petymegett
ott a messzi hegy megett.
Afrikában?
Indiában?
Kérem, az már egyre megy!
Szóval, ott a hegy megett
láttam én a petymeget:
számolgatta saját hátán
foltjait s a pettyeket.
Mondogatta egymagában:
„Egy meg egy az egy meg egy.
Aztán egy meg egy meg egy…
S folyton, újra egy meg egy!
Ebbe kell hogy meggebedj!”
Szólt a petymeg egymagához,
hisz fölöttébb senyvedett
ott a messzi hegy megett…
Afrikában?
Indiában?
Nékem az már egyre megy…
Meg is szántam én a foltos,
pettyezett kis petymeget,
mert nem tudja, jaj, a petymeg,
oldalában kajla hegynek –
Mennyi egy meg egy meg egy meg
egy?

37. oldal

Hogyan versenyezhetnének Japánnal az olyan hatalmas fejlődő országok, mint India, Brazília vagy Nigéria? Ezek az országok egy hosszú vonatra emlékeztetnek. Az elit első osztályon utazó tagjai ugyanolyan egészségügyi ellátást, oktatást és jövedelmet kapnak, mint a legfejlettebb országokban. A harmadosztályú vagonokba zsúfolt egyszerű állampolgárok milliói azonban továbbra is tömegesen szenvednek a betegségektől, tudatlanságtól és szegénységtől.

300-301. oldal

[…] tudod, amikor először jöttem Indiába, megfogadtam: Soha Többet… Por, piszok, mocsok, legyek, moszkitók, nyomor, koldusok… soha többet… ötödször vagyok itt, de ha Isten is úgy akarja, nem utoljára… India egy nagyon különös ország… ha egyszer, egyetlenegyszer eljöttél, újra és újra eljössz… India olyan, mint a kábítószer… ha egyszer elkezded, nem tudod abbahagyni… az egyetlen megoldás, hogy soha nem jössz el…

87-88. oldal

Egy monoton és lassú hang hallatszott valahonnan messziről, talán egy imádság, vagy magányos és reménytelen panaszkodás, mint azok a panaszok, amelyek saját magukért szólnak, és nem kérnek semmit. Számomra lehetetlen volt jobban behatárolni. Ez is India, gondoltam: megkülönböztethetetlen, elkülöníthetetlen, síri hangok univerzuma.

34. oldal

     Indiában egyedi kereskedőket látni. Egész nap egyetlen dolgot kínálnak megvételre, egy bohócot, szobrocskát vagy képeslapsorozatot. Nincs könnyű dolguk, mert naponta sok ezer ember jut ugyanerre az elhatározásra. Csatlakoznak az egyedi árukkal kereskedők milliós táborához. Egy bohócfigura eladása egy, két, nyolc órát vesz igénybe, de előfordulhat, hogy több nap is elmegy vele. Nem szabad föladnia, mert mindvégig üzletembernek érezheti magát szegény, aki egy kis szerencsével megkeresi azt a pár rúpiát, amelyből egy csápátit és egy tejes teát vehet. És a magánzó teljesen belemerül közben munkájába, meg sem fordul a fejében, hogy felesleges emberként tengeti életét, és személye nélkül is tovább forogna a világ.

141. oldal, Emberek a vitorlásról (Typotex, 2008)

Dionüszosz utolsó nagy földi kalandja, mielőtt még főállású isten lett volna belőle: egy szép napon elhatározta, hogy megtámadja Indiát.
Hogy miért?
Miért ne?

385. oldal

Amikor az embersiég egésze olyan helyzetben lesz, hogy visszaadhat a természetnek legalább annyit, amennyit elvesz, és részben visszafizeti az adósságait, mindannyian jobban és kiegyensúlyozottabban élhetünk majd. Az újfajta gondolkodásmódra máris világszerte akadnak példák. Ha minden ország a gazdasági hasznot, illetve az emberek és a bolygó jólllétét tűzné ki célul, mint Új-Zéland, olyan életszínvonalat nyújtana a lakosságnak, mint Japán, úgy tenné magáévá a megújíthatóság elveit és megoldásait, mint Marokkó, úgy bánna a tengereivel, mint Palau, olyan hatákony és fenntartható módszerekkel termelné a haszonnövényeket, ahogy egyes holland gazdaságokban teszik, olyan alacsonyra szorítaná a húsfogyasztást, mint India, úgy támogatná a visszavadítási és újraerdősítési programokat, mint Costa Rica és úgy vinné be a természetet a városba, mint Szingapúr, akkor az egész emberiség egyensúlyban élhetne a természettel.

243-244. oldal

Indiában elterjedt az a hiedelem, hogy bár a nő ruháit nem viszi magával a túlvilágra, tetoválásait igen. Az alacsony kasztból származó nők úgy tartják, hogy ha tetoválások nélkül halnak meg, szüleik nem fogják felismerni őket a mennyben. Mások úgy mondják, hogy Paramésvara, a nagy istenség megkéri majd őket, mutassák meg ezeket a jeleket annak bizonyítékaként, hogy a földön éltek. Ha a jelek hiányoznak, az istenség gonosz szellem képében teremti őket újra, vagy tüskéken vonszolja keresztül, hogy hozzájussanak azokhoz a jelekhez, melyeket életükben elmulasztottak megszerezni.

214. oldal

Az indiai nullának nagyon érdekes vonása, hogy sokféle fogalmat jelent. Míg a babiloni hagyomány szerint a nulla megközelítése egydimenziós volt, hiszen a könyvelő egyszerűen üres helyet jelölt vele, az indiaiak a semmi és az űr szélesebb filozófiai jelentésrendszere felől nézték.

48. oldal

A bindu szó a legjelentéktelenebb geometriai objektumot, a pontot írja le, vagy egy olyan kört, amelyet a középpontjára kicsinyítettek, tehát nincsen kiterjedése. Szó szerinti jelentése pont, de a világegyetem esszenciáját jelképezi, amilyen akkor volt, mielőtt az általunk tapasztalható, kézzelfogható világgá vált volna. A teremtetlen világegyetemet jelöli, amelyből minden megteremthető. A teremtőerőt egy egyszerű hasonlattal írták le. Ha egy pontot mozgatunk, az egy vonalat ír le, ha azt mozgatjuk, az síkot teremt, amelyet mozgatva előáll az egész háromdimenziós világunk. A bindu volt a semmi, amelyből minden következik.

49. oldal