!

inas személy

P. G. Wodehouse: Folytassa, Jeeves!
Jordan Belfort: A Wall Street farkasa
Charles Dickens: Közös barátunk
Charles Dickens: David Copperfield I-II.

Idézetek

>!
BakosJuci MP

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Épp akkor volt, hogy elhagytam Denise-t. Nadine még nem vonult be hivatalosan az életembe, úgyhogy nem volt nő körülöttem, tehát elhatároztam, hogy beszerzek egy inast. Mégpedig buzi inast, mert ezt láttam a Dinasztiában, vagy az a Dallas volt? Mindegy, a lényeg, hogy buzi inasra fájt a fogam, egy sajátra, mert ha már egyszer ilyen gazdag vagyok, igazán megszolgáltam.

Kapcsolódó szócikkek: Dallas · Dinasztia · gazdagság · homoszexuális · inas · Nadine Belfort
>!
Sli SP

Tudják, én eléggé egyetértek azokkal a költő-filozófus fazonokkal, akik azt hajtogatják, hogy az embernek baromira örülnie kell, ha valami baja van. Merthogy a szenvedés megnemesíti az embert, meg minden. A szenvedés kitágítja az ember látókörét, együttérzésre nevel, tudják. Jobban megérted mások szerencsétlenségét, ha neked is volt részed hasonlóban.
Ahogy ott álltam magányos hotelszobámban, és megpróbáltam magam megkötni a fehér nyakkendőmet, életemben először jutott eszembe, hogy seregnyi ember él a világon, akinek inas nélkül kell boldogulnia. Mindig úgy gondoltam Jeevesre, mint valami természeti jelenségre, de hát, úgy éljek, ha belegondolok, biztos, hogy egy csomó srác van, akinek magának kell kivasalnia a ruháját, akinek senki se hozza be reggel a teát satöbbi. Tudják, ez eléggé ünnepélyes, komoly gondolat volt. Mit akarok mondani, azóta meg tudom érteni, milyen félelmetes nélkülözésben van részük a szegényeknek.

121. oldal, A néni és a lajhár (Ciceró, 2004)

>!
Sli SP

– (…) Melyik öltönyét óhajtja viselni az utazáshoz?
– Ezt.
Egy vidám, kockás öltöny volt épp rajtam; eléggé a szívemhez nőtt, ami azt illeti, sokkalta jobban szerettem az átlagosnál. Talán kissé váratlan, amíg az ember szeme hozzá nem szokott, de mégis, irtó szép kísérlet a szabó részéről; a klubban és másutt is fenntartás nélküli elismerést aratott a srácok körében.
– Igenis, uram.
Már megint ott volt a modorában az a bizonyos izé. Szóval abban, ahogy mondta azt, amit mondott. Nem tetszett neki az öltöny. Összeszedtem magam, hogy érvényt szerezzek a jogaimnak. Valami azt súgta, hogy ha nem vagyok nagyon óvatos, ha nem nyirbálom meg a fickót még bimbajában, akkor elharapózik. Határozottan eltökélt fazonnak látszott.
Na, én ebből nem kértem, úgy éljek! Túl sok olyan esetet láttam, amikor srácokból az inasuk rabszolgája lett. Emlékszem, ahogy a csóró Aubrey Fothergill mesélte egy este a klubban – igazi könnyekkel a szemében, szegény ördög –, hogy le kellett mondania a kedvenc barna cipőjéről, mert az embere, Meekyn nem csípte. Helyre kell tenni ezeket a fickókat, tudják? Elő kell venni a bársonykesztyű-és-vasököl módszert. Ha az ember odanyújtja nekik a hogyishívjákot, már rögtön az izé is kell nekik.
– Nem tetszik az öltöny, Jeeves? – kérdeztem.
– Ó, de igen, uram.
– Na, akkor mi nem tetszik benne?
– Rendkívül tetszetős öltöny, uram.
– Mi a baja vele? Ki vele, a fenébe is!
– Ha szabadna egy javaslattal élnem, uram, egy egyszerű barna vagy kék, esetleg egy jelzésszerű, halk csíkozással…
– Micsoda abszolút zagyvaság!
– Igenis, uram.
– Totál baromság, jóember!
– Ahogy mondja, uram.
Úgy éreztem, mintha odaléptem volna, ahol az utolsó lépcsőfoknak kellene lennie, de nincs ott. Dacosnak éreztem magam, ha értik, mire gondolok, és egyszerűen nem volt mivel dacolni.
– Akkor jó – mondtam.
– Igen, uram.

9-11. oldal, Jeeves a színre lép (Ciceró, 2004)

Kapcsolódó szócikkek: Bertram Wooster · inas · Reginald Jeeves · ruhanemű
Hirdetés
>!
Sli SP

A Baljós Mocsárban másnap jókor reggel munkához látó Titkárnak jelentették, hogy kinn az előcsarnokban várakozik egy fiatalember, aki Latyaknak mondja magát. A tényállást közlő inas tisztes szünetet tartott, mielőtt e nevet kiejtette, jelezve, hogy a fiatalembert kényszerűségből fogadta csak, és ha a fiatalember kellő ítélőképesség és ízlés birtokában különb nevet enged magára származni, azzal az ő hírnöki lelke iránti kíméletességnek is tartozott volna.

359. oldal, Második könyv, Kilencedik fejezet - Melyben az Árva hagyatkozik (Európa, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: inas · Latyak · név
>!
Sli SP

Jó reggelt kívántam neki, és megkérdeztem, hány óra van. Zsebéből olyan dupla fedeles zsebórát húzott elő, melynél tiszteletreméltóbbat még sohasem láttam; hüvelykujjával visszanyomta a fedelét, nehogy túlságosan felpattanjon, megfontoltan számlapjára nézett, mintha egy jóstehetséggel felruházott csalhatatlan osztrigától kérne tanácsot, visszakattintotta, s végül kijelentette, hogy fél kilenc van, ha nincs ellene kifogásom.

268. oldal, I. kötet, Huszonegyedik fejezet - A kis Emmy (Európa, 1981)

Kapcsolódó szócikkek: Copperfield Dávid · inas · Littimer · óra · osztriga · zsebóra