inas személy

P. G. Wodehouse: Halihó, Jeeves!
P. G. Wodehouse: Folytassa, Jeeves!
Jordan Belfort: A Wall Street farkasa
Alexandre Dumas: Luisa San Felice
Stephen Leacock: Humoreszkek
Charles Dickens: Közös barátunk
Charles Dickens: David Copperfield I–II.
Yuval Noah Harari: Homo Deus

Idézetek

gjudit8>!

Az osztályzat aránylag új találmány. A vadászó-gyűjtögető emberek nem osztályozták az eredményeket, és az oktatás még évezredekkel a mezőgazdasági forradalom után sem igen használt precíz érdemjegyeket. A középkori cipészinasnak nem nyomtak a kezébe év végén egy papírt, amelyen az állt, hogy fűzőből ötöst kapott, de csatból csak hármas alát. Shakespeare korában egy oxfordi diák kétféleképpen hagyhatta el az egyetemet: diplomával vagy anélkül. Eszébe sem jutott senkinek, hogy az egyik végzősnek, mondjuk, hetvennégy, a másiknak meg nyolcvannyolc pontot adjon.

149. oldal

Yuval Noah Harari: Homo Deus A holnap rövid története

Kapcsolódó szócikkek: cipész · diploma · egyetem · inas · oktatás · osztályzat · Oxford
Lélle P>!

A Baljós Mocsárban másnap jókor reggel munkához látó Titkárnak jelentették, hogy kinn az előcsarnokban várakozik egy fiatalember, aki Latyaknak mondja magát. A tényállást közlő inas tisztes szünetet tartott, mielőtt e nevet kiejtette, jelezve, hogy a fiatalembert kényszerűségből fogadta csak, és ha a fiatalember kellő ítélőképesség és ízlés birtokában különb nevet enged magára származni, azzal az ő hírnöki lelke iránti kíméletességnek is tartozott volna.

359. oldal, Második könyv - Madarat tolláról, Kilencedik fejezet - Melyben az Árva hagyatkozik (Európa, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: inas · Latyak · név
Carmilla >!

    Libériás inas jelent meg a pazarul kivilágított hallban.
     – Hol van az ura? – kérdezte Ezékiel, revolverét lobogtatva.
     – Fönt van az emeleten, a pénzét számolja, – válaszolt az inas. – Ilyenkor nem szereti, ha zavarják.
     – Vezessen fel hozzá.
     – Milyen ügyben?
     – Agyonlövés és kirablás.
     – Azonnal, – hajolt meg a hű inas, – erre tessék, a negyedik emeletre.

64. oldal, A munka hőse vagy nemes úr a darócnadrág alatt (Szépirodalmi, 1955)

Kapcsolódó szócikkek: inas
1 hozzászólás
Lélle P>!

Jeeves éppen a konyhában instruálta a beugró inast, mikor egy bélyegre vagy valami ilyesmire támadt szükségem: végigtipegtem hát a folyosón, hogy kérjek tőle egyet. Az ostoba szamár nyitva hagyta a konyhaajtót; alig tettem két lépést, és a hangja belevágódott a dobhártyám közepébe:
– Mr Woostert – oktatta a helyettes pasit – rendkívül kellemes és szeretetre méltó ifjú úriembernek fogja találni, de intelligensnek – nem. Semmi esetre sem. Mr Wooster szellemi kapacitása elhanyagolható, teljességgel elhanyagolható.
Hogy is mondjam, hát ez már talán sok egy kicsit, nem?!
Azt hiszem, minden lacafacázás nélkül be kellett volna nyargalni és lekapni a tíz körméről a nyavalyást, de tudják, kétlem, hogy emberileg lehetséges lenne ilyesmit csinálni Jeeves-zel. Én személy szerint meg sem próbáltam. Csak a kalapomat meg a botomat kértem feltűnően hidegen, és elhúztam a csíkot. De a tüske – ha értik, hogy gondolom – benn maradt. Egy Wooster nem felejt. Ha mégis, akkor maximum a találka időpontjáról vagy egy-két születésnapról, esetleg fontos levelek feladásáról lehet szó, de egy ilyen abszolút becsületbe vágó sértésről? Soha!

49-50. oldal, Bertram bosszút forral (Ciceró, 1998)

Kapcsolódó szócikkek: Bertram Wooster · felejtés · inas · Reginald Jeeves
Lélle P>!

Tudják, én eléggé egyetértek azokkal a költő-filozófus fazonokkal, akik azt hajtogatják, hogy az embernek baromira örülnie kell, ha valami baja van. Merthogy a szenvedés megnemesíti az embert, meg minden. A szenvedés kitágítja az ember látókörét, együttérzésre nevel, tudják. Jobban megérted mások szerencsétlenségét, ha neked is volt részed hasonlóban.
Ahogy ott álltam magányos hotelszobámban, és megpróbáltam magam megkötni a fehér nyakkendőmet, életemben először jutott eszembe, hogy seregnyi ember él a világon, akinek inas nélkül kell boldogulnia. Mindig úgy gondoltam Jeevesre, mint valami természeti jelenségre, de hát, úgy éljek, ha belegondolok, biztos, hogy egy csomó srác van, akinek magának kell kivasalnia a ruháját, akinek senki se hozza be reggel a teát satöbbi. Tudják, ez eléggé ünnepélyes, komoly gondolat volt. Mit akarok mondani, azóta meg tudom érteni, milyen félelmetes nélkülözésben van részük a szegényeknek.

121. oldal, A néni és a lajhár (Ciceró, 2004)

Lélle P>!

– […] Melyik öltönyét óhajtja viselni az utazáshoz?
– Ezt.
Egy vidám, kockás öltöny volt épp rajtam; eléggé a szívemhez nőtt, ami azt illeti, sokkalta jobban szerettem az átlagosnál. Talán kissé váratlan, amíg az ember szeme hozzá nem szokott, de mégis, irtó szép kísérlet a szabó részéről; a klubban és másutt is fenntartás nélküli elismerést aratott a srácok körében.
– Igenis, uram.
Már megint ott volt a modorában az a bizonyos izé. Szóval abban, ahogy mondta azt, amit mondott. Nem tetszett neki az öltöny. Összeszedtem magam, hogy érvényt szerezzek a jogaimnak. Valami azt súgta, hogy ha nem vagyok nagyon óvatos, ha nem nyirbálom meg a fickót még bimbajában, akkor elharapózik. Határozottan eltökélt fazonnak látszott.
Na, én ebből nem kértem, úgy éljek! Túl sok olyan esetet láttam, amikor srácokból az inasuk rabszolgája lett. Emlékszem, ahogy a csóró Aubrey Fothergill mesélte egy este a klubban – igazi könnyekkel a szemében, szegény ördög –, hogy le kellett mondania a kedvenc barna cipőjéről, mert az embere, Meekyn nem csípte. Helyre kell tenni ezeket a fickókat, tudják? Elő kell venni a bársonykesztyű-és-vasököl módszert. Ha az ember odanyújtja nekik a hogyishívjákot, már rögtön az izé is kell nekik.
– Nem tetszik az öltöny, Jeeves? – kérdeztem.
– Ó, de igen, uram.
– Na, akkor mi nem tetszik benne?
– Rendkívül tetszetős öltöny, uram.
– Mi a baja vele? Ki vele, a fenébe is!
– Ha szabadna egy javaslattal élnem, uram, egy egyszerű barna vagy kék, esetleg egy jelzésszerű, halk csíkozással…
– Micsoda abszolút zagyvaság!
– Igenis, uram.
– Totál baromság, jóember!
– Ahogy mondja, uram.
Úgy éreztem, mintha odaléptem volna, ahol az utolsó lépcsőfoknak kellene lennie, de nincs ott. Dacosnak éreztem magam, ha értik, mire gondolok, és egyszerűen nem volt mivel dacolni.
– Akkor jó – mondtam.
– Igen, uram.

9-11. oldal, Jeeves a színre lép (Ciceró, 2004)

Kapcsolódó szócikkek: Bertram Wooster · inas · Reginald Jeeves · ruhanemű
Buótyik_Dorina I>!

De nincs olyan földhözragadt család Nápolyban, amelyiknek ne kerülne karácsonyeste legalább három halétel az asztalára.
Karácsony másnapján aztán fél Nápoly gyomorrontásban szenved, s vagy harmincezren vágatnak eret.
A nápolyiak különben nyakra-főre eret vágatnak; eret vágatnak, mert melegük van, mert fáznak, mert a sirokkó fúj vagy a tramontana. Van egy tizenegy esztendős kis inasom, havonta tíz frankot kap tőlem, nos, ebből hetet a lottóra költ, naponta leszurkol egy sout annak a barátnak, aki három év óta látja el lottószámokkal, amelyek soha nem váltak még be, a fennmaradó harminc souért pedig eret vágat magán.
Időről időre megjelenik a szobámban, és komoly képpel bejelenti:
– Uram, eret kell vágatnom.
Egészen úgy, mintha az érvágás lenne a világon a legjobb szórakozás.

Kapcsolódó szócikkek: érvágás · gyomorrontás · inas · lottó
BakosJuci>!

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Épp akkor volt, hogy elhagytam Denise-t. Nadine még nem vonult be hivatalosan az életembe, úgyhogy nem volt nő körülöttem, tehát elhatároztam, hogy beszerzek egy inast. Mégpedig buzi inast, mert ezt láttam a Dinasztiában, vagy az a Dallas volt? Mindegy, a lényeg, hogy buzi inasra fájt a fogam, egy sajátra, mert ha már egyszer ilyen gazdag vagyok, igazán megszolgáltam.

Kapcsolódó szócikkek: Dallas · Dinasztia · gazdagság · homoszexuális · inas · Nadine Belfort
Lélle P>!

Jó reggelt kívántam neki, és megkérdeztem, hány óra van. Zsebéből olyan dupla fedeles zsebórát húzott elő, melynél tiszteletreméltóbbat még sohasem láttam; hüvelykujjával visszanyomta a fedelét, nehogy túlságosan felpattanjon, megfontoltan számlapjára nézett, mintha egy jóstehetséggel felruházott csalhatatlan osztrigától kérne tanácsot, visszakattintotta, s végül kijelentette, hogy fél kilenc van, ha nincs ellene kifogásom.

268. oldal, I. kötet, Huszonegyedik fejezet - A kis Emmy (Európa, 1981)

Kapcsolódó szócikkek: Copperfield Dávid · inas · Littimer · óra · osztriga · zsebóra