Illyés Gyula személy
Idézetek
[Heller Ágnes Aczél Györgyről]: Alapjában ugyan élvezte a hatalmat, de nem volt igazán hataloméhes figura. Közben rájöttem, hogy a sznobizmusa miatt lehetett fontos neki. Azt hiszem, életének az volt a tetőpontja, talán a legboldogabb pillanata, amikor ő hívhatta fel Illyés Gyulát, és megmondta neki, hogy Déry Tibor meghalt. Abban a pillanatban úgy érezte, a magyar kulturális elithez tartozik, a legkiválóbbak közé.
255. oldal Heller Ágnes
1949 nyarán Paul Éluard francia költő meglátogatta Illyést tihanyi otthonában, ahol a költő szórakozás gyanánt légpuskával gyümölcsöket szüretelt a fákról. Illyés felesége, Flóra asszony saját termésű, apró sárgadinnyéket kötözött fel egy mandulafára, amelyeket meglátva Éluard csodálkozva jegyezte meg, hogy náluk a dinnye a földön terem. Illyés némi iróniával válaszolta, hogy „ott még nem hat Micsurin”.
143. oldal
Borvendég Zsuzsanna – Palasik Mária: Vadhajtások A sztálini természetátalakítási terv átültetése Magyarországon 1948–1956
Bóka azt mondta egyszer: Csarody maga nem tud fogalmazni! Olvasson sok Illyés-prózát és Németh László-drámát, tőlük megtanulhat magyarul. Tamásit ne olvasson, az csak megzavarhatja a tiszta, a logikus, a világos fogalmazásban! Tersánszkyt és Szomoryt csak akkor olvasson, ha már biztos az alany és az állítmány misztériumában, Krúdyt mindig.
174. oldal
Himnuszt akartak íratni Illyés Gyulával. Illyés szerint ő kissé megijedt, és fölhívta Kodályt, mert ő lett volna a zeneszerző, hogy most mit csináljon. Majd elintézem, mondta Kodály, mert mondhatta. Fölhívta Rákosit, és azt mondta, hogy nem lesz új himnusz. Miért? Mert jó a régi!
305. oldal (Melocco Miklós)
Veiszer Alinda: Záróra 88% Harminc őszinte beszélgetés
Egyszer, Illyés Gyulával kettesben, egész este dühöngtünk, amiért magyar, és nem francia költőnek születtünk, de végül megnyugodtunk, mert más nem áll módunkban, mint hogy tudomásul vegyük a helyzetet.
MAGYAR ANEKDOTA. (Ascher Oszkártól hallottam valamikor.) Mottó: Nemcsak a maga hazájában nem lehet senki próféta, de még a családjában sem. Babits Mihály is megjárta, amikor a harmincas években, egy ízben Illyés Gyula társaságában ellátogatott szülővárosába, Szekszárdra. Mivel este érkeztek, Babits nem akarta öreg édesanyját háborgatni, úgy döntött, hogy Illyéssel elmegy öccséhez, Babits István árvaszéki ülnökhöz, és nála töltik az első éjszakát. Igen ám, de a fivére lakást változtatott, és a költő nem tudta az új címét. Bementek tehát a főutcai trafikba, és ott Babits megkérdezte a trafikosnőtől:
– Kéremszépen, tessék már megmondani, hol lakik Babits István úr?
– Babits, Babits…? – tűnődött a trafikosnő, aztán megrázta a fejét. – Ezt a nevet még soha életemben nem hallottam.
Babits kínosan mosolygott, és költőtársával kisompolygott a boltból. Hosszú keresgélés után végre eljutottak Babits Istvánhoz. A költő nevetve mesélte el öccsének a kalandot.
– Képzeld, a trafikban érdeklődtem a címed után, és mit gondolsz, mit mondott a trafikosnő? Azt mondta, hogy a Babits nevet még soha életében nem hallotta.
– Nem csodálom – jegyezte meg a fivér. – Én ugyanis nem dohányzom.
18-19. oldal, 1974 (Szépirodalmi, 1976)
Kellér Dezső: Leltár Naplómból (1974-1975)
– Tehát Babits Mihály és Illyés Gyula földije vagy. Az utóbbit, gondolom, ismerted is.
Furcsán hangzik, de csak egyszer találkoztunk. A Jelenkor szerkesztőségében mutatott be neki a főszerkesztő. Amikor megtudta, hogy én nem egyszerűen egy ifjú reménység vagyok, hanem alsórácegresi, Illyés – számomra teljesen érthetetlenül – teljesen bezárkózott és kerülte a további beszélgetést velem. Talán sérelmek érték mifelénk, a családjáról is beszéltek pletykákat, de ez engem egyáltalán nem érdekelt. Számomra sokkal fontosabb volt, hogy személyesen ismerem a Puszták népe világát. Ha pedig az Ebéd a kastélyban című könyvét olvasom, mindenkit ismerek, akiről ott szó van, minden róluk szóló történethez hozzá tudnék tenni egy másikat.
7-8. oldal
Illyés Gyula hozza első kötetének, a Nehéz földnek első példányait, s dedikálja szép sorjában Kassáknak, Déry Tibornak, Fenyő Lászlónak és – némi habozás után – a kamasz Vas Istvánnak.
21. oldal, Félbarna Tapit, szűrve, habbal... (Osiris, 2005)
Saly Noémi: Törzskávéházamból zenés kávéházba 94% Séta a budapesti körutakon
Az 1946-ban újjáalapított Válasz impresszumában ugyan Illyés Gyula neve szerepelt, de a lapot valójában Sárközi Márta szerkesztette a saját háza lebombázott gyerekszobái helyén kialakított fedett verandán. Szerkesztői mércéje egyedül a minőség volt, és ezzel sok politikai ellenséget szerzett magának. Amikor a baloldali értelmiségiek – köztük volt férje, Horváth Zoltán – háborús uszítónak nevezték Szabó Lőrincet, ő a költőre bízta a versrovat vezetését a Válaszban. Erre is ellenállhatatlan humorral emlékezett: „Szabó Lőrinc minden olyan verset, melyben volt két egyforma hosszú sor, mely a végén rímelt valamennyire, reményteljesnek ítélt, hosszú levélben biztatta a költőt további kísérletezésre. […] Hatgyermekes apák otthagyták jegyzői állásukat Jászkarajenőn, és megjelentek a szerkesztőségben, Szabó Lőrinc levelét lengetve, hogy most már segítsem őket tovább a rögös írói pályán.”
171. oldal - Sárközi Márta