Illyés Gyula személy

Babits Mihály: Esszék, tanulmányok
Eörsi István: Emlékezés a régi szép időkre
Márai Sándor: Napló 1984–1989
Faludy-Kovács Fanny: Faludy fehéren-feketén
Popper Péter: Ne menj a romok közé!
Illés Endre: Mestereim, barátaim, szerelmeim I–II.
Latinovits Zoltán: Verset mondok
Faludy György – Eric Johnson: Jegyzetek az esőerdőből
Saly Noémi: Törzskávéházamból zenés kávéházba
Földes Anna: Beszélgetni jó
Széchenyi Ágnes: Lélegzetvétel – Válasz, 1946–1949
Huszár Tibor: Kádár János I-II.
Szalay Károly: Szerelmes éveink
Quintus Horatius Flaccus: Quintus Horatius Flaccus összes versei / Opera omnia Horati
Romsics Ignác: Ellenforradalom és konszolidáció
Kellér Dezső: Leltár
Bódy Zsombor – Ö. Kovács József (szerk.): Bevezetés a társadalomtörténetbe
Veiszer Alinda: Záróra
Gergely Jenő: Gömbös Gyula
Kepes András: Tövispuszta
Lengyel Balázs: Ki találkozik önmagával?
Eörsi István: A szabadság titokzatos bája
Németh László: Művelődéspolitikai írások
Majtényi György: Vezércsel
Határ Győző: Irodalomtörténet
Rónay László: Mesterek és legendák
Bayer Zsolt: A Kárpátok Cicerója
Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 2.
Lackó Miklós: Válságok-választások
Kodolányi János – Szabó István: Kodolányi János és Szabó István levelezése
Gróh Ilona: Hatvan magyar népdal
Varga Ágota: Aczél-történetek
Pataki József: Tolna megyei kalauz
Szále László: Pokolhegy
Nyáry Krisztián: Igazi hősök
Vargha Kálmán: Gelléri Andor Endre alkotásai és vallomásai tükrében
Végel László: Négyszemközt Máraival
Borvendég Zsuzsanna – Palasik Mária: Vadhajtások
Mészöly Miklós – Polcz Alaine: A bilincs a szabadság legyen
Reisinger János: Élni – miből?
Lázár Ervin: A mese szeretet
Benyhe Bernát (szerk.): Közösség
Hatos Pál: Az elátkozott köztársaság
Hatos Pál: Rosszfiúk világforradalma
Pintér Lajos: Sárkereszt
Beke Albert: A behódolt velszi bárdok kora

Idézetek

vargarockzsolt>!

[Heller Ágnes Aczél Györgyről]: Alapjában ugyan élvezte a hatalmat, de nem volt igazán hataloméhes figura. Közben rájöttem, hogy a sznobizmusa miatt lehetett fontos neki. Azt hiszem, életének az volt a tetőpontja, talán a legboldogabb pillanata, amikor ő hívhatta fel Illyés Gyulát, és megmondta neki, hogy Déry Tibor meghalt. Abban a pillanatban úgy érezte, a magyar kulturális elithez tartozik, a legkiválóbbak közé.

255. oldal Heller Ágnes

Kapcsolódó szócikkek: Déry Tibor · Heller Ágnes · Illyés Gyula
5 hozzászólás
Kuszma>!

1949 nyarán Paul Éluard francia költő meglátogatta Illyést tihanyi otthonában, ahol a költő szórakozás gyanánt légpuskával gyümölcsöket szüretelt a fákról. Illyés felesége, Flóra asszony saját termésű, apró sárgadinnyéket kötözött fel egy mandulafára, amelyeket meglátva Éluard csodálkozva jegyezte meg, hogy náluk a dinnye a földön terem. Illyés némi iróniával válaszolta, hogy „ott még nem hat Micsurin”.

143. oldal

Borvendég Zsuzsanna – Palasik Mária: Vadhajtások A sztálini természetátalakítási terv átültetése Magyarországon 1948–1956

1 hozzászólás
Gregöria_Hill>!

Bóka azt mondta egyszer: Csarody maga nem tud fogalmazni! Olvasson sok Illyés-prózát és Németh László-drámát, tőlük megtanulhat magyarul. Tamásit ne olvasson, az csak megzavarhatja a tiszta, a logikus, a világos fogalmazásban! Tersánszkyt és Szomoryt csak akkor olvasson, ha már biztos az alany és az állítmány misztériumában, Krúdyt mindig.

174. oldal

kiscsillag0310>!

Himnuszt akartak íratni Illyés Gyulával. Illyés szerint ő kissé megijedt, és fölhívta Kodályt, mert ő lett volna a zeneszerző, hogy most mit csináljon. Majd elintézem, mondta Kodály, mert mondhatta. Fölhívta Rákosit, és azt mondta, hogy nem lesz új himnusz. Miért? Mert jó a régi!

305. oldal (Melocco Miklós)

Veiszer Alinda: Záróra Harminc őszinte beszélgetés

Kapcsolódó szócikkek: Illyés Gyula · Kodály Zoltán · Rákosi Mátyás
eme>!

Egyszer, Illyés Gyulával kettesben, egész este dühöngtünk, amiért magyar, és nem francia költőnek születtünk, de végül megnyugodtunk, mert más nem áll módunkban, mint hogy tudomásul vegyük a helyzetet.

Kapcsolódó szócikkek: Illyés Gyula
Lélle P>!

MAGYAR ANEKDOTA. (Ascher Oszkártól hallottam valamikor.) Mottó: Nemcsak a maga hazájában nem lehet senki próféta, de még a családjában sem. Babits Mihály is megjárta, amikor a harmincas években, egy ízben Illyés Gyula társaságában ellátogatott szülővárosába, Szekszárdra. Mivel este érkeztek, Babits nem akarta öreg édesanyját háborgatni, úgy döntött, hogy Illyéssel elmegy öccséhez, Babits István árvaszéki ülnökhöz, és nála töltik az első éjszakát. Igen ám, de a fivére lakást változtatott, és a költő nem tudta az új címét. Bementek tehát a főutcai trafikba, és ott Babits megkérdezte a trafikosnőtől:
– Kéremszépen, tessék már megmondani, hol lakik Babits István úr?
– Babits, Babits…? – tűnődött a trafikosnő, aztán megrázta a fejét. – Ezt a nevet még soha életemben nem hallottam.
Babits kínosan mosolygott, és költőtársával kisompolygott a boltból. Hosszú keresgélés után végre eljutottak Babits Istvánhoz. A költő nevetve mesélte el öccsének a kalandot.
– Képzeld, a trafikban érdeklődtem a címed után, és mit gondolsz, mit mondott a trafikosnő? Azt mondta, hogy a Babits nevet még soha életében nem hallotta.
– Nem csodálom – jegyezte meg a fivér. – Én ugyanis nem dohányzom.

18-19. oldal, 1974 (Szépirodalmi, 1976)

Kellér Dezső: Leltár Naplómból (1974-1975)

Kapcsolódó szócikkek: Babits Mihály · dohányzás · Illyés Gyula · Szekszárd · trafik
Mária P>!

– Tehát Babits Mihály és Illyés Gyula földije vagy. Az utóbbit, gondolom, ismerted is.
Furcsán hangzik, de csak egyszer találkoztunk. A Jelenkor szerkesztőségében mutatott be neki a főszerkesztő. Amikor megtudta, hogy én nem egyszerűen egy ifjú reménység vagyok, hanem alsórácegresi, Illyés – számomra teljesen érthetetlenül – teljesen bezárkózott és kerülte a további beszélgetést velem. Talán sérelmek érték mifelénk, a családjáról is beszéltek pletykákat, de ez engem egyáltalán nem érdekelt. Számomra sokkal fontosabb volt, hogy személyesen ismerem a Puszták népe világát. Ha pedig az Ebéd a kastélyban című könyvét olvasom, mindenkit ismerek, akiről ott szó van, minden róluk szóló történethez hozzá tudnék tenni egy másikat.

7-8. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Babits Mihály · Illyés Gyula
latinta P>!

    Illyés Gyula hozza első kötetének, a Nehéz földnek első példányait, s dedikálja szép sorjában Kassáknak, Déry Tibornak, Fenyő Lászlónak és – némi habozás után – a kamasz Vas Istvánnak.

21. oldal, Félbarna Tapit, szűrve, habbal... (Osiris, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: Déry Tibor · Illyés Gyula · Kassák Lajos · Vas István
Véda P>!

Az 1946-ban újjáalapított Válasz impresszumában ugyan Illyés Gyula neve szerepelt, de a lapot valójában Sárközi Márta szerkesztette a saját háza lebombázott gyerekszobái helyén kialakított fedett verandán. Szerkesztői mércéje egyedül a minőség volt, és ezzel sok politikai ellenséget szerzett magának. Amikor a baloldali értelmiségiek – köztük volt férje, Horváth Zoltán – háborús uszítónak nevezték Szabó Lőrincet, ő a költőre bízta a versrovat vezetését a Válaszban. Erre is ellenállhatatlan humorral emlékezett: „Szabó Lőrinc minden olyan verset, melyben volt két egyforma hosszú sor, mely a végén rímelt valamennyire, reményteljesnek ítélt, hosszú levélben biztatta a költőt további kísérletezésre. […] Hatgyermekes apák otthagyták jegyzői állásukat Jászkarajenőn, és megjelentek a szerkesztőségben, Szabó Lőrinc levelét lengetve, hogy most már segítsem őket tovább a rögös írói pályán.”

171. oldal - Sárközi Márta

Kapcsolódó szócikkek: Illyés Gyula · Sárközi Márta · Szabó Lőrinc
Alvarando P>!

Egészen más a helyzet Csoóri Sándorral. Mondjuk ki előre: ő tulajdonképpen nem más, mint Illyés Gyula zsugorított változata.

197. oldal

Beke Albert: A behódolt velszi bárdok kora A magyarországi írók és a hatalom viszonya a Rákosi- és a Kádár-korszakban

Kapcsolódó szócikkek: Csoóri Sándor · Illyés Gyula