Illium személy

– Nézzük, milyen gyors vagy igazából, harangvirágom!
[…]
– Ó, csak nem mindketten elhibáztátok? – Színpadias, megjátszott sajnálkozással a hangjában folytatta. – Szegény drágáim!
– Azt hiszem, megfeledkezel arról, hogy én arkangyal vagyok – intette tiszteletre száraz hangon Illiumot Raphael.
A kék angyal a bűntudat legkisebb jele nélkül lenevetett rá.
– Megpróbáljátok újra? Ígérem, hogy nagyon lassan mozgok majd, mert tudom, hogy mindketten olyan öregek vagytok!
Galen Raphaelre pillantott.
– Hogy lehet, hogy még életben van?
– Senki sem tudja elkapni.

342-343. oldal

– Túl régóta dolgozunk már együtt – […]
– Én is mindig ezt mondom – válaszolt Illium –, de Raphael valamiért csak nem hajlandó megszabadulni tőled.

9. oldal

– A testi épséged érdekében mondom: talán jobb lenne, ha nem úgy festenél, mint a macska, aki beszabadult a tejfölös bödönhöz, amikor legközelebb Jessamyval találkozol.
Galen mosolyából a fogai is kivillantak.
– A férfinak joga van kinyilvánítani, ha udvarol valakinek. – És mindenki tudtára adni, hogy aki az útjába kerül, azt kibelezi.
A kék szárnyú angyal megrázta a fejét.
– Micsoda barbár! Egy dolog kinyilvánítani, és egy másik kalapáccsal egyenként mindenki fejébe verni az információt.

Angyalszárny - 9. fejezet

– Illium szerint annyi finomság szorult belém, mint egy tompa bunkóval hadonászó medvébe. De a tompa bunkós medvék hatékonyak.

– Biztos, hogy elbírsz velem, csácsogó madárka?
– Meséltem már neked a kígyóbőr csizmámról? – Vad vigyor jelent meg az angyal arcán, Elena pedig tudta, hogy most Méreg fogja meginni a levét annak, bármi is légyen ami Illiumot nyomasztja.
Méreg megpörgette a kezében a pengét.
– Azt hiszem, meg kell tömnöm a párnámat néhány új tollal.

– Harangvirág – idézte fel az Erotique -ban hallott szót. – Cuki név.
– Én Dmitrit csak Sötét Nagyúrnak hívom.
[…] – Most pedig, cuki Harangvirág […] – mondd el a Nagyúrnak, mit tudtál meg.

168-169. oldal

– A szárnyaid kékek? – igyekezett a részvétét és fájdalmát vicceskedéssel palástolni a vadász. […]
– Igen – válaszolta Illium. – De a farkam nem az. Ha esetleg arra is kíváncsi vagy.

– Raphaelnek nincs udvartartása – válaszolt Dmitri. Levett egy polcról egy vékony tőrt, és figyelmeztetés nélkül a magas terem plafonja felé hajította.
Illium felreppent, mintha puskából lőtték volna ki, fél kézzel elkapta a levegőben a tőrt, és ugyanazzal a mozdulattal vissza is dobta a vámpír felé. Dmitri elkapta a markolatát, éppen mielőtt a penge az arcába fúródott volna.
– Nem látja értelmét annak, hogy helyes semmittevők lebzseljenek körülötte.
Galen figyelte, ahogy Illium leszáll a földre: senkit nem látott még ilyen pontos manőverrel földet érni. A fiatal angyal szárnyának szépsége nem rejtette el az erőt, amely ehhez a mutatványhoz kellett. Ekkor jött rá, hogy Illium szándékosan mutatja magát kellemes, szórakoztató díszítőelemnek. Így senki sem feltételezné, hogy milyen veszélyes igazából.
Illium meglátta, hogy Galen nyíltan végigméri, és válaszul olyan bonyolult, és ékes bókot mutatott be, ami Lijuan bármelyik nagyképű udvaroncának becsületére vált volna.
– Parancsol az úr egy tőrt a torkába ma reggelire? – A hangja kifinomult és előkelő volt, de az aranyszemekben kacérság villant.
– Ugye nem engeditek egyedül az utcára? – kérdezte Galen Dmitritől, és magában már azt latolgatta, milyen hasznát veheti Illium képességeinek.
– Csak ha muszáj.

– Parancsol az úr egy tőrt a torkába ma reggelire? – A hangja kifinomult és előkelő volt, de az aranyszemekben kacérság villant.
– Ugye nem engeditek egyedül az utcára? – kérdezte Galen Dmitritől, és magában már azt latolgatta, milyen hasznát veheti Illium képességeinek. – Csak ha muszáj.

Angyalszárny - 2. fejezet

– Megpróbáljátok újra? Ígérem, hogy nagyon lassan mozgok majd, mert tudom, hogy mindketten olyan öregek vagytok!
Galen Raphaelre pillantott.
– Hogy lehet, hogy még életben van? – kérdezte.
– Senki sem tudja elkapni.

Angyalszárny - 8. fejezet