Illés Bori személy
Idézetek
Mióta bizonyosan tudom, hogy gyerek vagyok – tűnődött a kislány –, mindenki úgy beszél velem, mint egy felnőttel!
196. oldal
A felismerés, hogy ő nem számít, hogy ha van, ha nincs, mindegy, mert se haszna, se jelentősége, mély volt és örvényes, mint a folyó.
XI. fejezet
Menj – mondja apa pillantása –, menj, menj! Megtanultál dolgozni, és mások sorsa jár a fejedben, nemcsak a magad csepp élete. Új szavakat tudsz, ha nem is mondod ki őket, ha sejtelmed sincs róla, hogy megtanultad: részvét, szorgalom, érdeklődés. Lassanként magad is el tudod dönteni már, mi a jó, mi a rossz. Nemcsak kérsz és eszel és viháncolsz: dolgozol és gondolkozol. Egyszer ennek is el kellett jönnie. Megnőttél, Bori. Menj!
313. oldal
Illés Bori utált dolgozatot írni.
(első mondat)
Egyébként nekem nagyon nehéz életem van. Otthon nem akarnak megérteni. Évek óta érzem, hogy felnőtt vagyok már, olvasni is csak az Auer könyveit szeretem, és a gondolataim…
Ha otthon ismernék az én gondolataimat!
12. oldal (Móra Ferenc Könyvkiadó, 1979)
Dolgozott, gyorsan, gonddal. Sose tudta idáig, hogy a munka vigasz is lehet és feledés.
222. oldal [Európa Könyvkiadó, 2008]
Ibi néninek két kislánya van, és a férje fogorvos. Az utca, ha nem akar SZTK-rendelésre menni, Ibi néni férjéhez jár. Én még sose voltam nála, olyan fogsorom van, mint egy plakátnak. Ha valamikor nekem készítenének emléktáblát, mosolygós képet kellene rátenni, hogy lássák, micsoda fogaim voltak.
13-14. oldal (Móra Ferenc Könyvkiadó, 1979)