illat fogalom
Idézetek
[Jon:] Keresem a nekem való kölnit… ami lenyűgöző személyiségemmel párosulva minden nőt elkábít.
[Garfield:] Ajánlanám a kloroformot.
(Semic, 2001)
Ha én kiadó lennék, bizonyára régen kitaláltam volna már az illatosított lapokból fűzött könyvet, mert az új könyvek illata olyan hamar elillan. Talán ha eleve illatosított papírra nyomnák, tovább maradna meg ez az érzés. Lehetne a különböző témákhoz más és más illatokat keverni, micsoda munkakört lehetne ebből kifejleszteni, lapillatosító vagy kiadói odormenedzser, könyvszaginnovátor, mit tudom én. Hogy az olvasó, amikor kézbe veszi a könyvet, már az illatából tudja, mire számíthat: a vanília egy kis pézsmával boldog szerelmet ígér, de ha megbolondítják egy kis gyömbérrel és bergamottal, akkor már nem lesz happy end. A történelmi regényeknek rózsa- és keserűmandula-illata lenne, a fantasyknak zöld mandarin, grapefruit és bazsalikom. Persze a férfiakról sem feledkeznék meg, keserű füstszaga lenne az apokaltiptikus scifiknek, nyers hús illatát árasztanák a krimik. Hűs mohaszaga lenne a családregényeknek, forralt tej és vattacukor illatát kapnák a gyerekkönyvek, édes muskotályt a szakácskönyvek és így tovább.
52. oldal (Könyvmolyképző, 2017)
Egy olyan várost kerestem, amely fölött ragyog a fény, mint ahogy a Tejo fölött ragyogott egy hete, amikor álltam a két oszlop közt a folyóparton a szemem előtt kinyíló végtelennel. Egy olyat, ahol megtalálom az Arno feletti ezüstpárát. Ahol olyan vad illattal teríti be az óvárost a rozmaring és a levendula szaga, mint Porečben az Euphrasius által építtetett Mária mennybemenetele bazilika szűk kertjét. Ilyesmi illata lehet a mennyországnak, és még talán jázmin és tömjén, dohány és tenger, friss kávé és fenyőgyanta, fehér rózsa és őszibarack. És napon érett kajszi. Frissen mosott ágynemű. Tavaszi föld. Cédrus. Citrom.
Róma
Péntek Orsolya: Vénusz jegyében 91% Pécs regénye
A hangok hamarább meghalnak, mint a színek és illatok, de sokkal tovább kísértenek.
V. fejezet
Megöleljük egymást, anyaszaga van, mint mindig is, eszembe jut, hogy vajon csak a számomra ilyen- e az illata, és én milyen szagú leszek az én gyerekeimnek – mire emlékezteti majd őket az én illatom?
88. oldal
Azt mondják, az illatok vésődnek be legmakacsabbul az emlékezetünkbe. Meggyőződésem, hogy így van. Az ember elméje soha nem felejt el egy különleges illatot, és a régi, bőrkötésű könyveké, amelyek megtöltik ezt a szobát, egyértelműen különleges.
163. oldal
Le lehet írni országokat. Le lehet írni az egész földet, minden tengerével. Le lehet írni az egész mindenséget, amit a szem belőle át bír fogni. – Le lehet írni az érzelmeket, sejtelmeket, éktelenségeket, mindent, mindent, – csak a szegfű illatát nem lehet leírni soha.
Ez az ideális finomság, ez a lelkünk minden mélységébe beleivódó finomka könnyű illat, ez elemezhetetlen, meghatározhatatlan, kifejezhetetlen.
Az emberi nyelvnek kétszázezer szava van a fogalmak leírására. Mind kevés! Mind fakó! Valamennyi hasznavehetetlen!
Aki soha életében nem vett még kezébe szegfűt, hogyan lehetne elmondani neki, milyen a szegfű illata? A képzelet is gyönge a megértésére. S ha emberi ajkak helyett hegedűk beszélnének, azoknak a szavával sem lehetne elmondani az illat dicséretét.
167-168. oldal, Fehérszegfű