III. Richard "Dick" Campbell Gansey személy
Idézetek
A holló Glendower madara volt. Hollókirály – ez a neve, miután királyok hosszú sorát hozták kapcsolatba a madárral. A legenda szerint Glendower értett a hollók nyelvén, és fordítva. Ez volt az egyik ok, ami miatt Gansey Henriettába, a hollók városába jött. Bizsergett a bőre.
– Honnan szerezted?
Ronan ujjai finoman kulcsolták át a holló mellkasát. A madár szinte valószerűtlennek tűnt a kezében.
– Úgy találtam.
– Az emberek aprópénzt szoktak találni – felelte Gansey. – Vagy kocsikulcsot. Esetleg négylevelű lóherét.
– Vagy hollót – mondta Ronan. – Csak féltékeny vagy, mert – itt meg kellett állnia, hogy összeszedje sörtől zavaros gondolatait – te még sosem találtál.
101. oldal
– Atyaég! – nyögött fel Gansey, de nevetve – Még itt is ezt kell hallgatnunk? Ronan!
– Nem én voltam – felelte Ronan.
68. oldal
Gansey vele is el akart beszélgetni, de hogy miről, azt most sem tudta.
216. oldal
– Nyúlj bele a szemébe! – javasolta Gansey csúfondárosan.
– Gansey! – kiáltott fel Blue.
Ronan nem nyúlt bele a tehén szemébe, hanem az ujjával simított végig a puha, rezzenéstelen szempillákon.
163. oldal
– Az eszem tudta – felelte Gansey. – De a szívem nem.
197. oldal
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Mr. Gansey? Mr. Lynch?
Whelk hirtelen ott termett a padjuknál. A két fiú felnézett rá. Gansey udvariasan, Ronan ellenségesen.
– Ma feltűnően nagy táskával érkezett, Mr. Lynch – mondta.
– Tudja, mit mondanak a nagy táskás férfiakról – felelte Ronan – Ostendes tuum et ostendam meus ?
Gansey-nek fogalma sem volt róla, mit mondott Ronan, de barátja gúnyos vigyora arra engedett következtetni, hogy a megjegyzés nem volt túl udvarias.
Whelk arckifejezése megerősítette Gansey gyanúját, de a tanár csak megkopogtatta Ronan padját és továbblépett.
– Ha sokat szarakodsz, nem kapsz ötöst – mondta Gansey.
– Tavaly is azt kaptam – felelte kaján vigyorral Ronan.
122-123. oldal