III. Henrik személy
Idézetek
Mint az árnyék el-tűnt minden dítsőssége,
A’ roszszúl gyűlt hírnek ez a’ rendes vége.
Sok Királyt a’ Hadban mint Vitézt imádtunk,
Kit a’ bújaságban majd merűlni láttunk.
Az igaz vitézség fészket rak az észben,
Váléz nem vólt vitéz soha-is e’ részben.
88. oldal, Harmadik ének (Balassi, 1996)
– Lám, úgy áll újdonsült barátainkon a zeke, mintha rájuk öntötték volna – szólt a herceg változatlanul komolyan. – Quéribus, hálás vagyok engedékenységéért, s még inkább az lennék, ha ráállna, hogy egy óra hosszat fel-alá sétál a Louvre-ban így felöltözve Siorac úrral.
– Fenség – sápadt el Quéribus –, miért tesz ki ily nagy gyötrelemnek?
– Báró úr, átallna-e mielőttünk, kik ezt megparancsoltuk, e zekében mutatkozni?
– Felséged előtt nem. De a többiek előtt!
– Ahol mi nem vagyunk, nincs senki és semmi – felelte Anjou hercege annyi fenséggel, hogy azt gondoltam: olykor feledni látszik, hogy nem ő a francia király.
322. oldal, Hetedik fejezet (Európa, 2010)
187. oldal, A király mulat (JLX, 1995)