II. Vilmos császár (Friedrich Wilhelm Viktor Albert von Preußen) személy

Brigitte Hamann: Rudolf
Lénárd Sándor: Apám
Johannes Sachslehner: Összeomlás
Martin Walser: Kényszervirágzás
Hans von Luck: Páncélosparancsnok

Idézetek

Chöpp P>!

A németek vágytak a józanságtól nem korlátozott figurákra. Még ha ebben a vágyban az egész emberiség osztozna is: más országok mégiscsak megbízható tabukat kultiváltak, melyek belőlünk hiányoztak. Hitler volt az első médiadiktátor, ahogyan Vilmos az első médiacsászár. Hitlerrel összehasonlítva Vilmost bűnre képtelennek nevezhetjük. Az ókori Rómát követően egyetlen nyugati társadalom sem engedte meg senkinek, hogy bálványt faraghasson magából, és annak megfelelően is viselkedjék, kivéve a németeket.

176. oldal

pável>!

A magyarok, akik általában nem lelkesedtek a német nyelv iránt, két nap alatt megtanulták a „Die Wacht am Rhein”-t énekelni és nagyszabású ünnepség keretében átkeresztelték az egyik főutat „Vilmos császár útjá”-ra – az út, a magyarok politikai járatlanságának szimbólumaként, még akkor is megtartotta ezt a nevet, amikor a császár már régen fát fűrészelt egy holland kertes lak udvarán.

II - A HÁBORÚ VÉGE

Molnár_Gyula >!

Német katonai körök Zita szemére vetették azt, hogy állítólag rávette a császárt arra, hogy az 1918 júniusára tervezett offenzíva során mondjon le a mérges gáz bevetéséről. A valóság azonban az, hogy a cs. és kir. tüzérség használt gázgránátokat – amelyek hatása alól az olaszok ügyesen kivonták magukat, amennyiben az első védelmi vonalaikat kiürítették. Az 1918 tavaszán történt Sixtus-affér után is a bécsi német nagykövet, Botho von Wedel gróf kitartóan óvja Károly császárt a Parma-Braganza család befolyásától. A talján eredetű nagyasszonyoknak – ezen Zita és édesanyja, Mária Terézia nagyhercegnő értendő – csak a talján lét kedves és kellemes, a német lét tőlük idegen és számukra nehezen érthető – írja 1918. április 25-én II. Vilmosnak. A jószívű Károlynak – írja Wedel egy másik levelében 1918. május 7-én ugyancsak II. Vilmosnak – ezért komoly figyelmeztetésre volna szüksége, mert meggondolatlanul és könnyelműen cselekszik. Megjegyzéseit Vilmos egy kaján széljegyzettel – „És ráadásul hazudik is!” – nyugtázza.

9 óra 15. 86. oldal (Athenaeum, 2005)

Johannes Sachslehner: Összeomlás Az Osztrák-Magyar Monarchia 1918. október 28-án

misevy>!

A politikai ellentétektől eltekintve a két „barát” alkatilag is teljesen eltérő volt: az egyik érzékeny, intellektuális, nem katonás fellépésű, szabadon gondolkodó, a nemzetekfelettiséget pártoló liberális ifjú, akinek fő fegyvere a mindig halk, finom, de maró irónia – a másik a katonai gondolkodás, a racionalizmus durva, hangos, esetlen megtestesítője, valaki, aki a világot porosz fegyverekkel kívánta meghódítani, aki patetikus beszédek céljaira állandóan készenlétben tartotta Isten nevét, aki a többi országra – és nemcsak Ausztria-Magyarországra – felülről nézett le, mégsem volt ostoba, és sokkal nyitottabb, mint az osztrák trónörökös a maga kitenyésztett finomságával. Mindketten lángoló hazafiak voltak, s mélyen meg voltak győződve hazájuk nagyságáról. Ezért is éreztek bizalmatlanságot egymás iránt. Közös vonásuk nemigen volt, kivéve az édes élet örömeinek kedvelése.

349. oldal (Habsburg Rudolf osztrák főhercegről és Hohenzollern II. Vilmos porosz uralkodóról)

Brigitte Hamann: Rudolf A trónörökös és a lázadó

Anton_Gorogyeckij P>!

Furcsa volt, hogy a beduinok nemcsak II. Vilmos császárt és Bismarckot tisztelték (sokuk szerint még mindig éltek), hanem saját ellenszenvüktől indíttatva Hitler zsidók elleni fellépését is helyeselték.

96. oldal (Hajja & Fiai, 2018)

Hans von Luck: Páncélosparancsnok Hans von Luck ezredes emlékirata