II. világháború esemény
Idézetek
Szedd össze magad, gondolja. Összpontosíts arra, hogy megtöltöd a tüdőd, azután kiüríted. Újra megtöltöd. Az ágy alatt marad. Fennhangon azt mondja:
– Ce n'est pas la réalité.
107. oldal
Nincs szortyogás, nem kopog Morze-kód, nincsenek hangok. Sistergés, sistergés, sistergés, sistergés, sistergés. Az ép fülében, a rádióban, a levegőben.
323. oldal
A görög ellenállás egyik legmerészebb tette a német csapatok parancsnoka, Kreipe tábornok elrablása volt 1944-ben. A tábornokot végigcsempészték az egész szigeten – amelynek során el kellett haladniuk, 22 német úttorlasz mellett –, és tengeralattjáróval Egyiptomba vitték. A műveletben segédkező egyik brit hírszerző tiszt, Stanley Moss Ill Met by Moonlight c. könyvében részletesen beszámol a merész akcióról. Az emberrablást természetesen azonnali megtorlás követte.
21. oldal, Bevezetés - Történelem dióhéjban
Nick Hanna: Kréta Útikönyv és térkép
A németek vágytak a józanságtól nem korlátozott figurákra. Még ha ebben a vágyban az egész emberiség osztozna is: más országok mégiscsak megbízható tabukat kultiváltak, melyek belőlünk hiányoztak. Hitler volt az első médiadiktátor, ahogyan Vilmos az első médiacsászár. Hitlerrel összehasonlítva Vilmost bűnre képtelennek nevezhetjük. Az ókori Rómát követően egyetlen nyugati társadalom sem engedte meg senkinek, hogy bálványt faraghasson magából, és annak megfelelően is viselkedjék, kivéve a németeket.
176. oldal
– Vannak olyan helyek, ahová elviszik a romákat.
– De tizedes, miért vitték el őket? – kérdezte Nancy. – Bár azt hiszem, ezt a kérdést még nehezebb megválaszolnia.
– Tudom rá a választ, madame – felelte a tizedes. – Azért, mert a világ megőrült, és mi őrjítettük meg.
212. oldal
Máskülönben a „lovagiasság” különleges jelentőségét egy későbbi, 1941 nyarán történt epizód is bizonyította. A történet szereplője Douglas Bader, az angol Királyi Légierő „Wing Commander”-e, ezredparancsnok, akkoriban Anglia legsikeresebb, ünnepelt vadászpilótája. Egy csatorna feletti légiharcban Pas de Calais fölött lelőtték. Hogy ki szedte le őt, az egyértelműen soha nem bizonyosodott be. Miután fogságba esett, Bader szerette volna megtudni, ki győzte le őt; személyesen is meg akart vele ismerkedni. Gyötrő volt számára az a gondolat – mondta –, hogy netán egy tizedes volt az illető. Tizedes? Nos, az valóban nem lehetett. De lehetett bárki altisztjeink közül, akik között kiemelkedő vadászok voltak. Azon a napon különben én is kilőttem Bader kötelékéből két Spitfire-t. Teljes biztonsággal azonban nem volt megállapítható, ki szedte le őt. Így aztán – nehogy Bader belebetegedjen – az ezred-tagok közül kiválasztottunk egy jókiállású, szőke, fiatal főhadnagyot, akit legyőzőjeként mutattunk be neki. Bader kellemesen meglepődött és szívélyesen kezet rázott vele.
100-101. oldal (Aero & Rádió / Hungavia, 1991)
Adolf Galland: 104 légigyőzelmem 82% Elsők és utolsók
Mindig nehezemre esett elviselni az olyan ember társaságát, aki még nem lépett át hullán.
13. oldal
Hallgrímur Helgason: A nő 1000 fokon 86% Herbjörg María Björnsson története
Annyi bizonyos, hogy a második világháborútól mindenki alaposan megkérgesedett.
17. oldal, 1. fejezet (Helikon, 2017)
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd 88% avagy a gyermekek keresztes hadjárata
– Szörnyű dolog – mondta Michael –, igaz?
A kertész kifejezéstelen arccal nézett rá, mintha meg se értette volna.
– Úgy értem – mondta Michael –, ez a háború.
A kertész vállat vont.
– Nem szörnyű dolog – mondta. – Mindenki mondani, „gonosz Japán, gonosz Japán”. De nem szörnyű dolog. Régen is, Anglia akarta, Anglia elvette. Amerika akarta, Amerika elvette. Most Japán akarni. – Hűvösen, kihívóan egyenest Michael szemébe bámult. – El is venni.
9. fejezet
Most a magyar tudósító lépett az asztalhoz, hogy vizes poharát teletöltse whiskyvel.
– Nekem megvan a saját, külön elméletem – mondta. – Később majd le is közlöm egyszer a Life-ban. „Hogyan védjük meg Amerikában a kapitalista rendszert”, írta László Czigly.
A közeli Green Parkban felállított üteg egy pillanatig szörnyű zenebonát csapot. A magyar ivott és szemrehányón nézett a mennyezetre. – Elméletem neve: Társasutazásos Rendszerű Demokrácia – folytatta, amikor a zaj kissé alábbhagyott.
496. oldal, 22. fejezet (Európa, 1962)