!

II. világháború esemény

Márai Sándor: Szabadulás
Kurt Vonnegut: Hókuszpókusz
Szabó Magda: A csekei monológ
Nevil Shute: Az örökség
Mario Puzo: A Keresztapa
Szabó Magda: Katalin utca
Robert Merle: Mesterségem a halál
Agatha Christie: N vagy M
Székely Éva: Sírni csak a győztesnek szabad!
Ladislav Fuks: Mundstock úr
Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században
Uwe Timm: Die Entdeckung der Currywurst
Bruce Schechter: Agyam nyitva áll!
Marina Fiorato: A muránói üvegfúvó
Zsombok Tímár György: A rácsapások napja
Erich Kästner: Notabene 45
Richard Paul Evans: Kegyelem
Kalmár Tibor: Kulisszatitkok
Timothy Snyder: Véres övezet
Kőrösi Zoltán: Magyarka
Szomolai Tibor: Felvidéki saga
Adolf Galland: 104 légigyőzelmem
Vavyan Fable: Holt volt, holt nem volt…
Robert Merle: Utolsó nyár Primerolban
Andy Weir: A marsi
Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló
Kate Morton: Titkok őrzője
Richard J. Evans: A Harmadik Birodalom háborúban
Katri Lipson: A fagylaltos
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa
Anthony Doerr: A láthatatlan fény
Nick Hanna: Kréta
Kristin Hannah: Fülemüle
Nógrádi György: Szerencsénk volt, túléltük…
Martin Walser: Kényszervirágzás
Hillary Jordan: Mudbound
Zoltán Gábor: Szomszéd
Michael Morpurgo: Flamingó fiú
Lucy Strange: A világítótorony legendája

Idézetek

>!
krlany I+SMP

Nem mentegetőzöm, amiért legsötétebb középiskolás napjaimban elzsongítottam magam. A II. világháború legsötétebb napjaiban Winston Churchill is rendszeresen kiütötte az agyát brandyvel meg az ő kubai szivarjaival.

A fejlett német technológiának hála, Hitler 1-ike volt az első emberi lényeknek, akik amfetaminnal zilálhatták szét az agyukat. A végén állítólag a szőnyeget rágta. Ham-ham.

42. oldal

>!
Aurore

Hitler a Birodalmi Kancelláriában tartózkodik, ahol is átvette a főparancsnokságot. A Spree mellől fogja dirigálni Bécs újabb elfoglalását. 1945 és 1683: most az oroszok a törökök, Hitler pedig Starhemberg, csakhogy Hitler törököt fogott, mivel sehol a látóhatáron Sobieski János lengyel irály és az ő nélkülözhetetlen felszabadító csapatai. Ilyen kis semmiségeken múlhat a siker! Különösen az olyan klasszikus darabok esetében, amelyek happy enddel végződnek. Az ilyen darabokat különösen nehéz leutánozni.
    A történelmi szomorújátékok betanításában viszont Hitler már jóval tanulékonyabbnak és sikeresebbnek mondható, különös tekintettel néhány Napóleon-típusú darabra. „A szárazföld elzárása”, „Az angliai földetérés”, valamint a „Fordulat és végkifejlet Moszkva előtt” címet viselő műveket például tökéletes szöveghőséggel állította színpadra. Hogy a darabot modern kosztümben játszatja és a modern technikának is érti a módját, csak átmeneti jelleggel vezetheti félre a felületes szemlélőt. A kritikusok, anélkül, hogy észrevennék, a régi darabot látják. Nem kevésbé igényel kellő átlényegülést és finom beleérzést a „Sok front, sok becsület” című, eredetileg 1914 és 1918 között bemutatott és előadott nagy sikerű szomorújáték felújítása is. Csak akkor érzékelhetjük igazán ezt a kulturális adományt, ha meggondoljuk, hogy a mai előadás főrendezője, a tömegek e szuverén, szuggesztív mozgatója a darab ősbemutatójakor csak mint statiszta működött közre. Már rögtön az első felvonásban, Belgium lerohanásában felvillantja oroszlánkörmeit, annak az oroszlánnak a körmeit, amely a darab összes szerepét magára kívánja osztani, beleértve az oroszlánt is. És hogy vér folyik a színpadon, ez nem pusztán a bomlott elme véres szüleménye: az osztrákoknak színházi vér folyik az ereikben. Azt mondják, Hitlernek a „Berlin elfoglalása és fölszabadítása” című műben Sobieski János felszabadító csapatai nélkül kell boldogulnia. A rendezőnek nem marad más hátra, menet közben át kell írnia a darabot házi rendezőjének, a Barna Ház dramaturgjának, Goebbelsnek hathatós segítségével. Mert azt a leeresztett függöny előtt elhangzó maszlagot, miszerint találtak egy Wenk vagy Wenck nevű generálist, aki az utolsó pillanatban beugrik a darabba, és ettől majd minden jóra fordul, nincs teremtett lény, aki bevenné, se a függönyön innen, se azon túl. A zárójelenet utolsó pillanataiban senki emberfia nem veheti át Sobieski János szerepét, ahhoz a szerep túl nehéz. Így aztán a darab rosszul fog végződni.

81-82. oldal (Mayrhofen, 1945. április 25.)

Kapcsolódó szócikkek: Adolf Hitler · II. világháború
>!
Aurore

Ez a mostani háború mindig és mindenütt zajlik. Az áldozatokat követelő véres ütközetek összefonódnak a lemészárolt lakosok tömegével. Civil személyek nem léteznek. És a csecsemő is egy fegyvertelen katona. És még a számtalan szabadságos katona, akinek súlyos légitámadások idején feleségével és gyerekeivel együtt a pincében ülve kell végigvárnia a feje fölött lejátszódó nagy lottósorsolás eredményét, csak egyre tud gondolni: „Ki innen, vissza a csapathoz!” A modern háborút, a XX. századnak ezt az utolsó vívmányát úgy hívják, hogy „totális háború”.

66-67. oldal (Mayrhofen, 1945. április 8.)

Kapcsolódó szócikkek: háború · II. világháború
>!
Aurore

Hogy akkor egyszer megúsztam, azt a törzsorvosnak köszönhetem, aki megvizsgált engem. Ahogy ott feszítettem előtte anyaszült meztelen, a nevem és a foglalkozásom iránt érdeklődött, és azt mondta: „Úgy, úgy, szóval maga »a« Kästner!” Megjegyzése nem kecsegtetett túl sok jóval. De amikor a később monoklit viselő, ősöreg sorozóőrnagytól megtudtam, hogy alkalmatlannak találtattam és kimustráltak, rögtön sejtettem, hogy a doki keze van a dologban. Máskülönben besorozhatott volna irodai szolgálatra vagy a konyhára díszegyenruhában krumplit pucolni. Ahogy az embernek vannak olyan barátai is, akik nem hajlandók őt többé megismerni, úgy az egyensúly kedvéért léteznek olyanok, akiket az ember nem is ismer.

36. oldal (Berlin, 1945. március 2.)

Kapcsolódó szócikkek: barátság · Erich Kästner · háború · II. világháború
>!
Aurore

A XVIII. században még csak nyáron háborúztak. A keményebb évszakokban télen tábort vertek, és csak tavasszal folytatták. Ezek a háborúk még szezonális háborúk voltak. A XIX. században kezdett divatba jönni az évszakokkal kapcsolatos nemtörődömség. A térbeli korlátozás tartósabbnak bizonyult. Az első világháborúig a megsemmisítő ütközetek a mindenkori frontvonal, illetve a hozzá legközelebb fekvő hátország területére korlátozódtak. Ezek voltak a frontharcok. Mára ez a megszorítás nem érvényes. A repülők és a messzehordó lövedékek kioltották a front fogalmát.

66. oldal (Mayrhofen, 1945. április 8.)

Kapcsolódó szócikkek: háború · II. világháború
>!
eduscho89

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

A csodálatosan szép teremben, mely egy áruló keze munkája volt, az olasz miniszterelnök, Vittorio Orlando is megfordult.
Vajon Orlando és a többiek, Woodrow Wilson, Lloyd George és Georges Clemenceau belenéztek Corradino tükrébe, mikor 1919-ben aláírták a békeszerződést, mellyel kihasították Németország szívét, és beindították a csikorgó gépezetet, amely végül elvezetett a II. világháborúhoz?

312. oldal

Hirdetés
>!
apple_pie 

Az Egyesült Államok, amely a Pearl Harbor elleni japán támadás következtében a brit hadüzenet másnapján vált hadviselő féllé, Magyarországot és szomszédait a náci Németország olyan vazallus államainak tekintette, amelyekben a kormányok szava és politikája nem tükrözi a lakosság többségének véleményét. Washington ezért nem gondolt hadüzenetre. Az Egyesült Államokkal így Magyarország nem amerikai, hanem magyar kezdeményezésre került hadiállapotba. A német és az olasz kormány sürgetésének engedve Bárdossy László kormányfő ezt 1941. december 12-én közölte az USA budapesti követével. Lépését Roosevelt elnök nem vette komolyan, s csak hónapokkal később terjesztette a Kongresszus elé. Az olasz külügyminiszter, Ciano szerint a State Department illetékes tisztviselője és a washingtoni magyar ügyvivő között a hadüzenetet követő napokban a következő – így nyilván soha el nem hangzott, viszont a helyzet abszurditását jól jellemző és budapesti ellenzéki körökben széltében-hosszában terjesztett – párbeszéd zajlott le:

– Magyarország ugye köztársaság?
– Nem uram, királyság.
– Akkor van királyuk?
– Nincs, tengernagyunk van.
– Akkor van flottájuk?
– Nincs, mivel nincs tengerünk.
– Van valamilyen követelésük?
– Igen.
– Amerikával szemben?
– Nem.
– Angliával szemben?
– Nem.
– Oroszországgal szemben?
– Nem.
– Hát akkor kivel szemben vannak követeléseik?
– Romániával szemben.
– Akkor Romániának is hadat fognak üzenni?
– Nem, uram. Szövetségesek vagyunk.

255. oldal; III. fejezet: A Horthy-korszak, 7. A második világháborúban (Osiris, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: II. világháború
1 hozzászólás
>!
meacska

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

A hidrazin alapvetően elég egyszerű, a németek már a II. világháborúban is használták rakétahajtású gépek üzemanyagához (és néha felrobbantották magukat vele).
Csak át kell futtatnod egy katalizátoron (amit kivonhatok az MLE motorjából), hogy nitrogénné és hidrogénné alakuljon. Megkíméllek a pontos kémiától, de a lényeg, hogy öt molekula hidrazinból öt molekula ártalmatlan N2 és tíz molekula imádni való H2 lesz, és e folyamat közben ideiglenesen ammóniává válik. Mivel a kémia mocskos egy kurva, némi ammónia nem lép reakcióba a hidrazinnal, hanem csak úgy megmarad ammóniának. Te szereted az ammónia illatát? Hát, az én egyre pokolibb létezésemben gyakori vendég lesz.

36. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hidrazin · II. világháború · kémia
>!
Hajnalcsillag

Farkasok ordítanak a szobánkban. Micsoda tél ez. Micsoda nélkülözések már most, mikor még nem is érint bennünket közvetlenül a háború, és már megint cukor sem kapható, a legelemibb élelmiszerek rettentő drágák és kaphatatlanok tejtől tojásig, krumpliig.

486. oldal

Kapcsolódó szócikkek: éhínség · háború · II. világháború
>!
Inimma

Bizonyos, hogy e könyv megjelenésekor történelemhamisítással fognak vádolni, különösen a női hadifoglyok bolyongását és halálát illetően. Szememre vetik, hogy semmi ilyesmi nem történt Malájföldön – és ez igaz is. Szumátrán történt.
Malájföld meghódítása után, 1942-ben a japánok megrohamozták és gyorsan meghódították Szumátrát. Padang szomszédságában közel nyolcvan holland nőt és gyereket ejtettek foglyul. A helyi japán parancsnok nem szívesen vállalt értük felelősséget, és a probléma megoldása céljából továbbűzte őket; így kezdődött két és fél évig tartó bolyongásuk keresztül-kasul Szumátrán. A rettenetes út végén alig harmincan maradtak életben.
1949-ben a szumátrai Palembangban látott vendégül a Geysel-Vonck család. Mrs. Geysel tagja volt a nők csoportjának. Fogságba esése idején csinos, karcsú, huszonegy éves fiatalasszony volt, káprázatos humorérzékkel megáldva. Az azt követő évek során több mint ezerkétszáz mérföldet gyalogolt egy kisgyereket cipelve az általam leírtakhoz hasonló körülmények között. Gyermeke épségben-egészségben, ő maga töretlen bátorsággal élte túl ezt az elképesztő megpróbáltatást.
Korábban soha, egyetlen regényemben sem alkalmaztam a való életből vett epizódot. Ha most így történt, ez annak tulajdonítható, hogy képtelen voltam ezen igaz történetnek ellenállni – s annak is, hogy szerettem volna legjobb képességem szerint tisztelettel adózni a leghősiesebb asszonynak, akivel életemben találkoztam.

A szerző jegyzete, 401-402. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hadifogság · II. világháború · Szumátra