!

II. Katalin személy

Victor Hugo: A nevető ember
Szergej Jeszenyin: Szergej Jeszenyin válogatott művei
Eva Stachniak: A Téli Palota
Elena Favilli – Francesca Cavallo: Esti mesék lázadó lányoknak

Idézetek

>!
Lunemorte MP

Alig múlt száz esztendeje, hogy Pétervárott, mint II. Katalin emlékirataiból kitűnik, ha a cár vagy a cárnő megneheztelt egy orosz hercegre, a hercegnek le kellett guggolnia a palota nagy előszobájában, s ebben a helyzetben kellett maradnia valahány napig, közben parancs szerint nyávognia kellett, mint a macskának, vagy kotyogni, mint a kotlóstyúknak, s a földről kellett szájával felszedni eledelét.

31. oldal K.u.K. Kiadó, 2010

Kapcsolódó szócikkek: II. Katalin · Szentpétervár
>!
jehuka P

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Amikor az első „vivát” felhangzott, Katalin már tudta, hogy nyert. Felvidult, ragyogott, büszkén és diadalmasan állt, miközben az Izmajlovszkij, a Szemjonovszkij és a Preobrazsenszkij ezredek egymás után hűséget esküdtek neki. A katonák megcsókolták kinyújtott kezét, gyászruhája szegélyét, amely még poros volt az utazástól. A lába elé borultak, remegve mint a higany egy gyermek tenyerében, és úgy szólították, Matuska, az ő kis anyácskájuk. A cárnőjük.
Úgy tapadt a tekintetük Katalinra, mintha ő lenne Oroszország egyetlen reménysége.

420. oldal

Kapcsolódó szócikkek: II. Katalin
>!
Nazanszkij

KARAVAJEV
Ezernyi sátán, ezer boszorkány és ezer ördög!
Micsoda eső! Hű, de ronda eső!
Ronda, ronda!
Felhőkből a földre mintha az ökrök
vizeletbüdös mocska zuhogna.
Ronda eső!
Milyen ronda eső!

Mint a darvak csontváz-csapata,
úgy állnak a pőre füzek,
szégyenük nem szégyellve.
Avarul levél-tojások múlt-aranya,
költő meleget nem ád a fák anyamelle.
Csak tátognak a csepp, zöld fűzfamagoncok,
torukra szeptember pengéje nő.
Kőre veti a szárnyat: a csontot
az őszi eső!
A rideg, ronda eső!

Ó, te ősz, te ősz!
Mint a csavargó,
úgy ázik a sok-sok rongyos bokor.
Kutyát se verhetsz ki a házból ilyenkor,
behúzza a farkát, súnyva csahol.
S te állhatsz itt, szemeddel
falhatsz homály-ködöt,
ellenség és kém itt át sose törhet.
Átkozott eső!

Megtorlásról böfög
fenyegetve fölöttem a fölleg.
El innen, el innen, hamar, hamar,
ez a vérszopó föld tele kínnal.
Örömmel ölel a szultáni kar,
ha a gazda harcban áll Katalinnal.
Gyűl a szegénynép, cókmókot összepakol,
szétpislogva oson, mint mezei egér.
Ó arany nap-harang, giling-galangod,
lehet, hogy holnap már idegen földön ér.

396-397. oldal, Pugacsov, 3 Őszi éjszaka (Európa, 1977)

Kapcsolódó szócikkek: II. Katalin
Hirdetés
>!
Madama_Butterfly P

Azon kevesek közé tartozom, akiket érdekelnek a miértek. – II. (Nagy) Katalin

92. oldal

Kapcsolódó szócikkek: II. Katalin