!

II. János Pál pápa (Karol Wojtyła) személy

Hammer Ferenc: Fekete & fehér gyűjtemény
Stanislaw Dziwisz: Egy élet Karol Wojtyla mellett
Mérő László: Az érzelmek logikája
II. János Pál: Familiaris consortio – A családi közösség
Clairvaux-i Szent Bernát: A megfontolásról
Melinda Nadj Abonji: Galambok röppennek föl
XVI. Benedek pápa: Verbum Domini
Csányi Vilmos: A tökéletesség illata
Zsille Gábor: Krakkói jegyzetek
Charles Gati (szerk.): Zbig
A szembenállástól a közösségig

Idézetek

>!
Dominicana 

A csehszlovák próféta

Íme, egy Krakkóban közszájon forgó történet, amelyet a Szentatya visszaemlékezésének köszönhetünk. A hetvenes évek elején történt, hogy még krakkói érsekként és Karol Wojtyła néven – kedves szokása szerint – a Tátrában síelgetett. Hogy-hogy nem, bár ezt ő maga nem vette észre, önfeledt csatangolásában áttévedt az akkori Csehszlovákia területére. Útlevél, személyi igazolvány nem volt nála. Az éber csehszlovák határőrök elkapták, és üstöllést megkezdték a kihallgatását:
– Neve?
– Karol Wojtyła.
– Állampolgársága?
– Lengyel.
– Foglalkozása?
– Krakkó érseke vagyok.
– Még hogy maga a krakkói érsek?? Ha-ha-ha! Jó, hogy nem a római pápa!

>!
Biedermann_Izabella P

2000. március 12-én, nagyböjt első vasárnapján II. János Pál pápa bocsánatot kért az Úrtól és az emberektől a katolikus egyház múltban elkövetett bűneiért, többek között az inkvizíció kegyetlenségéért, a keresztes hadjáratokért, a protestánsok. zsidók és mások elleni bűnökért. Remélte, hogy létrejön a kiengesztelődés a keresztények és az emberiség többi része között.

156. oldal

22 hozzászólás
>!
violina

Nagymamám halk dúdolása, a békák brekegése éjszaka, a disznók, ahogy kis szemükkel hunyorognak, az izgatott kárálás, mielőtt levágják a tyúkot, az estikék meg a barackrózsák, a durva káromkodások, a könyörtelen nyári nap és a dinsztelt hagyma szaga, a szigorú Móric bácsikám, aki hirtelen fölugorva táncra perdül. A gyermekkorom légköre.
Ezt válaszoltam hosszas töprengés után, amikor egyik barátom évekkel később megkérdezte, mit jelent számomra a szülőföld, és a lényeges dolgok hirtelen nem is jutottak eszembe. Először is ott van az az alig ismert, de voltaképp világrekorder, Traubisoda nevezetű üdítő, amit egészen biztosan II. János Pál pápa is megáldott, és ami olyan egyértelműen a szülőföldemhez tartozik, hogy még megemlíteni is elfelejtettem.

18. oldal

>!
lzoltán P

     Mára már irodalmi és politikai toposszá vált a keresztes háborúk emlegetése, mint az Egyház elutasításának egyik megalapozott lehetősége. S bár II. János Pál pápa bocsánatkérésével elismerte az Egyház felelősségét, mégis szükséges volna a keresztes hadjáratok árnyaltabb értékelésére és bemutatására, föltárva és megmutatva azokat a spirituális mozgatórugókat, amelyek a kapzsiság és a kalandvágy mellett szintén ott voltak a háttérben. Ennek megismeréséhez egyik legjobb forrás Szent Bernát életműve.

[Dr. Hankovszky Béla]

12. oldal, A 2.keresztes hadjárat (Kairosz, 2005)

4 hozzászólás
>!
danaida P

Semmi esetre sem akarom azonosítani az evolúciótagadást a teremtő Istenben való hittel, mint például Richard Dawkins teszi.
Ma már ez nem hitkérdés, hanem bizonyítékokkal stabilan megalapozott tudományos elmélet. Olyannyira, hogy 1996 óta a katolikus egyház is elfogadja. Ekkor mondta II. János Pál egy beszédében, hogy a darwini evolúció tanát összeegyeztethetőnek tartja a katolikus tanításokkal. Darwin könyve arról a kérdésről egyáltalán nem beszél, ami a címe, A fajok eredete. Az egész könyvben egyetlen szó sem esik arról, hogyan jött létre az első faj. Darwin csak azt állítja, hogy a fajok egymásból jöttek létre, és homályban hagyja azt a tudomány által máig is megoldatlan kérdést, hogy miképpen jöhetett létre az első faj. Erről a tudomány egyelőre semmi biztosat nem tud mondani, jelen pillanatban nem tudományellenes tehát az a hit, hogy valaki megteremthette az életet. Ha netán erre a kérdésre is választ ad majd valamikor a tudomány, és az a válasz kiiktatja Isten szerepét, akkor majd azt is összeegyeztetik a hívők a hitükkel, ahogyan sikerrel összeegyeztettek vele a Föld gömbölyűségét és keringését a Nap körül. A katolikusok pedig a darwini evolúciót is anélkül, hogy ez a hitükben bármi törést okozott volna.

11 hozzászólás
>!
schummyka 

[99 Luftballons Auf ihrem Weg zum Horizont]

Ha a középosztály tiltakozik, nem paradicsomot, rohadt krumplit vagy záptojást hajigál tiltakozásul a címzettnek, hanem fekete léggömböket enged az égbe. 1998-ban például az osztrák katolikusok 1.000 fekete luftballonnal üdvözölték II. János Pál pápát Sankt Pöltenben, mellyel azért fejezték ki rosszallásukat, mert véleményük szerint az ókonzervatív osztrák egyházi vezetés, a Vatikán jóváhagyásával, nem tett meg mindent a feketegalléros bűnözés, azaz a gyermekmolesztáló osztrák papok ügyének maradéktalan kivizsgálásáért.

124. oldal (Kalligram, 2007)

Hirdetés
>!
Tirpák

Brzezinski II. János Pál aznap este később négyszemközt is beszélgetett, többek közt a Szovjetunióról és a Lengyelországban formálódó politikai helyzetről. Később, amikor a Brzezinski család már indulni készült, a pápa közölte Brzezinskivel, hogy családjával együtt bármikor szívesen látja a Vatikánban. A szovjet összeesküvés-elmélet bennfentes viccé vált közöttük: „Ha már megválasztatott – mosolygott –, akkor látogasson is meg.”

197. oldal

Charles Gati (szerk.): Zbig Zbigniew Brzezinski, a stratéga

>!
Tirpák

Beitatására mint Amerika képviselője mentem el, a lengyel kapcsolat miatt részint szimbolikus okokból. A Szent Péter-bazilika előtt ültünk. Vagy hatvanezer ember volt jelen. Ahogy János Pál kijött, a maga színpadias stílusával, jól érzékelhető volt karizmatikus mivolta. Felemelte a kezét, előre nyújtotta, és így szólt a hatalmas tömeghez: „Ne féljetek”, majd megtartotta beszédét. Azzal az egyetlen mondattal bizonyos értelemben az emberi állapotban rejlő végső misztériumot és félelemérzetet érintette meg. Nem tudjuk, meddig létezünk. Nem tudjuk, mi marad ha marad egyáltalán valami a fizikai létünkön túl. Ez az élet misztériuma, és ebből fakadnak a félelem alapjai. Ő pedig azt üzente, hogy ne féljünk. Hogy létezik valami transzcendens, amely több értelmet és jelentőséget ad a létezésünknek.

318-319. oldal

Charles Gati (szerk.): Zbig Zbigniew Brzezinski, a stratéga

>!
Juci P

234. VI. Adorján pápa már a nürnbergi birodalmi gyűlésnek 1522. november 25-én küldött üzenetében panaszt emelt a visszaélések, bűnök és hibák ellen, amennyiben azokat egyházi méltóságok követték el. VI. Pál pápa jóval később, már a múlt században szólt a II. vatikáni zsinat második ülésének megnyitó beszédében, amelyben kérte Isten és a keleti, „megosztott testvérek” bocsánatát. A pápa által tett gesztus a zsinaton is kifejezésre jutott, mindenekelőtt az ökumenizmusról szóló dekrétumban, valamint az egyház és a nem keresztény vallások kapcsolatáról szóló nyilatkozatban (Nostra aetate).

235. II. János Pál pápa a 2000-es szentévben „a bocsánatkérés napján” tartott böjti prédikációjában hasonlóan kifejezte bűnbánatát, és imádságban könyörgött bűnbocsánatért. Ő volt az első, aki nem pusztán megismételte elődje, VI. Pál és a zsinati atyák megbánását a fájdalmas emlékek miatt, hanem konkrét lépéseket is tett. A megbocsátásra vonatkozó kérését Róma püspöki hivatalára is kiterjesztette. A pápa Ut unum sint kezdetű enciklikájában utal az 1984. június 12-én Genfben, az Egyházak Világtanácsánál tett látogatására, és elismeri: „a katolikus Egyház meggyőződése, hogy az apostoli hagyományhoz és az atyák hitéhez hűségesen a római püspök szolgálatában megőrizte az egység látható jelét és biztosítékát, a többi keresztények legnagyobb részének olyan nehézséget jelent, amihez fájdalmas emlékek fűződnek”. Majd hozzáteszi: „Amennyiben ezekért a fájdalmakért felelősek vagyunk, elődömmel, VI. Pál pápával együtt bocsánatot kérek.”

87. oldal - Katolikus bűnvallás az egység ellen elkövetett vétkekért (Luther Kiadó, 2016)

A szembenállástól a közösségig Evangélikus–római katolikus közös megemlékezés a reformációról 2017-ben

>!
tournesolo

Arra törekedett, hogy a fiatalokban felébressze a lelkiismeret szavát, hogy elvezesse őket arra a belső szabadságra, amely az Istennel folytatott imádságos párbeszédből fakad.

55. oldal