ihlet fogalom

Az ihletet tisztelni kell, megragadni és kihasználni.

Az ember ugyanis nem várhatja egy széken ülve, hogy megszállja az ihlet – ahhoz járkálni kell, beletúrni a hajba, és csettinteni az ujjakkal.

235. oldal

[…] az „ihlet” tulajdonképpen nem más, mint önfegyelem, lelki egyensúly és megfelelő hangulat.

89. oldal

    Csak nagynéha ment fel a padlásra, ült ott, figyelte a fény változását, és percről percre szétolvadt a szobában, a szoba csendjében.
    Pontosan így állt neki a festésnek azelőtt mindig. Ilyenkor úgy érezte, mintha maga is csak egy érzés lenne. Vannak, akik ihletnek nevezik, pedig valójában sokkal kevésbé patetikus, sokkal természetesebb valami volt.

13. oldal (Gondolat, 2013)

– És van ihlet?
– Hol így, hol úgy – felelte Virgil. – Hol van, hol nincs.

20. oldal, 1. Lány szkarabeusszal (Könyvmolyképző, 2013)

Nagy kérdés: remeket mi teremt, a tudás vagy az ihlet?
Nem hiszem én, hogy az ihlet kincsei nélkül elég a
szorgalom egymaga, sem hogy minden a puszta tehetség.
Így szorul egyik a másikra, s vele hű frigyet így köt.

597. oldal, Ars poetica (Corvina, 1961)

Az ihlet versíráshoz szükséges, de próza esetén ez csak mellébeszélés.

262. oldal, Írói válságok

Mi az ihlet? Tudják, az ember egyre személytelenebb lesz. Én azt hiszem, hogy az ihlet nem más, mint bizonyos értelemben személytelenné válni, észrevenni magunk körül a dolgokat, úgy, ahogy vannak, és az embereket, úgy, ahogy vannak. Többet nem tehetünk.

186. oldal