Ignifex személy
Idézetek
– Nem veszel fel hálóinget?
Hátrafordultam, és Ignifexet láttam az ajtófélfának támaszkodni. Újra a sötét selyempizsamáját viselte.
– Reménykedtem némi csipkében, de biztosan jól állna valami áttetsző is. Rengeteg olyat tettem a szekrénybe – folytatta.
– Mit keresel itt? – kérdeztem, megmarkolva az ágy egyik nő alakú oszlopát. Nem számított, hogy mennyi szemrehányást is tettem aznap magamnak, legszívesebben azonnal megszüntettem volna a köztünk lévő távolságot.
– Csak egy helyet, ahol eltölthetem az éjszakát – felelte, és beljebb lépett. – Nézd a jó oldalát: talán sikerül megfojtanod álmomban.
[…]
– Miért? – nyögtem ki végül.
– Mert nagyon kényelmes az öledben aludni.
234-235. oldal
Ignifex fölém hajolt.
– Te remegsz.
– Dehogyis!
Egy mozdulattal a karjába kapott.
– Hidegnek tűnsz. Elviszlek egy melegebb helyre – jelentette ki, és megindult az ajtó felé.
– Micsoda…? – kapálóztam hiába.
Szorítása erős volt, és az egy kapott melegség egyáltalán nem volt kellemetlen.
– Ne aggódj, nagyon szép hely.
– Miért tennél értem ilyesmit? – kérdeztem dühösnek szánt hangon, de a szavak kissé remegtek.
– Az Alkuk Ura vagyok. Akkor jutalmazlak meg, amikor akarlak.
Himbálózó léptei úgy ráztak, mintha egy folyón ereszkednék le.
– Nem muszáj cipelned. Tudok járni – ellenkeztem.
– Én vagyok a férjurad. Vagy a karomban, vagy a nyakamban viszlek.
– Legyen a nyakadban.
– Komolyan azt akarod, hogy a combjaidnál fogva tartsalak? Nem mintha ellenemre lenne a dolog.
213. oldal
– Azon gondolkozom, hogy vajon egyedül hagyhatlak valaha is? – kérdezte kedvesen, az egyik kezét a vállamra téve.
Megmerevedtem.
– Akkor ne hagyj! – mondtam. – Ne mozdulj mellőlem soha, és akkor legalább üzletet sem tudsz kötni!
– Ó, hát ennyire kétségbeesetten velem szeretnél lenni? – hajolt közelebb, miközben keze még mindig a vállamon volt. – Ha csókot akartál, elég lett volna kérned.
[…]
– Akkor vedd úgy, hogy megkértelek – mondtam.
– Vagy úgy – felelte, és az ajkaimhoz érintette az övét.
[…]
Végigsimítottam a mellkasán, [..] majd átadtam magam az érzésnek, és mohón visszacsókoltam. [..] Birtokba vette a számat, mint ahogyan én is az övét, olyan veszélyes, tökéletes egyensúlyban tartottuk egymást, ahogyan az égitestek keringenek egymás körül.
161-163. oldal