Idomeneusz személy

Madeline Miller: Akhilleusz dala

Idézetek

Brigitta_Báró>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Azért jöttem, hogy apám helyébe lépjek – szakítja félbe a tanácskozást egy tiszta hang.
A királyok mind a sátor bejárata felé fordítják a fejüket. Egy fiú áll az ajtóban. Haja világosvörös, akár a láng, szép, de hűvös, mint a téli reggel. Ostoba, aki nem tudja, milyen apáról beszél. Minden egyes arcvonása rá emlékeztet, annyira hasonlít rá, hogy megkönnyezem. Csak az álla más, hegyes ívű, akár az anyjáé.
– Akhilleusz fia vagyok – jelenti be.
A királyok döbbenten néznek rá. Legtöbbjük azt sem tudta, hogy Akhilleusznak gyermeke van. Csak Odüsszeusznak van elég lélekjelenléte, hogy feleljen.
– Megtudhatjuk Akhilleusz fiának a nevét?
– A nevem Neoptolemosz. Pürrhosznak szólítanak. – Azt jelenti, tűz. De a haján kívül semmi sincs benne, ami a tűzre emlékeztetne. – Hol az apám helye?
Idomeneusz foglalta el. Feláll.
– Itt.
Pürrhosz végigméri a krétai királyt.
– Megbocsátom szemtelenséged. Hiszen nem tudtál az érkezésemről. – Elfoglalja a helyét. – Mükéné királya, Spárta királya. – Alig láthatóan biccent a fejével. – Ajánlom magam a seregetekbe.
[…]
Tizenkettő. Tizenkét éves.

348-349. oldal, 33. fejezet (General Press, 2020)