idő fogalom
Idézetek
Wilhelm Wundt kísérleti berendezései közé tartozott a „gondolatmérő”, amellyel megkísérelte mérni az idő érzékelését. Jellemző volt Wundtra, hogy zavarta az órának a modern emberre ható zsarnoksága. Az óráról azt írta, hogy „az első rendőr”, és „a személyes szabadság minden korlátját magával hozta. Az embernek természetes ösztöne, hogy küzd minden erő ellen, amely elnyomni igyekszik a függetlenségét. Szerethetünk mindent, embereket, állatokat, virágokat, köveket – de a rendőrséget senki sem szereti! Ki többé, ki kevésbé, de valamennyien harcban állunk az órával… néha a csiga lassúságával mászom, és… amikor azt hiszem, hogy az időt ütöm agyon, akkor valójában magamat gyilkolom.”
388. oldal, Wilhelm Wundt
FALSTAFF: No, Harry, mennyi az idő, kölyök?
HERCEG: Te meg a sok aszúivástól, a vacsora utáni nadrágszíjeleresztéstől és a délutáni padonbóbiskolástól olyan zsíroseszű lettél, hogy azt is elfelejted, voltaképpen mit akartál kérdezni. Mi az ördögöt akarnál te az idővel? Amíg az órák nem aszúskupák, a percek nem kappanok, a haragnyelvek nem kerítőnők nyelvei, az órák számlapjai nem örömtanyák cégérei, és maga az áldott nap nem egy szép, forró szajha tűzszínű tafotában, addig nem tudom, miért kérdeznél olyan fölösleges dolgot, hogy mennyi az idő.
Első felvonás, 2. szín
(…) az idő múlhat, a szépség és jóság, a szeretet és az igazság nem múlik el az évszázadokkal, nem múlik el az emberekkel, hanem örökös, mint a testetlen valóság, s ezekből annyit kap mindenki, amennyit megérdemel.
367. oldal
Bosszant, hogy néha megkérdezem, hogy van-e elég időm mindenre. Nincs szükségem időre. Ahogy neked sincs. Nincs szükségünk ugyanis mindenre. Minden megvan, amire szükségünk lehet. Már rég megvan.
61. oldal
Szeifert Natália: Gyógyfűrész 91% Soha naplója
Kétféle felfogás van érvényben az idő rugalmasságát illetően. Az egyik szerint az idő messzemenően hajlékony, a legapróbb esemény is megváltoztatja a Föld jövőjének lehetséges alakulását. A másik nézet szerint az idő merev: hiába próbáljuk eltéríteni, visszakanyarodik a determinált jelen felé. Megjegyzem, engem nem izgatnak az efféle részletkérdések. Én nyakkendőket adok el azoknak, akiknek nyakkendő kell.
Nyakkendőárus a Victoria állomáson, 1983 júniusa
21. oldal, 2 - Gad's Hill (Láva, 2008.)
Az idő végtelen hurokként hevert, olyan volt, mint egy összetekeredett kígyó belseje. Előremozdulás csak annyi, hogy egyik hurokból át a másikba.
119. oldal (Magvető, 1969)
