Ian McKenzie személy

– Hazajövök – suttogta Ian.
És Alaina csak azt tudta kérdezni:
– Hol van a haza, Ian?
– A haza veled van.

237. oldal

– Rápillantott az arcomra, és nyilván azt hitte, hogy te tértél vissza az életébe.
– Azt hitte, mert annyira hasonlítasz hozzám?
lan gúnyos türelmetlenséggel felsóhajtott. – Julian, én vagyok az idősebb. Te hasonlítasz hozzám.
– Én találkoztam vele először, tehát te hasonlítottál hozzám.
– Ez akkor sem így van, de ez most mindegy.

72. oldal

67. oldal

– Ian, nagyon veszélyes itt lenned, kockázatos most elindulnod.
– Tudom, mit csinálok – biztosította Ian, aztán felemelkedett, megigazította a nadrágját, és felcsatolta a kardját.
– Hát persze. Te férfi vagy, és McKenzie. A golyók majd lepattannak rólad – nyöszörögte nyomorultul a lány.

267. oldal

– Nem értek egyet veled! – motyogta halkan a lány.
Ian mérgesen nézett rá, és felemelte a lány állát.
– A feleségem vagy, Alaina. Egyet kell értened velem.
– De Ian…
– A feleségek támogatják a férjüket – jelentette ki a férfi emelt hangon.
Alaina próbált uralkodni magán, de nem sikerült.
– Akkor nem, ha a férjük idiótaként viselkedik! – kiabálta.

190. oldal

– Legyen hát házasság, fiatal hölgy. Egy dolog, ha egy férfi vesz rá, másik dolog, ha az ördög műve! – kacsintott, s Iant a másik oldalára terelte.
– Én vettem rá, tiszteletes úr! – szólt közbe Ian.
– Az ugyanaz – mormogta a pap humorral.

53. oldal

– Köszönöm, Julian. Igazán jó testvérem vagy.
Julian gonoszul vigyorgott.
– Természetesen. Szerencsére nem ütöttél túl nagyokat a fejemre gyerekkorunkban.
– Soha nem is vertelek – tiltakozott Ian.
– Nos, azért megesett, hogy az udvar végében elpüföltél egy nagy tölgyfaággal.
– Te kétéves voltál, én három, és épp akkor haraptál ki egy darabot a lábamból! Még mindig megvan a sebhely.

179. oldal