Ian Malcolm személy
Idézetek




Én hiszek abban, hogy az életem értékes. Nem fogom arra vesztegetni, hogy olyasmivel foglalkozzam, mint az öltözködés! – mondta Malcolm. – Nem vagyok hajlandó azon törni a fejem, hogy mit vegyek fel holnap reggel. Őszintén, maga el tud képzelni unalmasabb dolgot a divatnál? Jó, talán a profi sport még unalmasabb.
117. oldal




Az emberi lények hihetetlenül kártékonyak – felelte Malcolm.
– Néha úgy érzem, egyfajta pestis vagyunk, és ilyen értelemben a Föld megtisztítói. Olyan tökéletesen tudunk bármit megsemmisíteni, hogy arra kell gondolnom, éppen ez a feladatunk. Talán mindig így történik; bizonyos földtörténeti korokban valamelyik állat az élre tör, hogy kiirtsa a világból a többieket, letakarítsa a színpadot, és előkészítse az evolúció következő szakaszát.
461. oldal, Elindulás (Kossuth, 2015)




A káosz küszöbén minden megtörténhet. Nem elhanyagolható az életben maradás kockázata sem.
297. oldal
Michael Crichton: Szörnyek szigete 82% Az Őslénypark története folytatódik




Malcolm volt a leghíresebb az új matematikus nemzedék azon tagjai között, akik nyíltan hirdették: őket az érdekli, „hogyan működik a való világ”. Ezek a tudósok több szempontból is szakítottak a hagyományos matematika elefántcsonttorony-világával. Először is szinte állandóan számítógépekkel dolgoztak, s ezt a módszert a hagyományos matematikusok mélyen megvetik. Másodszor szinte kizárólag nonlineáris egyenleteket alkalmaztak kialakulóban lévő tudományterületükön, amelyet maguk „káoszelmélet”-nek neveztek el. Harmadszor minden jel szerint arra törekedtek, hogy a matematika valami olyasmit írjon le, ami a valós világban ténylegesen létezik. Végül pedig mintha csak hangsúlyozni akarnák az akadémikusi világból való kilépésüket, úgy beszéltek és öltözködtek, hogy az – egy idősebb kolléga szavaival – „felháborító módon előtérbe helyezte a személyiséget”. Való igaz: néha már-már úgy viselkedtek, mint a popsztárok.
Malcolm




…A dinoszaurusz – az alakja elmosódott az eső áztatta szélvédő üvegén – most az ő kocsijuk felé tartott. Baljós, lassú léptekkel egyenesen feléjük jött.
Megszólalt Malcolm:
– Tudod, vannak pillanatok, amikor az embernek határozottan az az érzése támad, hogy talán jobb volna, ha a kihalt állatok kihaltak maradnának. Neked nincs ilyen érzésed most?




– Íme, az emberi faj története dióhéjban: „Sokan úgy gondolták, előbb-utóbb bekövetkezik. Csak nem ilyen hamar.”
135. oldal




Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Látni akarom, ahogy felemelkednek azok a halálos karmok, hogy egy pillanat múlva lecsapjanak, és kitépjék az áldozata beleit!
– Gondolja? – Tim elbizonytalanodott. – Megrémisztheti a kisgyerekeket.
– Szálljon magába, Tim. Hiszen valójában úgy érti, hogy megrémisztheti magát.




Maguk viszont egyszerűen elhatározták, hogy többé nem lesznek kiszolgáltatva a természetnek. Elhatározták, hogy hatalmukba hajtják a természetet, és máris nyakig ülnek a bajban, ugyanis nem képesek rá. Mégis, már olyan rendszereket hoztak létre, amelyek egyenesen megkövetelik, hogy megkíséreljék. Csakhogy nem képesek rá. Soha sem voltak, és nem is lesznek. Ne keverjük össze a dolgokat! Készíthetnek hajót, de óceánt nem tudnak készíteni. Építhetnek repülőgépet, de levegőt soha.
509. oldal




Ki gondolta volna, hogy ez lesz belőle!
– A jelek szerint például Malcolm – felelte a szónoki kérdésre Ellie.
– Téved – mondta Malcolm. – Én nem gondoltam. Én kiszámítottam!