Ian Hunter személy

(…) egy lánynak sohasem szabad megváltoznia egy pasi kedvéért. Soha.

Minden lánynak szüksége van arra, hogy megrengessék a világát, legalább egyszer.

– Haladjunk lépésenként – veregettem meg a vállát. – Még csak most vetted meg az első igazi melltartódat. Most indultál el. Azok a mozdulatok már azoknak valók, akik tudnak sprintelni.
– Én tudok sprintelni.
– Nem, nem tudsz – vonaglott meg az arcom.
– De, tudok!
– Ugye, tudod, hogy a Kámaszútráról beszélek?
– Az valami kaja?

A lényeg mindig a részletekben rejlik, amikre ritkán figyelnek az emberek.

Gaby résnyire szűkült szemekkel méregetett minket.
– Van itt valami, amiről…?
– Te beteg vagy, Gaby – nyomtam bele a párnát az arcába. – Tudod, mit mondanak ilyenkor: aludj, aludj, aludj!
– Nem kap levegőt- mutatott a párnára Blake.
– A haján keresztül lélegzik – bólintottam. – Rendben lesz.

– Ugye tudod, hogy a Káma-szútráról beszélek?
– Az valami kaja?

– Neked mindig jó ízed van.
– Persze – húzódtam hátra. – Én Ian Hunter vagyok.
– Te flörtölsz!
– Veled? – Visszacsókoltam még szenvedélyesebben. – Minden rohadt másodpercben.

Akárki is mondta, hogy „akit szeretsz, azt engedd el”, nyilván sohasem volt még szerelmes.

A pasik vakok, és kész.