I. (Szapolyai / Zápolyai) János személy
I. János magyar király
Uralkodási ideje: 1526. november 10. – 1540. július 17/21.
Koronázása Székesfehérvár 1526. november 11.
Elődje II. Lajos
Utódja II. János és I. Ferdinánd
I. János (Szepesvár, 1487. február 2. – Szászsebes, 1540. július 17-21.) erdélyi vajda, 1526 és 1540 között Magyarország királya, a befolyásos Szapolyai-család sarja. I. Jánost az 1526. évi székesfehérvári országgyűlés választotta magyar királlyá a Habsburg-házból származó osztrák főherceg, I. Ferdinánd ellenében.
https://hu.wikipedia.org/wiki/I._J%C3%A1nos_magyar_kir%C3%A1ly
Idézetek
A szultán – a többi törökhöz hasonlóan – vonzódott a színpadias jelenetekhez. Ennek megfelelően napra pontosan a csata után három évvel, Mohács mezején fogadta a magyar királyt. (Mármint a kettőből az egyiket.) Augusztus 29. amúgy is a szerencsenapjának számított. 1521-ben ezen a napon foglalta el Nándorfehérvárt, azután következett Mohács, majd 1541-ben erre a napra időzítette Buda elfoglalását.
195. oldal I. János (1526-1541)
Benedek Szabolcs: Király! 92% A magyar uralkodók véresen komoly históriája
Dózsa után
Fekete éj bakacsinja
Ráborul a rónaságra,
Mint a kopó, jár vadászni
Szapolyai katonája.
Eltiport tűz hamva mellett
Révedünk a kerek égre,
Őszi szél fú a subánkba,
Hallgatás a nóta vége.
Nagy uraknak vára fénylik,
Nagy kutyáknak szava hangos,
Kicsi kunyhók csöndje rémes,
Véres farsang tora van most.
Suba alatt összenéznek
Bús legények, de nem szólnak.
Káromkodás lenne úgyis,
Várni kell, mit hoz a holnap!
Varjú károg a határban,
Kopácsolnak még az ácsok,
Fekete éj bakacsinja,
Bíbor lesz majd a palástod!
580-581. oldal, Versek, 1925 (Magyar Helikon, 1970)
Így 1526. augusztus 29-én 25 000 magyar harcos közül 15 000 elesett. Zápolya György nemesi serege megállott a Tisza vonalán. Nagy Szulejmán Budáig haladt előre. Az elesett II. Lajos helyére Zápolya Jánost tette. 1540-ig várt a kétkulacsos erdélyi nemesség válaszára, közben 1534-ben a Ferdinánddal való tárgyalásai miatt Zápolyát foglyul ejtette és a Szögedi-Egyezmény értelmében, mivel nem volt hajlandó Bécs ellen felvonulni, Zápolyát kivégeztette.
326. A nemesség a rabigát választotta. A pusztaszeri szerződés. 1057. oldal
– Szapolyai… No, az ő alkalmatosságát nálad senki jobban nem ismeri. Hisz együtt harcoltatok a talpasok ellen. De úgy hallottam, hogy jobbára te harcoltál, a vajda meg leginkább azzal volt elfoglalva, hogy miként tegye a tüzes koronát Székely György fejére, meg hogyan étesse meg a húsát a legényeivel.
178. oldal
Dózsa hírszolgálata így északabbra került és nem vette észre, hogy a délerdélyi nemesi sereg Szászvároson és a Zsil-völgyén át a Szörényi bánságon átkelve a Vaskapu szorosán Lugos, Mező-Somló irányából Temesvár alatt termett, Ezzel megszűnt Zápolya semlegessége, mert korszerű seregével 1514. július 15-én a déli harangszó után, meglepetésszerűen egyenes vonalba fejlődtetve seregét, 2 óra múlva váratlanul rajtaütött Dózsa seregén. Borzasztó hőség uralkodott. Trombitaharsogás, sípszólamok mellett, dobpergés között Zápolya serege az ulicsi mezőre érkezett. Dózsát a Temesi-vár őrfigyelői ébresztették fel. Azonnal talpra ugrott és jelt adott a kürtősnek, akivel riadót fúvatott és gyorsan rohamot vezényelt, s ezzel jelt adott a csatára. Lovas ezredeit riasztotta és gyalogos ezredeit rohamoszlopokból támadó-vonalba vezényelte. Segítségére volt ebben az öccse, Dózsa Gergely, akit a töménye csak Gecsőnek becézett, Mészáros Lőrinc és 16 kispap a csörsz-sereg helyettesek 1-1 hadnagyukkal, középen Dózsa György, az elválaszthatatlan Kurdbabábal, aki éppen a 325-ik Arvisura részére lerótta a 15-i létszámot: 75 625 fő, 8 928 átképzőssel Temesvár; 84553 fő Nagykállói kurucok; 43 745 fő, hajdúk; 27 312 fő Gubacsról útban; 20 874 fő egyéb.
1035. oldal
– Hát ki vagy te, hallod, hogy Lőrinc bátyádnak tisztelsz, mikor én a fejed akarom befokasztani? Fiatalcsengésű hang felelt rá vissza:
– A kegyelmed atyjafia, akit keresztvíz alá tartott. Zápolyai János, Szepes grófja.
Az idegen lovas leemelte a süvegét. A derengő szürkületben látható lett az arca.
I. Kötet - A bihari bölény VI.
János a kézelője csipkéjét bodorgatta.
– Váradon jártam gyámapámnál, Szathmáry György püspöknél. Országos dolgokban volt tanácskozásunk. Hazafelé útban aztán már csak nem állhattam, hogy atyafiságosan be ne térjek kegyelmetekhöz megmutatkozni.
Verbőczy leült a heverőre. Amazok is letelepedtek körbe, a fal alatt futó padszékekre.
I. Kötet - A bihari bölény VII.
– Ha hibázott apám, meg is lakolt érte. Itt kellett hagynia, még mielőtt a kegyelmed kardjáig nőhettem volna.
– Hagyd el, – csöndesedett Lőrinc – engem is megtaposott azért a fátum, akár az apádat. Ő megjárta, amért megszegte Corvin urunk hűségét, magam meg azért, hogy mellette maradtam. Láttam megfutni Csontmezőnél Mátyás király fiát! Pedig olyan nem volt a világon, hogy egy Czibaknak hátat kellett volna mutatnia az ellenség felé!
I. Kötet - A bihari bölény VII.
Kassánál kidűlt János Rárója, a Zápolya makutyi tótjai pedig kezdtek potyogni a nyergekből. Imre lehagyta az invalidusait a papoknál és lovakat váltva törtetett Sebővel tovább, Szepeshely faluig. Bakarasz volt innen Szepesvára. Hanem ez a falatnyi út úgy meredezett föl a hegyre, hogy az alig lézengő párákat kantárszáron kellett fölhuzkodni rá.
A nagy lomha vár ormán lengett a kettős zászló, egyfelől a Zápolyák, másrészről a Tescheni hercegek színeit kérkedve a kora délutáni napba, jeléül, hogy a vár úrnője otthon tartózkodik.
I. Kötet - Két asszony párbaja II.
Szapolyai János magyarországi „osztatlan” uralkodása tiszavirág-életű királyságnak bizonyult, de ebben a rövid időben mindent megtett uralma nemzetközi elismertetésére. Követeket küldött az európai uralkodókhoz, VIII. Henrik angol király el is ismerte Magyarország uralkodójának, a távoli szigetország azonban konkrét segítséget nem nyújthatott.
184