I. Leónidasz személy
Idézetek
– Csak semmi különlegeset, testvérek! Nem egy kőfal fogja megvédeni Görögországot, hanem az emberek fala.
Ötödik könyv, Polünekész, 21. fejezet, 219. oldal
– Mikor a férfi fejére illeszti sisakját és elhagyja otthonát, két részre szakad, mint ahogy kétfelé töri a karkötőjét is. Az egyik felét hátrahagyja. Ez az énje az, amely örömét leli a gyerekekben, amelynek hangja zeng a kórusban, amely ágyuk édes sötétjében magához öleli asszonyát.
Ezt az énjét, a legértékesebb részét a férfi otthon hagyja. Szívéből száműz minden gyöngéd érzelmet, irgalmat, együttérzést, kedvességet. Nem gondol úgy az ellenségre, mint emberre, mint saját magához hasonló, értelmes lényre. Énjének csak a másik, alantasabb része indul a csatába. Az a fele, mely ismeri az öldöklést, mészárlást, de nem ismer irgalmat. Ha nem így lenne, nem is lenne képes harcolni.
116-117. oldal, Második könyv, Alexandrosz, 11. fejezet
Cato írja, hogy a légiók gyakran lelkesen indultak olyan helyre, amelyről tudták, hogy onnan nem fognak visszatérni. Ugyanilyen hős lélekkel estek el a spártaiak Thermopülénél, akikről Szimónidész sírverse szól:
Itt nyugszunk, Vándor, vidd hírül a spártaiaknak:
megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.
Mit mondott vezérük, Leónidasz? „Bátran előre, lakedaimoniak! Ma az alvilágban fogunk vacsorázni!” Vitéz nép volt, amíg érvényben voltak Lükurgosz törvényei. Egyikük, mikor a perzsa ellenfél szóváltás közben dicsekedett: „Dárdáink és nyilaink tömegétől nem fogjátok látni a napot”, így válaszolt: „Akkor árnyékban fogunk harcolni".
62. oldal, Első könyv - A halál megvetéséről (Allprint, 2004)
Spártaiak! Készüljetek a reggelire! És falatozzatok bőségesen… mert ma éjjel a Pokolban vacsorázunk!
A Püthia ugyanis még a háború kezdetén azt a jóslatot adta a spártaiaknak a háborús esélyekről, hogy vagy feldúlják a barbárok Lakedaimónt, vagy pedig a királyuknak kell elpusztulnia. Ezt hexameteres versben nyilvánította ki, a következőképpen.
Sorsotok, ím, ez lesz majd, tág terü Spárta lakói:
vagy gyönyörű város dől romba a perzsa kezétől,
vagy, ha nem így lesz, majd Héraklész hős ivadékát
gyászolják – a királyt –, kik lakják szép Lakedaimónt.
Nála erősebb nincs bika sem vagy bátor oroszlán:
Zeusz ad néki erőt, s addig nem jósol az ajkam,
míg nem teljesedik be az egyik sorslehetőség.
Erre a jóslatra gondolt hát Leónidasz […]
536. oldal, Hetedik könyv (Osiris, 2007)
– Föld és víz. Mindkettőből bőségesen találsz odalent.
– Őrült vagy! Igazi őrült! Senki… se perzsa, se görög… nem fenyegethet meg egy hírnököt! Ez istenkáromlás! Ez őrület!
– Ez Spárta!
1. fejezet: Becsület