Hyacinth Bridgerton személy
„Szép volt a maga egészséges, egyszerű módján: dús haja gesztenyebarna, kék szeme élénken, okosan, pajkosan csillog.”
Idézetek
Csodálatos, milyen erőt képes az ember gyűjteni, ha megfelelő motivációja van rá.
– Kisasszony, meg kell jegyeznem, elég komornak tűnik ahhoz képest, hogy elvileg marha kellemes estének nézünk elébe – jegyezte meg.
Hyacinth csodálkozva nézett a színpad felé.
– Tehenek is lesznek?
Gareth visszaadta neki a műsorfüzetet és felsóhajtott.
– Felvértezem magamat a legrosszabbra.
Anthony, Benedict, Colin, Daphne, Eloise, Francesca, Gregory és Hyacinth; természetesen rend a lelke mindennek, de azt gondolhatnánk, hogy intelligens emberek úgy is rendre tudják nevelni gyermekeiket, ha nem ábécé sorrendben nevezik el őket.
A Bridgerton család nagy és harsány família. Szinte lehetetlen bármit titokban tartani, különösen a lányok előtt; a legfiatalabb, Hyacinth olyan kíváncsi, hogy a Napóleon elleni háborút fele annyi idő alatt meg lehetett volna nyerni, ha őfelségének eszébe jutott volna Hyacinth Bridgertont kémként bevetni az ellenség ellen.
– De nem minden nap írt naplóbejegyzést. Ami azt illeti, gyakran hosszú hetekig nem ír semmit. Csak egy bekezdést szentelt a tengeri átkelésnek, éppen csak annyit, hogy örömmel megjegyezhesse, az ön nagyapját igen erősen elérte a tengeribetegség.
– Az ember ott lel örömet, ahol ér – jegyezte meg Gareth.
119. oldal
– Hyacinth, a pletyka nem szép dolog – mondta Violet.
– Ez nem pletyka – feleselt Hyacinth. – Ez az információ tisztességes terjesztése.
Francesca álla leesett a meglepetéstől.
– Anya! – szólt fejcsóválva. – Tényleg meg kellett volna állnotok hétnél.
– Úgy érted, hét gyereknél? – kérdezte Violet a teáját kortyolgatva. – Néha én is ezen tűnődöm.
147. oldal
– Attól tartok, mennem kell, mielőtt szeretett nagymamám a szomszéd ház ablakából leselkedne ránk.
Hyacinth rémülten pillantott a szomszéd házra.
– Ne aggódj! – szólt Gareth nevetve. – A látása nem olyan jó!
– Van teleszkópja – mondta Hyacinth, még mindig gyanakvással nézve az ablakot.
– Vajon miért nem vagyok meglepve? – mormogott Gareth, az ajtóhoz mentében.
250. oldal