!

Hyacinth Bridgerton személy

Julia Quinn: A herceg és én
Julia Quinn: Mr. Bridgerton csábítása
Julia Quinn: Sir Phillipnek szeretettel
Julia Quinn: Rossz kor
Julia Quinn: Csókja megmondja
Julia Quinn: Esküvő lesz
Julia Quinn: És boldogan éltek
!

Hyacinth and Gareth

!

„Szép volt a maga egészséges, egyszerű módján: dús haja gesztenyebarna, kék szeme élénken, okosan, pajkosan csillog.”


Idézetek

>!
dzsiudzsicu

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

A lány vidáman nézte, és volt a szemében még valami, amitől Simonnak is jó kedve lett.
–De mit méltóztatik keresni?–tudakolta Hyacinth.
– Pocsolyákat.
–Pocsolyákat?–A kislány arcán lassan végtelen öröm áradt szét,ahogy megértette, mire
megy ki a játék.
–Pocsolyákat?
–Valóban. Pocsolyákat. Szeretném tudni, tönkre kell-e tennem a kabátomat, Miss Hyacinth, hogy az ön cipellője épségben maradjon.
–De hiszen ön nem is visel kabátot!
– Szentséges ég!–felelte Simon olyan hangon, hogy a pléden ülő Daphne nevetésben tört ki.
–Ugye nem úgy érti, hogy kénytelen leszek levetni az ingemet?
–Nem!–visított Hyacinth.
–Semmit nem kell levetnie. Nincsenek is pocsolyák!
–Hála az égnek! –sóhajtott Simon, a hatás kedvéért a szívéhez kapva. Sokkal jobban élvezte a társalgást, mint valaha képzelte volna. –Tudja, önök Bridgerton hölgyek nagyon nagy igényeket támasztanak az emberrel szemben.
Hyacinth gyanakvással, vegyes vidámsággal szemlélte. Végül a gyanakvás győzött. Kis kezét csípőre tette, szeme összeszűkült.
–Ön tréfálkozik velem?
A férfi mosolygott rá.
–Ön szerint?
–Szerintem igen.
–Azt hiszem, szerencsém van, hogy nincsenek a környéken pocsolyák.
–Ha úgy határoz, hogy feleségül veszi a nővéremet…
Daphne majdnem félrenyelt egy darab kétszersültet.
–…fogadja jóváhagyásomat.
Simon alig kapott levegőt.
–De ha mégsem–folytatta Hyacinth pajkosan mosolyogva –, nagyon lekötelezne, ha megvárná, míg elég nagy leszek.

126. oldal

>!
Szédültnapraforgó

– Ha úgy határoz, hogy feleségül veszi a nővéremet…
Daphne majdnem félrenyelt egy darab kétszersültet.
– …fogadja jóváhagyásomat.
Simon alig kapott levegőt.
– De ha mégsem – folytatta Hyacinth pajkosan mosolyogva –, nagyon lekötelezne, ha megvárná, míg elég nagy leszek.

127. oldal, 8. fejezet

>!
Tufuka

– Miért küldte nekünk Colin azt a rettentő titokzatos üzenetet, hogy egész este maradjunk szorosan melletted, ragadjunk rád, mint a csiriz?
– Ezt üzente?
– Igen, és szeretném hangsúlyozni, hogy külön aláhúzta a szorosan és a csiriz szót.
– És én még azt hittem, te hangsúlyoztad – jegyezte meg Penelope kimérten.
(…)
– Tudod, miről szólt az üzenet?
Penelope tagadón ingatta fejét. Ez nem is teljesen hazugság, biztatta magát. Tényleg nem tudta, mit tervez Colin az estére.
Ám ekkor nyílt az ajtó. Hyacinth ugrott be.
– Penelope! – szólt nagy lelkesedéssel. – Mi folyik itt?
– Nem tudja – mondta Eloise.
Hyacinth bosszús pillantást vetett nővérére.
– Úgy látom, szándékosan kijátszottál, hogy megelőzz.
Violet dugta be a fejét.
– Veszekednek? – kérdezte Penelope-t.
– Csak egy kicsit.
Violet leült Hyacinth mellé, Penelope-val és Eloise-zel szemben.
– Hát, amúgy sem tudnám meggátolni őket ebben. De kérlek, mondd meg, mit értett Colin az alatt, hogy maradjunk szorosan melletted, ragadjunk rád, mint a csiriz, és miért kéri ezt?
– Fogalmam sincs.
Violet szeme összeszűkült, mintha Penelope szavahihetőségét mérlegelné.
– Nagyon nyomatékosan kérte, hogy maradjunk végig szorosan melletted. Alá is húzta a szorosan és a csiriz szót.
– Tudom – felelte Penelope.
– Én mondtam meg neki – közölte Eloise.
– Kétszer is aláhúzta – tette hozzá Hyacinth. – Ha sötétebb hangulatban ír, ki tudja, mire ragadtattam volna magamat! Talán lovat is áldoztam volna érte.

>!
Tufuka

– Még szerencsém, hogy te vagy az utolsó gyermekem – mondta Violet kimerülten, de szeretettel. – Nem lenne erőm utánad még egy gyermekkel foglalkozni.
– Akkor kár, hogy nem én voltam az első – felelte Hyacinth pajkos mosollyal. – Ha belegondolok, mennyi figyelmet kaphattam volna! A vagyonról nem is szólva!
– Így is elég sokat örököltél, jó partinak számítasz! – jegyezte meg Violet.
– És így is megtalálod a módját, hogy a figyelem középpontjába kerülj! – bosszantotta Eloise.

>!
Tufuka

– Ugye nem kell felsorakoznunk és vidáman énekelnünk? – kérdezte Hyacinth félig tréfásan. – Már látom is magunkat: az éneklő Bridgerton-testvérek. Rengeteg pénzt kereshetnénk, ha színpadon lépnénk fel.
– Úgy látom, ma este elég csípős hangulatban vagy – szólt Penelope.
Hyacinth vállat vont.
– Csak felkészítem magamat a szoros emberfogás szerepére. Úgy tűnik, ahhoz, hogy rád tapadjunk, mint a csiriz, bizonyos szellemi felkészülés szükségeltetik.
– Tapadós hangulat? – kérdezte Penelope kedvesen.
– Pontosan.
– Minél előbb férjhez kell adnunk – jegyezte meg Eloise anyjának.
– Előbb téged! – vágott vissza Hyacinth.
– Rajta vagyok – mondta Eloise titokzatosan.
– Tessék?!
A szó meglehetős nyomatékot kapott, mivel egyszerre három torokból, három ajakról tört fel.

>!
Tufuka

– Kíváncsi vagyok, mennyibe kerülhetett mindez – jegyezte meg Hyacinth csodálkozva.
– Hyacinth! – korholta Violet, lánya karjára csapva. – Tudod, hogy illetlenség ilyesmit kérdezni!
– Nem is kérdeztem rá – szögezte le Hyacinth. – Csak azt mondtam, hogy kíváncsi vagyok. Ráadásul csak Daphnéről van szó.
– A nővéred Hastings hercegné – nyomatékosította Violet. – És mint ilyen, vannak bizonyos, a rangjából adódó felelősségei. Jobb lenne, ha ezt észben tartanád.
– Ezek szerint nem értesz egyet azzal – szólt Hyacinth, anyjába karolva és kissé megszorítva az anyai kart –, hogy fontosabb egyszerűen azt észben tartanom, hogy a nővérem?
– Tessék, ezzel megfogott – szólt Eloise mosolyogva.
Violet felsóhajtott.
– Hyacinth, mondhatom, a sírba viszel!

Hirdetés
>!
Tufuka

– Neked is küldött üzenetet? – kérdezte Eloise.
Daphne bólintott.
– Igen. Azt, hogy figyeljek Penelope-ra.
– Rosszabb is lehetne – mondta Hyacinth. – Nekünk azt írta, hogy szorosan maradjunk mellette. Mint a csiriz. – Közelebb hajolt. – A szorosan szót aláhúzta.
– És még azt hittem, hogy ezzel nem leszek különösebben a terhetekre – jegyezte meg kissé csípősen Penelope.
– Természetesen nem vagy a terhünkre – szólt Hyacinth fesztelenül. – De van valami külön élvezet a tapadni szóban. Tapad, mint a csiriz. Csirííííííííz.
– Vagy én bolondultam, meg, vagy ő… – tűnődött Eloise.

>!
Tufuka

– Talán érdekel benneteket – suttogta –, hogy Lady Danbury még nem érkezett meg.
– Ez megkönnyíti a feladatomat – jegyezte meg Simon, az intrikák miatt kissé aggódón.
– De az enyémet nem – mondta Hyacinth. – Úgy kell tapadnom rá…
– …mint a csiriz – fejezték be a mondatot helyette, csak Penelope nem csatlakozott a kórushoz.

>!
Tufuka

– Hyacinth, ha néhány percre el akarsz menni, menj csak nyugodtan – biztatta Penelope. – Nem lesz semmi baj. És Violet, ha mással akarna beszélgetni, menjen csak nyugodtan. Megígérem, hogy itt várok, el sem mozdulok innen.
Violet elborzadva nézett rá.
– És ne tartsam be a Colinnak tett ígéretünket?
– Ígéret hangzott el?
– Nem, de biztos vagyok benne, hogy így értette a kérést. Ó, nézd csak! – kiáltott fel. – Itt is van!
Penelope igyekezett diszkréten jelezni férjének, de minden óvatosságát felülírta Hyacinth élénk kiáltása: – Colin!
Violet felnyögött.
– Tudom, tudom – szólt Hyacinth bűnbánóan –, viselkedjek finom úri hölgy módjára.
– Ha tudod, akkor miért nem teszed? – kérdezte Violet nagyon anyaian, megrovón.
– Mi lenne abban az élvezet?

>!
Quiconque

[…] Hyacinth olyan kíváncsi, hogy a Napóleon elleni háborút fele annyi idő alatt meg lehetett volna nyerni, ha őfelségének eszébe jutott volna Hyacinth Bridgertont kémként bevetni az ellenség ellen.

33. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hyacinth Bridgerton