HVG tárgy

Lázár Ervin: Napló
Kiss Angéla: London csak oda
Tari Annamária: Z generáció
Lipovecz Iván: Elnökök, kormányfők, vezérek
Konok Péter: Történetek az innen is túlról
Esterházy Péter: Az olvasó országa
!

A HVG (korábbi nevén Heti Világgazdaság) 1979-es alapítása óta mind példányszámát, mind olvasottságát tekintve Magyarország vezető közéleti, gazdasági-politikai hetilapja. A HVG mindmáig a lakosság több kulcsfontosságú rétegének rendszeres hír- és információforrása, üzleti döntéseinek befolyásolója. Híreivel és elemzéseivel hetente több mint 1,5 millió embert ér el a különböző nyomtatott és digitális platformjain.
https://hu.wikipedia.org/wiki/HVG

!

HVG, 2018, június


Idézetek

WolfEinstein>!

Új jelszót talált a HVG a Ceausescu-rezsimre. Balfasiszta. Jó, csak könnyű eltéveszteni a kimondását. De így is jó.

75. oldal (Osiris, 2007)

Kapcsolódó szócikkek: HVG
>!

KORMÁNYGÉP

Reggel, éppen az első kávé közben kissé furcsa megpillantani a HVG cikkének címét, „Kormánygépet vesznek Orbánék", nem esik le azonnal, hogy mi is ez, és megörülök a hírnek.
Világos, hogy bármiféle kormánygép jobban ellátná a kormányzással kapcsolatos feladatokat, mármint azokra gondolok, amik most vagy nincsenek ellátva, vagy jobb lenne, ha nem lennének ellátva – egészségügy például alapvetően nem létezik, pontosabban csak az egyik oldala, a tébéjárulékok beszedése, mert az például pompásan megy, a szolgáltatás viszont akadozni látszik, és akkor még nagyon finom voltam, mint kétnapos olcsópárizsi a szikkadt kórházi zsemlyében; oktatás meg van például, de talán jobb lenne, ha nem lenne, a gyerekem öt perc alatt többet megtud a világról az árokparton, mikor a szitakötőket figyeli, mint egy hónap alatt az iskolában Wass Albert-klapanciákat olvasva, bár éppen tegnap került elő a dédanyja rózsafüzére, és amikor elkezdtem neki magyarázni, hogy mi az és hogy működik, azt válaszolta, tudja, tanulták néprajzból, én egyszerűen imádom a hasznos ismereteket.
Szóval, egy kormánygép nem lopna, illetve, ha mégis, akkor kigyulladna rajta egy apró lámpácska, és pittyegő hanggal adná a világ tudtára, hogy éppen átutalást küld Mészáros Lőrincnek, és magántulajdonú külterületi szántófölddé minősítette át a Balaton teljes területét, kellemesen csökkentett aranykorona-áron; egy kormánygép nem akarna palotákban lakni, lenézni a Várból a nyüzsgő, megvetett városra, elég lenne neki egy konnektor, egy fedél a feje… izé, a teteje fölé, hogy ne áztassák savas esők, fészkeljen bíbic a háttértárolóiba, és persze ki lehetne húzni a konnektorból, ami szintén előny.
Úgy képzelem, egy kormánygépen lenne egy „reset" gomb, amit gyakran nyomkodnánk, ilyenkor a rendszer újra betöltene, mi pedig ülnénk, és várnánk, hogy a szép, csicsás nyitóképernyő után talán jobb lesz, mint volt, bár rendre csalódnunk kellene, tehát ez nem is olyan nagy különbség. Egy kormánygép nem vágna fákat, mert nem lenne benne valami atavisztikus gyűlölet a fákkal szemben, amik csak úgy felsőbb jóváhagyás nélkül nőnek a napvilágba; egy kormánygép nem vadászna, mert élvezetből ölni csak az ember képes, és a kormánygép, ugye, nem lenne ember, hanem kormánygép lenne, ez a nevéből is világosan látható.
Egy kormánygépnek nem lennének furcsa kötődései nem gyarmatosító nagyhatalmakhoz; egy kormánygép – még ha Oroszországban gyártanák is – nem lenne megvásárolható, zsarolható, nem vágyna sem pénzre, sem hatalomra, mert csupán az lenne, ami: egy gép, ami kormányoz, ezért – mert a logikus döntések gépe lenne – atomerőművet sem építene a közös kertünk végébe, sőt elműködhetne napelemről, akár éjszaka is, ha lenne benne akkumulátor.
Lehet persze, hogy lennének benne apró mikrofonok is, fortélyos poloskák, de ezeket némi átvizsgálás után ki lehetne szerelni belőle, és menne, mint az új, bár nem biztos, hogy sok köszönet lenne a dologban.
Egy kormánygép akkor lenne persze jó, ha akadna benne valami emberi is, mert mi, a kormányzottak, mégiscsak emberek vagyunk, nem pedig alattvaló-gépek, és egy kormánygép nem is így kezelne minket, mert akkor kikapcsolnánk, amit a nemgép-kormánnyal sokkal nehezebb megtenni, bár láthatóan alattvaló-gépekként kezel minket. A kormánygép homlokzatára mosolygó arcokat lehetne ragasztani, és ezeket akár naponta váltogatni, hangját pedig ismert és népszerű színészek kölcsönözhetnék.
Egy kormánygép új szintre emelné az életünket. Országunkat gépies derű és mechanikus jólét aranyozná, metálfény ragyogná be mindennapjainkat. Egy jó kormánygép talán még a Turing-teszten is átmenne. Mai kormányunk tagjainak ez aligha sikerülne. Én a kormánygép pártján állnék. Sajnos mire a kávém végére értem, rájöttem, hogy csak egy szimpla luxusrepülőről van szó. A valóság mindig olyan kiábrándítóan prózai.

287-289. oldal

Kapcsolódó szócikkek: HVG · Mészáros Lőrinc
1 hozzászólás
latinta P>!

Kereszténydemokrata szellemiségben kormányzunk, hallhattuk. Aki egyetlen ilyen jegyet fel tud idézni, éves HVG-előfizetést kap. (Eredeti áron, súgná a szerkesztő, ha kérdeném.)

(2014)

376. oldal, MAGYAR MONDAT - A vereség (Magvető, 2018)

Kapcsolódó szócikkek: HVG
Brigi007>!

A HVG adott hírt arról, hogy a Google keresőjét elemezve például az influenzajárványok közeledte két héttel korábban látszik, mint azt a járványügyi központok jeleznék.

55. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Google · HVG · influenza
esőember>!

Lássuk csak! Egy elkeseredett pillanatomban épp egy újságot (jól hangzana, de sajnos nem a HVG-t vagy a Világgazdaságot) lapozgattam, amiben a következő állt: „ha úgy érzed, hogy tele van a hócipőd mindennel és mindenkivel, ahelyett, hogy kiugrasz az ablakon, inkább próbálj meg változtatni valamit az életeden. A változás és az újdonság a legjobb terápia. Például a munkahelyeden kérd át magad egy másik osztályra, vagy utazz el egy kicsit nyaralni, vagy költözz át a város másik végébe, vagy válts törzshelyet, ahol új embereket ismerhetsz meg!” Ha jobban belegondolok, nem ártana, ha a szennylapok nagyobb felelősséggel irkálnának, mert egy elkeseredett ember egy elkeseredett pillanatban, akár komolyan is veheti minden szavukat.

5-6. oldal

Kapcsolódó szócikkek: HVG · Világgazdaság
Mariann_Czenema P>!

1946-ban születtem Budapesten. Ötven éve foglalkozom újságírással. Rádióműsorok százait, tévéadások tucatjait készítettem, s tizenhét évig voltam a HVG főszerkesztője. De könyvet, harminchárom év után, most írtam újra először.

Lipovecz Iván (belső fül)

Kapcsolódó szócikkek: 1946 · Budapest · HVG