hungarikum tárgy

[…]
– Tarhonya, az a legmagyarabb koszt, higgyétek el, az nincsen sehol másutt, ahhoz a magyar parasztasszonyok keze kell…
– Meg a német parasztasszonyok keze – hűtötte le Lajos, a nyelvész. – Mert német földön is ismert ez az eredendően török, sőt perzsa étel, úgyhogy a tarhonyát nyugodtan feledhetjük most… Azt hiszem, Riebele németül.
– Gyökér – morogta Miska.
– Zöldpaprika.
– Az amerikai… Vagyis szerb…
– De nem ez a sárga színű zöldpaprika. Mert ilyen csak itt van. Még Szlovákiában, vagy Erdélyben is haragoszöldet kapsz. Sárga színű csak Csonka Magyarországon terem.
– A kitelepített svábok meghonosították Németországokban is. Úgyhogy ez a zöldpaprika magyar és NDK unikum…
– Gyökér.
Ekkor megszólalt Béla, aki szentesi volt, és valamikor vízilabdázott, mert minden szentesi vízilabdázott valamikor.
– Csíramálé. Az, az egyetlen igazi magyar étel, a csíramálé. Az csak minálunk terem Szentesen, na meg Csongrádon, na jó, de aztán kész… Orosházán még láttak egyszer… De igazándiból az csak minálunk van, a csíramálé. A tiszta, egész szemű búzát beáztatják egy napra, aztán alaposan átmossák, és egy ládában vagy kétujjnyi vastagon szétterítik, és nedves ruhával letakarják, hogy ne zöldüljön, hanem fehéren csírázzon ki. Amikor úgy háromcentis már a csíra, akkor ledarálják az egészet, és leszűrik alaposan. Ezt a levet keverik össze liszttel, és sütik meg. Mézédes, pedig nincsen benne se méz, se cukor. Egész gyerekkoromban ezt zabáltuk. Most is árulják a piacon, évente kétszer csak a málé miatt megyek le… Ez nincs sehol másutt a világon…
– Gyökér – hallatszott a sarokból megint.
– A legeredetibb magyar étel a tökfőzelék. A művelt világban a tököt csak a barom eszi…
– Hogy mondhatsz ilyet. A courgette a franciák kedves étke…
– De az nem ez a tök. Ezt a tököt sehol másutt nem eszik, pláne nem főzeléknek, berántva, tejfelesen…
– Főzeléket nem esznek, ab ovo, tán sehol – szögezte le Keserv Pista, a kémiatanár. – A rántás magyar találmány… és milyen nehéz azt jól eltalálni. A jó rántás elkészítéséhez születni kell, és aztán gyakorolni, hogy ösztönösen menjen, ne kelljen méricskélni, mérlegelni, csak csinálni, behunyt szemmel, érzés után, természetesen. A jó rántás minden főzeléknek, de különösen a bablevesnek alapzata. Egy jó fokhagymás rántás sorsdöntő fordulatot jelenthet egy csülkös bableves történetében. Egyszerre véglegesíti annak állagát és ízét; tartást ad neki és kiegyenlíti a füstölt hús savanykás íztől súlyát. Egy igazi, fokhagymás rántás gyökerei a magyar lélek legmélyebb rétegeibe indáznak alá… – mondta Keserv, és hangja megremegett, és szeme bepárásodott.
– Gyökér – mondta Miska, és kiment.
– Azért egy igazi körömpörköltért is elég sokat kell utazni… Vagy pacalért…
– Köröm van olasz földön, pacallevest pedig mindnyájan ettünk a cseheknél, az olaszok, franciák is szívesen eszik.
Ekkor megszólalt Dezső, aki eddig csak hallgatott. Halkan beszélt, nyugodtan:
– A legmagyarabb ételhez jó nagy vaslábasban kell két jó kanál libazsíron megpirítani három fej apróra vágott vöröshagymát. Meghinteni, amikor üveges, sok pirospaprikával és belefarigcsálni vagy öt gerezd fokhagymái. Akkor belezúdítjuk a babot, nem apró fehéret, nem is lila nagy szeműt, nem, hanem közönséges tarkababot, egy kilót. Szépen beleágyazunk egy kisebb füstölt csülköt, körbebástyázzuk azt csontos marhaszegydarabkákkal, beletévedhet valami színhús is, sertéscomb vagy marhafelsál, esetleg beledobunk egy kevés füstölt kolbászt, sőt a lecsókolbász sem árt meg neki. Felöntjük vízzel, hogy ellepje, de ha fér, akkor a lábas tetejéig, sózzuk, de csak kicsit, bors viszont mehet bőven bele, ám más fűszer már teljesen felesleges. Egy marék gerslit hintünk még rá, és lefedjük, sütőbe, vagy ami még jobb, kemencébe csúsztatjuk, és lassú tűzön hatnyolc órácskára elfelejtkezünk róla. Legfeljebb félidőben pótoljuk a levet.
– Sólet – sóhajtott fel vagy négy vendég is egyszerre.
– Bizony a sólet, a mi sóletünk a legmagyarabb étel – bólogatott Dezső. – Az asszimiláns sólet. Így nem ismerik sehol a világon, sem Amerikában, sem a Szentföldön, nem ismerték a régi Galíciában, Oroszországban, vagy akár a középkori Hispániában se.
– Gyökér – lépett be ekkor Mihály, és letett a pultra egy szál fehér répát. – Ezt sehol a világon meg nem eszik… Ezt kell nekik adni, semmit más. Ez a miénk. Ezt nekik!
Szótlanul néztük a kicsit piszkos, kicsit ványadt gyökeret.
Ekkor megjelentek a konyha ajtajában a fiúk, és a következő órácskában elvonultak karjukon a tányérokkal előttünk.
Olyan gulyást hoztak, hogy megállt benne a kanál, harsány harcsapaprikást, tejfeles túrós csuszával, mandulás, mazsolás madártejet, végül sajttálat, rajta szépen adjusztálva érett Pálpusztai, Ilmiczi, Lajta.
– Oeufs á la neige. Szegény idegenek – bólogatott Lajos –, hogy át vannak verve megint.

Magyarosok

A patriotikum (vagy nemzeti irodalom) négy kategóriát ölelhet fel. Magyarországra, vagyis a hugarikumra vonatkoztatva, ezek a következők:
a) területi hungarikum minden olyan dokumentum, amely teljes egészében vagy legalább részében Magyarország területén jött létre, vagy magyarországi telephelyű kiadó adta ki. Magyarország területének a mindenkori magyar állam közigazgatási területe értendő. A terület meghatározása tehát attól függ, hogy a dokumentum készítésekor annak készítési (publikáció esetén: megjelenési) helye Magyaroszág közigazgatási területéhez tartozott-e;
b) nyelvi hungarikum – előállítási (megjelenési) helyétől függetlenül – minden olyan dokumentum, amely teljes egészében magyar nyelvű; a részben magyar nyelvűek közül azok, amelyeknek teljes terjedelmén magyar nyelvű szöveg is végigvonul, vagy – a dokumentumok keletkezési idejétől függő mértékben – jelentős önálló magyar szövegrészt is tartalmaznak;
c) személyi-intézményi hungarikum – előállítási helyétől és nyelvétől függetlenül – minden olyan dokumentum, amelynek szellemi vagy fizikai létrehozásában Magyarországon született, illetve az alkotás idején itt megtelepedetten tevékenykedett személy, Magyarországon működő, illetve magyar vonatkozásban illetékes testület (jogi személy) közreműködött (a “személy” fogalmába itt szerző, fordító, előadóművész stb. egyaránt beletartozik);
d) tartalmi hungarikum – előállítási helyétől és szerzője nemzeti hovatartozásától függetlenül – miden olyan dokumentum, amelynek tárgya a magyar nyelv; amely Magyarország vagy annak valemely területi egysége lakóit, testületeit, vagy ezek bármely tevékenységét ismerteti; amely legalább egy önálló részében magyarországi személy(eke)t , illetve testület(ek)et ismertet.
Az első kategória fogalmán tehát mindenkor egy adott ország területén megjelenő, vagyis belföldi dokumentumok értendők, míg az utóbbi három az ország szempontjából külföldön előállított dokumentumok nemzeti vonatkozásait határozza meg. (A szakirodalom olykor a patriotikum fogalmát erte a három, külföldi megjelenésű kategóriára korlátozza, nem értve bele a belföldi dokumentumok körét).

226-227. oldal