!

humor fogalom

Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére
Milan Kundera: Elárult testamentumok
Örkény István: Egyperces novellák
Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi Dezső
Stephen King: Dolores
Tawni O'Dell: Mellékutak
Miguel de Cervantes: Don Quijote
Agatha Christie: Nyílt kártyákkal
Hamvas Béla: Karnevál
P. G. Wodehouse: Mike és Psmith
Kurt Vonnegut: A hazátlan ember
Jean Webster: Nyakigláb Apó
Agatha Christie: Miért nem szóltak Evansnak?
Hermann Hesse: A pusztai farkas
Gábor György (szerk.): Gondolatok könyve
Jung Chang: Vadhattyúk
William Somerset Maugham: Catalina
Gaal József: A peleskei nótárius
Darren Shan: Vérfüred
Aleksandar Zograf: Pszichonauta – Látomások a Balkánról
Ámosz Oz: Hogyan gyógyítsuk a fanatikust
Marilyn Manson – Neil Strauss: (Nehéz) út a pokolból
Arisztotelész: Nikomakhoszi Etika
Laczkó Zsuzsa – Radnai Tamás: Levelek Japánból
Adam Wiśniewski-Snerg: A robot
Kvétoslav Chvatík: Milan Kundera regényeinek világa
Amanda Quick: Menyasszonyt bérelnék!
Charlie Chaplin: Életem
Illyés Gyula: Kháron ladikján
Szántó György: Mozart kutyája
Szerb Antal: Az angol irodalom kis tükre
Søren Kierkegaard: Félelem és reszketés
Edward de Bono: Gondolkozz! …mielőtt túl késő
Országh László (szerk.): Az el nem képzelt Amerika
Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk
Huszár Ágnes: Bevezetés a gendernyelvészetbe
Viktor E. Frankl: Az ember az értelemre irányuló kérdéssel szemben
Andrew Matthews: Legyél boldog most!
Bombera Krisztina: Felhőkarcolat – New York 2001.09.11
Tahar Ben Jelloun: A rasszizmus, ahogy a lányomnak elmagyaráztam
Reviczky Gyula: Reviczky Gyula művei
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
Kaján Tibor – Martin József: Karikatúra a betűtengerben
Elisabeth Lukas: Szabadság és identitás
Karen Marie Moning: Keserű ébredés
Singer Magdolna: Vigasztalódás a gyászban
Kody Keplinger: The DUFF
Tom Naegels: Válófélben
Hoffmanné Török Ildikó: Hofi Géza élete és pályafutása 1936–2002
Riedl Frigyes: Arany János
Erich Kästner: Mi újság volt tegnap?
Edward de Bono: Nem minden fekete vagy fehér
Szántó T. Gábor: Édeshármas
Száraz Miklós György: Andalúziai kutyák
Szalóczi Dániel: Mosakodj, Petike, addig nem nézlek indiánnak
Mats Strandberg – Sara B. Elfgren: A kör
Romain Gary: A virradat ígérete
Kalmár Tibor: Kulisszatitkok
William Makepeace Thackeray: Kisregények
John Scalzi: Szellemhadtest
Ignacy Karpowicz: Égiek és földiek
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 8. – Örökké
Tuomas Kyrö: A koldus és a nyúl
Iren Nigg: Maga szavasítja helyeit az ember
Émile Ajar: Salamon király szorong
Lackfi János: Három a magyar igazság
Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: A káosz temploma
Becca Prior: A tanítvány
Dan Simmons: Ílion
Dési Ábel: Félelem és fájdalom
Giedra Radvilavičiūtė: Ma éjjel a falnál alszom
Neal Stephenson: Seveneves – A hét Éva
Scott Hawkins: Az Égett-hegyi könyvtár
Boris Vian: Tábornokok uzsonnája
Carmine Gallo: Storytelling
Barsy Irma: Pincenapló
Al Jourgensen – Jon Wiederhorn: Ministry
J. K. Smith: Ismert ismeretlen
Megan Kaye – Diane McIntosh – Jonathan Horowitz: Stressz: A feszültségoldás pszichológiája
Bihari Viktória: Egy negyvenes szingli majdnem (!) elcseszett élete
Heltai Jenő: Fűzfasíp

Idézetek

>!
Aurore

A világ legkomolyabb témájáról kívánok szólni: a humorról. A humorról és kistestvéréről, a szatíráról, a komédiáról, a tréfáról, a vidámságról, az iróniáról. Szóval a humorról.

33. oldal (A félszemű irodalom)

Erich Kästner: Mi újság volt tegnap? Válogatás Erich Kästner újságcikkeiből 1945–1958

Kapcsolódó szócikkek: humor
>!
sztimi53 P

Egyedül a humor, a legmagasabbra kiválasztott gúzsbakötötteknek, a majdnem tragikus sorsúaknak, a lángelméjű boldogtalanoknak e pompás találmánya (az emberiség talán legjellegzetesebb és legzseniálisabb teljesítménye ez) képes prizmáinak sugaraival beragyogni és egyesíteni az emberi lét mindahány tartományát. Úgy élj e világban, mintha nem benne élnél, tiszteld a törvényt és állj fölötte, légy gazdag, ám higgyenek koldusnak, s ha kell, könnyű szívvel dobd el mindened – a nemes életbölcsesség e népszerű és számtalanszor kinyilvánított elvárásainak csak a humor tud eleget tenni.

55. oldal, Balassi Kiadó 1998.

Kapcsolódó szócikkek: humor
>!
megan29

(…) addig nem igen lehet erős az ember, amíg a dolgoknak a humoros oldalát nem látja.

Kapcsolódó szócikkek: humor
>!
czegezoltanszabolcs

A humort pompásan jellemzi egy vigyorgó koponya, mely lerohadt húsának szomorú sorsán nevet.

163. oldal (Kosztolányi jegyzetfüzeteiből)

Kapcsolódó szócikkek: humor
>!
sztimi53 P

A humor egy eszköz arra, hogy távol tartsuk magunk­tól az élet nehézségeit, egy eszköz arra, hogy megvédjük magunkat. Az ember a végén belefárad, a hírek továbbra is szörnyűek, és a humor is megszűnik működni. Mark Twain is rettenetesnek találta az életet, de a vicceivel kordában tartotta ezt a rettenetet.

Kapcsolódó szócikkek: humor
>!
Sonnenschein 

Igaz lehet a régi mondás: a humor a legjobb szer, hogy az elviselhetetlent elviselhetővé tegye.

41. oldal

Kapcsolódó szócikkek: humor · Juliet Ashton
3 hozzászólás
>!
csillagka P

Az aszimmetria a humor és a kreativitás logikai alapja

32. oldal

Kapcsolódó szócikkek: humor · kreativitás
>!
Carmilla 

Minden valódi humoristában föltaláljuk a nép szeretetét, bűneinek megbocsátását s a szegénység kultuszát, ezt a legnemesebb demokráciát, és senki előtt se tessék furcsának, ha azt mondjuk, hogy Jézus az első nagy humorista.

Második kötet: Vegyes költői és prózai művek / Válogatott tanulmányok - Humor és materializmus

Kapcsolódó szócikkek: humor
>!
palastim

Mondjuk, valaki kocsival megy egy új étterembe. Természetesen a legismerősebb utat választja. Lehet, hogy így az út hosszabb lesz. A társaságban elköltött vacsora után az egyik barátja azt mondja neki, hogy van egy sokkal rövidebb út is hazafelé. Az illető ezt az utat választja, és hirtelen rádöbben, mennyi időt nyert volna vele, ha már idefelé is erre jött volna. Tehát az odafelé és a visszafelé bejárt út nem azonos. Ha a mintázatban az A pontból B pontba haladó sorozat nem azonos a B-ből A-ba haladóval, akkor a mintázat nem szimmetrikus.
Ha az emberi agyban zajló tudati folyamatokat úgy képzeljük el, mint amelyek az autópályák rendszerének mintáját követik, akkor kijelenthetjük, hogy az ember még csak észre sem veszi a lehetséges mellékutakat: nem jutnak el a tudatáig, mert az észlelésük lehetőségét teljesen elnyomja a fő útvonal követése (ez a leegyszerűsített modellje az ideghálózat természetes viselkedésének, amiről a későbbiekben még részletes leírást fogunk adni). Ha valahogy meg tudjuk oldani, hogy a főútvonalon keresztbe megfordulva rákanyarodjunk a mellékútra, szemlátomást leegyszerűsödik a kiindulópontba visszavezető út. Ebből, a főútvonalon átvágó mellékutak modelljéből származik a laterális – azaz „oldalirányú”, „mellérendelő” – gondolkodás ideája (amelynek alapmódszere a mintázatokat átvágó egyenes út megkeresése, a mintázatok alakját követő mozgás helyett). A modellben a „valahogy”-on van a hangsúly: a humor lényege épp az a mód, ahogyan átvághatjuk a mintázatot, ahelyett, hogy végigkövetnénk a vonulatait. Ebből a módból adódnak a laterális gondolkodás aktuálisan használt eszközei (mint amilyen például a provokáció).
A humor jelentősége éppen abban áll, hogy pontosan kijelzi a mintázatalkotást, a mintázat aszimmetriáját és változásait. Az itt felsoroltakból egyetlen jelenség sem jellemezhetné a passzív információs rendszereket. Épp ezért veszik semmibe a humort a hagyományos gondolkodás, pszichológia és informatika képviselői: a humornak nincs helye a passzív rendszerekben. Ezzel szemben, mint láthatjuk, a kreativitás és a laterális gondolkodás pontosan ugyanazon az alapelven működik, mint a humor.

44-45. oldal

Edward de Bono: Nem minden fekete vagy fehér A kreatív gondolkodás természetrajza

Kapcsolódó szócikkek: humor · kreativitás