Hugh Prentice személy
Idézetek
– Ha meg akarsz szabadulni tőlem, tudod, mit kell tenned – szólt Lord Ramsgate.
– Megölni önt, atyám?
– Te átkozott…
– Ha tudtam volna, hogy ilyen könnyű, igazán…
– Csak vegyél feleségül valami bolond lányt és adj nekem örököst! – üvöltött az apa.
– Ha már mindenképpen meg kell történnie – szólt Hugh lehengerlő nyugalommal –, jobban szeretném, ha nem lenne bolond.
25-26. oldal
Ezért történt, hogy miután Sarah megtette (bevallottan nevetséges) kijelentését, miszerint megpusztul, ha nem mehet férjhez még abban az évben, az ajtó felé nézett. Mert hát nem lenne az egészen mulatságos, ha óhaja meghallgattatásra találna?
Nem meglepő módon senki sem jelent meg az ajtóban.
– Hmmmm – hümmögött. – Az irodalom istenei is lemondtak rólam.
– Mondtál valamit? – kérdezte Harriett.
– Ó, bárcsak találnék egy úriembert – dünnyögte magában-, aki boldogtalanná tesz, és életem végéig bosszant!
És akkor.
Na persze.
Lord Hugh Prentice.
48. oldal
És Hugh a gyötrelmes gyógyulás egész ideje alatt kénytelen volt apja házában maradni az ágy csapdájában, és ki kellett bírnia egy ápolónő mindennapos gondoskodását, akinek sajátos kezeléséről a barbár hun Attila jutott eszébe.
Az ápolónő külsőleg is hasonlított a barbár hunra. Legalábbis olyan fizimiskája volt, amely Hugh szerint Attila kedvére lett volna. Tény, hogy az összehasonlítás nem volt valami hízelgő.
A hun Attilára nézve.
28. oldal
– Miután távozom, úgy táncol, ahogy csak akar? – tette fel a kérdést Lord Hugh hirtelen.
Sarah összerezzent, annyira elmerült kavargó gondolatai között, hogy a férfihang túl hangos volt neki.
– Igazán nem is gondoltam erre.
– Pedig gondolhatna. Nagyon szépen táncol.
Sarah ajka megnyílt a meglepettségtől.
– Igen, Lady Sarah, ez bók volt.
– Nem igazán tudom, mit mondjak.
– Javaslom, hogy bájosan fogadja el.
– Ezt a tanácsát személyes tapasztalatára alapozza?
– Nyilvánvalóan nem. Szinte soha nem fogadok bókot bájosan.
155. oldal
– Ön, Lord Hugh – deklarálta Lady Danbury –, születése napjától abnormálisan hallgatag volt.
– Ön jelen volt a születésemnél? – kérdezte Lord Hugh.
Lady Danbury arca eltorzult, de nyilvánvaló volt, hogy nagyra értékelte a kitűnő riposztot, annak ellenére, hogy ő kapta a találatot.
– Hogyan tud kijönni vele? – tette fel a kérdést Sarah-nak.
– Ritkán kényszerülök rá – felelte Sarah vállat vonva.
125. oldal
– Tudják, miért nyomakodtam át az egész társaságon, miért jöttem a terem másik végébe, hogy önökhöz csatlakozzam?
– El sem tudom képzelni – felelte Lord Hugh.
Lady Danbury oldalt pillantott, Sarah felé, aki gyorsan felelt:
– Én sem.
– Az a tapasztalatom, hogy a boldog emberek egytől egyig unalmasak. Önök azonban úgy néztek ki, mint akik menten egymás torkának esnek. Csak természetes, hogy ide jöttem. – Előbb Hugh-ra, majd Sarah-ra nézett, aztán egyszerűen kijelentette: – Szórakoztassanak.
A kérést döbbent csend követte. Sarah lopva Lord Hugh-ra pillantott és megkönnyebbülten látta, hogy a férfiú szokásos közönyös arckifejezése megtört, meglepettnek tűnt.
A tánc nagy egyenlet. Az egyik oldalon van a hang, a másikon a mozgás. A táncosnak az a feladata, hogy egyenlővé tegye őket.
130. oldal
– Jövök – jelentette ki Hugh. – Lehet, hogy futni nem tudok, de átkozottul jól célzok.
Erre Daniel és Marcus hitetlenkedve kapta fel a fejét.
– Amikor józan vagyok – pontosított Hugh és volt annyi érzék benne, hogy elpirult. Egy kicsit. Daniel nem hitte, hogy az ő arca még képes lenne erre. – Most pedig józan vagyok – tette hozzá Hugh; nyilvánvalóan úgy érezte, hogy ezt le kell szögeznie.
308. oldal