!

Horváth Mari személy

Fehér Klára: Bezzeg az én időmben

Idézetek

>!
Miamona

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Keljetek fel – mondtam Marinak és Zsókának. – Világ lustái! Ki akarom nyitni az ablakot.
– Ez megőrült! – üvöltött Zsóka. – Reggel ötkor? Vasárnap? Hát mit képzelsz, azért, mert feljön az a pasas…
– Nem pasas. A vőlegénye. Muszáj felkelnünk – mondta Mari –, mert rózsákkal akarja behinteni a padlót, csipkét akar horgolni a plafonra, és fogkefével akarja végigkefélni a lépcsőházat.
– Én ma egyáltalán nem kelek fel – tombolt Zsóka. – Nekem a torkom fáj. Ágyban fogok feküdni, ekkora kockás kendőt kötök a fejemre, és kiírom, hogy ragályos beteg van a háznál.
– Én ugatni fogok és megharapom – ígérte Mari.
– Á, én elmesélem, hogy sosincs tiszta kombinéja!
– Hogy a fásláda alatt tartja a szerelmes leveleit.
– Hogy hazudik, mint a kutya.
– Hogy üt-ver minket.
– El ne vegyen feleségül, mert egész életében bánni fogja.
– Kapd el! – kiabálta Zsóka, két lábbal ugrált az ágy tetején, és hozzám vágta a párnáját.
– Ezt is! – és repült Mari párnája
– Hagyjátok abba… azonnal… szólok anyunak!
– Ó, a szegény menyasszony a mamához szalad… Kapd el!
Ez találat volt. Leütötte a csillár egyik ágát. Az üveg csörömpölve hullott a padlóra. Komolyan, az ember sírni tudna… most ez a kar ilyen csámpásan fog lógni, és Laci…

Kapcsolódó szócikkek: Horváth Kati · Horváth Mari · Horváth Zsóka
>!
[névtelen]

Kati is – mármint én, ha végeztem a Dóri oktatásával, jöjjek utánuk Sashalomra, és legyek kedves Lujzi nénihez, és írjam meg a verset. Mari és Zsóka terítőt horgolt Lujzi néninek, anyu egy díszpárnát hímzett. Én írjak verset. Honnan tudnék verset írni? Mi vagyok én? Balassi Bálint? Vagy Pósa Lajos? „Kicsi szívem – kicsi szám – boldog névnapot kíván…”

58. oldal - 7. Moziemgedély (Móra, 1985)

Kapcsolódó szócikkek: Horváth Kati · Horváth Mari · Horváth Zsóka